Hogyan érintene téged - háztartásodat - ha egyik napról a másikra egyszercsak nem kapnád meg a fizetésedet? (Ha gyesen vagy akkor a párod) (beszélgetés)

Aztán az eredeti kérdésre... Nem kapok fizetést, már a férjem sem, arra meg gondolni sem akarok, hogy egyszercsak nem lenne bevételünk. Viszont egy darabig ellennénk a félretett pénzből, közben meg kitalálnánk, merre tovább. Mint a kályhás sztorimban írtam, falun élünk, itt van választási lehetőség, hogy spórolsz vagy nem. Fűtésen, akármin. Állataink nincsenek, nem is értek igazán hozzá, de tuti nem kell hozzá 5 diploma, hogy belerázódjunk. :D Veteménynek is van hely, biztos lenne ennivalónk is. Azt hiszem, a mindennapjaink ezzel le lennének fedve. Már csak egy gázolajraktárra kellene lelnünk, hogy közlekedhessünk is és minden megvan. :)

Viszont a fentieket nem várnánk meg, hanem szerintem elhúznánk valahova külföldre. Gyerekekkel merészebb vállalkozás, mint korábban egyedül volt, de nem félek picit sem. Várni nem várom, mert komoly ok miatt születne ez a döntés, de valamit kitalálnánk, az tuti. szerencsére a férjem elég talpraesett, élelmes, nem aggódom miatta sem. ;) A gyerekeink pedig igazi kis csavargók, imádnak minden újat, meg nekik még ott jó, ahol mi is vagyunk.

A spórolásos részt nem találtam, de én is ennek vagyok híve. Nagyon egyszerű példa a Tücsök és a hangya c. mese. :) Lehet heverészni és költekezni is, meg lehet szorgoskodni, spórolni is. Nyilván nem tud mindenki vagyonokat összehozni, de abban biztos vagyok, hogy sok aprósággal havi szinten akár 20-30 ezret is lehet spórolni. Mi is figyelünk a pénzre, pedig nem a szükségleteink múlnak rajta. Viszont ennyivel többet teszünk félre.

Régebben én is jobban költekeztem, de már más az értékrendem és a cél visz előre. ;)

Sziasztok! Kicsit belekotyogok. :) A tüzes részbe első körben.

Falun élünk, városból jöttem ide, eleinte több mindent utáltam, mint amit szerettem, de ez már megfordult és amennyire városi lány voltam, annyira nem vágyom már vissza így gyerekekkel, férjjel, stb. Eleve olyan munkánk van, hogy kell a terület és abból is jó nagy.

Fűthetnénk gázzal, de egy évben max. 1x tesszük. :D Van egy cserépkályhánk, amiben van vízpatkó, erről van fűtve az egész ház. Ki kell menni időnként fáért, maszatos meló kicsit, de fel lehet takarítani, felmosni és kész is. A tűz pattog, meleg van éjjel-nappal, ráadásul kb. 1/3 vagy akár 1/4 annyiba kerül, mintha a gázt használnánk. Szerencsére nem halnánk éhen a gázszámla miatt sem, de ha valamin ekkorát spórolunk, az nem elhanyagolandó. Ezen kívül tényleg hangulatos. Most is itt kopogtatok a nappaliban a kályha mellett és totál nem zavar, hogy kint jeges szél fúj. :)))

Hát pedig első olvasatra kissé ütős "vicc"-nek tűnt, mikor a fiatal ember az éjszakai (könnyű altesti) munkát ajánlotta - mint alternatívát a hölgynek. (Erről jut eszembe a volt férjem, aki egy baromi vicces ember volt, csak a viccelődés nagy hevében sosem tudta, hol az a bizonyos határ... )

Arany Hal amúgy (most gyorsan beléje olvastam kicsit :D) egy értelmes, melegszívű fickó , és egészséges humora is van, - Istenem, most kicsit erős volt. Velem is előfordul néha... :)

Hát a kőkorszak felé nem, persze. De szerinted miért kőkorszaki, ha egy gombnyomás helyett (mint most nekem a termosztát) fel kell emelnem a sejhajom a gép elől, kivonulni a kamrába egy véka fáért, be kell gyújtanom, és amíg pattog a rőzse a kályhában (kandallóban, cserépkályhában, sparheltben, akármiben), ott üldögéljek kicsit és nézzem a pattogó szikrákat, melengessem a kezeimet... ? Persze nem véletlen, hogy nekem is most csak egy gombnyomás. Mert 8-10 éve a férjem kijelentette, nem fog úgy hetekre elmenni, és egyedül itthagyni, ha nem tudhatja biztosan, akkor is melegben vagyok, ha netán lázas beteg lennék. (És kivel nem fordul elő, hogy úgy leveri a láz, hogy még egy teát sem tud magának kotyvasztani?!) Akkoriban ennek a mostani helyzetnek még a langyszele sem érződött.

Annyira már én is elromlottam, hogy - bár idilli ez a tüzelgetés - ha a kényelemre gondolok, persze, hogy a termosztát gombja nyer 2/1 arányban. (*ismét pironkodós) De itt most konkrétan egy olyan kérdéskörben írunk, hogy mi történne velünk, ha holnaptól csak a meztelen popónk lenne, semmi más. Itt valami rövidtávú életbenmaradási program fejtegetése a lényeg, abba meg bőven belefér az őskori fa/tűz című projekt. Hmmmm......?

Köszönöm a védelmet! :-)

Azért az alábbiakkal kiegészíteném: jelenleg bizony dohányzom. De volt már rá példa, hogy letettem, nem jelentett gondot.

Teljesen egyetértek Veled a spórolási "trükkjeidet" illetően. Páran megkerestek privátban, hogyan is kell ezt a spórolást elképzelni, mert sántít nekik a történet. Amint már írtam, mindannyiunknál mást jelent a "luxus" kategória. Én '75-ben születtem, mindenki csóró volt, a boltokban gyakran még az alapélelmiszerekből is hiány volt (pl. szombat reggel 3 boltba mentünk be a kis 4 éves barátnőmmel - igen, akkor még vidéken bátran el lehetett engedni a gyerekeket bevásárlópapírral egyedül - és egyikben sem kaptunk semmilyen tejfölt). Csapvízen nőttünk fel és parizeres kenyéren, és miután soha nem kaptunk édességet, csak húsvétra és mikulásra, ezért nem éreztük úgy, hogy az nekünk járna. Mégis szép egészséges gömbölyű gyerek voltam és soha nem voltunk betegek. Déli gyümölcsöt az egész országban csak karácsony előtt lehetett kapni, de annak is volt fejadagja, legalábbis az én szülőfalumban megszabták, ki mennyit vehet.

Ahogy a másik fórumban is írtam: az illatos wc-papír nem létszükséglet, mint ahogy ruhát is csak a turkálóban veszek. de azok kedvéért, akik elvből nem járnak ilyen helyre, jelzem, hogy a mai turkálókban - az árucsere napján - a felhozatal kb. negyede vadúj, címkés áru, amit az angol butikok szívfájdalom nélkül zsákolnak be.

Ez csak pár piti példa, de azt értse meg mindenki, hogy a mindennap használatos termékek közül kell szelektálni ár és szükségesség alapján, mert a sok kicsi sokra megy elv szerint ezek több százezres tételek éves szinten. Még akkor is, ha ez most hihetetlennek tűnik. (Csak gondoljátok mennyi megy el kozmetikumra, háztartási szerekre, felesleges vízfogyasztásra.) Kiragadnék egy példát, amire szintén hivatkoztam a másik topicban: én mindig zuhanyzom, sohasem fürdök, csak leveretem magam vízzel, átszappanozom a testem, aztán megint leveretem és "csákó". Ezen röhöghet bárki, de ahogy múltkor is írtam, ezt egy természettudatos topicban megbecsülnék, én pedig szeretek gyorsan végezni és még spórolok is vele. Sorolhatnám a dolgaimat, de aki tud spórolni, az tudja miről beszélek, aki pedig gúnyolódni akar, hát tegye. De egy biztos, az ország lakosságának jelentős hányada a csőd szélén áll, én pedig semmit nem érzek a gazdasági válságból.

Osztom a véleményedet; a falu/város témája tényleg beállítódás kérdése.

Én tős-gyökeres fehérvári voltam, 35 éves koromban váltottam a falura (az akkor még 10-13 éves fiaimmal). Ma már ott tartok, ha valamiért muszáj egy nagyobb városba bemenni, már az első lámpáknál oxigén álarcra vágyom.

A kényelmet nekem a saját külön autó jelenti, amivel (a lehető legritkábban) be tudok menni a 10 km-re levő legközelebbi kisvárosba, és meg tudom vásárolni a legszükségesebbeket.

Veled ellentétben azt hiszem, én előző életemben valami farmerasszony vagy szafari-vezető lehettem, mert nekem nagyon fekszik a "földtúrás" (kérdés: meddig bírom még?). Minden tavasszal én is megfiatalodok... mostanában ez már igencsak rám is fér... :)

De: fiatal párnak (esetleg gyerekkel) ez mégsem alternatíva (ez pl. egy 99 lelkes zsákfalu, a Somló-hegy lábánál), mert ugyan a béke szigete, de dolgozni-tanulni járni innen egy inkvizíció, vagy inkább lehetetlenség.

Hogy a kérdéskörnél maradjak: panelben a sparhelt kizárt, az önellátó gazdálkodás is, sőt, a hely szűke miatt még a bespájzolás is.

Ha meg falun él az ember, a munkahely necces, ergo válság nélkül sincs fizetés... Ördögi kör.

Figyelemre méltó: [link]

Minden stimmel, amit írtál, egyedül a falusi ház fűtése nem (amennyiben a kényelmet választom). Kb. 8 éve bevezettük a központi gázfűtést, lebonttattuk az óriási cserépkályhákat. (*pironkodós) A következő évtől folyamatosan emelkedett a gázdíj, most évi kb. 480e a gázszámlánk. (Csak fűtünk és főzünk vele.) Most veszek egy sparheltet, mert azon meg is tudok főzni, és tudok vizet melegíteni a mosdáshoz-fürdéshez ha netán tényleg beütne a krach...

(A kisebbik fiam is szakács, eleinte nem akartam elhinni, hogy az a helyzet, amit leírtál. De tény.)

Szerintem nem volt izléstelen...

Olvasni tudni kell..

Ott volt,hogy viccen kivül....Nem komolyra kell venni.................

Saját családi házban élünk ketten, én rk.nyugdíjas vagyok, férjem nemzetközi kamionsofőr. Jelzálogos devizahitel van a házon, ha nem tudnánk fizetni a részleteket, 3 hónap múlva sem a rezsire, sem a netre, telefonra, sem egyébre nem lenne gondunk.

A laptopokat, tv-t, ezerféle (használt és nem használt) konyhai csodamasinát, minden mozdíthatót eladnék, abból talán tudnám fizetni pár hónapig a jelzáloghitelt.

Most egy sparhelt után kajtatok, mert ha mégis maradna a ház, a környék erdői tele vannak hulladékfával (meg szeméttel), mindenki jól járna, ha bartelben kitisztítanánk.

Van fúrt kutam, zöldséges kertem, sok a gyümölcsfa a birtokon (már a "keltetőben" vannak a paradicsom magok), a kamra tele van paradicsom ivólével, sűrítménnyel, befőttekkel. Aztán vannak állattartásra alkalmas ólak, ha sikerülne (A-hitel) venni pár csirkét, csak a tojások már talán életben tudnának tartani, míg "kitisztul az ég"...

Addig is spájzolok tartós élelmiszert amennyit csak tudok.

Nem értem az értetlenséget de Luca miatt... Ha nem dohányzik, nem kávézik, és - ahogy írja - alapjáraton sem él nagy nívón, és ha min. középkategóriás a fizetése - apránként, évek alatt - miért ne tudott volna félretenni a szűkösebb időkre?! Ő azt nem írta, hogy gyerekkel, egyéb spec. helyzetekben ez ugyan így tud működni. De a kérdés az volt: "Hogyan érintene téged...", hát őt így érintené.

Most jöhet a kövezés: Mindkét fiam (33-36) kijelentette, ne is álmodjak unokákról. Igazuk van. Egyetlen érvükkel sem tudok vitatkozni.

(Arany Hal (35.post): izléstelen voltál!)

Mi is úgy vagyunk, nem járunk étterembe.

Egyedül a halászlé az, amire beülünk egy évben kétszer.

Ezért nem járok vendéglőbe soha sem.

Sajnos,vannak rossz tapasztalataim ez ügyben.

"Brassói => Pörkölt => Spagetti => Húsos palacsinta"

Aki nem érti, ez a reinkarnáció sor, tehát lehet hogy amit eszel spagettit, az előző életében (1 nappal előtte) pörkölt volt.

Ne egyetek: gombát, belsőségeket, tengeri cuccokat. Van hogy fél évet is ott van fagyasztva, és csak fűszerekkel elnyomják a romlás jeleit.

(Halat maximum halászcsárdában, ahol napi 50~100 adag megy ki, így biztos hogy nem 3 hónapos)

Kerüljétek az éttermi kosztot.

Szakmám szakács, soha nem fogok dolgozni benne mert:

- Csak szezonálisan adnak munkát.

- Minimálbérért 12-16 órázni kell.

- Nincs olyan vastag bőr a képemen, mint amit elvárnak:

Brassói => Pörkölt => Spagetti => Húsos palacsinta...