Hogyan ismerkedtél meg párod gyermekével? (beszélgetés)

A páromnak 2 gyermeke van, a nagyobbik 12 fiú, a kisebbik 5 éves kislány.

A kissráccal már először jól kijöttem, azthiszen ez annak köszönhető, hogy barátként közeledtem hozzá. Az előző "mostohája" (a párom kislányának az anyja) ki nem állhatta, ha náluk volt hétvégén, a nő mindenhez vágta a pofát, nem lehetett semmire megkérni, mindig a kissrácot csesztette... én egyből lepacsiztam vele, azóta ha ott vagyok hétvégén el sem mozdul mellőlem, végigbeszélgetjük az egész hétvégét, múltkor pedig megkért, hogy menjek el vele ajándékot venni a barátnőjének, mert én bizti találok valami jót :) ráadásul az anyukájával is egész jól kijövök, hiszen látja, mennyire szeretem a kisfiát

az 5 éves kislánnyal már nehezebb volt a helyzet... nagyon közvetlen, amikor először találkoztam vele, akkor voltam először a páromnál is. A kislány vezetett kkörbe a házban, megmutatott mindent, a kedvenc meséjét néztük. Jól éreztem magam vele. Aztán amikor legközelebb talákozunk, és adtam egy puszit az apjának, ránk szólt, hogy ne csókolózzunk. Egyből tudatosult bennünk: féltékeny a kislány. Próbáltunk nem foglalkozni vele, persze kerültük előtte az ilyen szitukat. Aztán fogalmam sincs mitől, megtört a jég, a kiscsaj odáig van értem, ragaszkodik hozzám is, nem csak az apjához, ha odabújok a páromhoz, jön ő is, ha este mesét nézünk, az ölemben fekszik, együtt főzünk stb stb. múltkor, amikor visszavittük vasárnap az anyukájának, megmondta neki, hogy apával sokkal jobb, mert ott sokkal jobban szeretik és játszanak vele... hát hidegzuhanyként ért, nem mondom, hogy nem... de ezentúl hosszabb időre is szeretettel várom :)

Hurrááá!!!! Túléltük!!!!! Megtörtént!!!!!

Találkoztunk végre!!!! Nagyon jól sikerült!!!!! Az első pillanatok zavarán túl lettünk, és felszabadultan játszottunk, fociztunk!!! nem is akart hazamenni, sőt, már hazafelé lebizniszelte az apjával, hogy akkor jönnek holnap is!!! Olyan boldog vagyok!!!!!:))

Köszönöm mindenkinek, hogy velem együtt voltatok, és segítettetek, és különösképpen Zsireknek!!!, mert a 14. hozzászólása hihetelen!!! Minden gyermekekkel foglalkozó könyv, és szakirodalom mottója lehetne, nagyon sokat segített!!!! Direkt visszafogtam magam, hogy ne nyomuljak, és ő tényleg nyitott! Köszönöm!!!

:))

Ne aggódj, biztosan a 3. már sikerülni fog!

Mire odakerülsz már kellően kiizgultad magad,

és nem görcsölsz rá!

Olvasod a Modern mostohák könyvet?

Nagyon köszönöm a drukkolást, és a tanácsokat, de sajnos megint nem jött össze. A tervezettnél hamarabb véget ért a program ahol voltak, én meg dolgoztam, és nem értem oda. :( Mondanom sem kell, hogy majd megütött a guta, hogy egész nap ezen görcsölök, és az utolsó pillanatban kiderül, hogy mégsem. :(

Azt viszont rettenetesen értékelem, hogy legalább elszánta a dologra magát a párom, az asszony, és minden félelme ellenére is! :) Majd remélem mihamarabb adódik újabb lehetőség! :)

Arra ügyelj hogyha a gyermek olyat mond ami a párod exéhez is köze van,csinálj úgy mintha nem hallottad volna.Én egyszer majdnem belementem ilyen vitába.

Sajnos az exnej még mindig odavan a páromért gondolhatod kész rémálom mikor megy a kislányért.Egyfolytába azon kattogok mikor ugrik rá.:)A pasik meg tudod milyenek...Remélem egyszer vége lesz ennek a borzadájnak,már több mint 3 éve tart a viszálykodás,és nagyon megterhelő.

nini! Meglepő fordulat. Gondoljatok rám ma délután!!!

;)

Ha minden igaz ma lesz az első "szoktatós" találkozó. :)

Sajnos semmi. :(

jeleztem, hogy azért nem lenne rossz, ha a nyáron mivel mind a hárman szabin leszünk, együtt nyaralni... :) Értette a célzást, és foglalkozik is a dologgal, de egyenlőre semmi előrelépés. :( Nem is nagyon merem beleélni semmibe, mert ugye már nem az első, ami valahogy mégsem jön össze. Szerintem a párom sem tudja, hogy hogyan kéne, ezért halogatja. Félti a gyereket, a kapcsolatunkat is félti a gyerek reakciójától, és az exxel való jelenleg nyugis kapcsolatát is félti, egy ilyen lépéstől. Nekem meg marad a várakozás. :( Most is megemlítette, hogy talán a hétvégén..., de én már nem bízom semmiben.

Persze, ha végre megtörténik a dolog, bárhogy is sikerül, tuti pezsgőt bontok!!! :))

Köszönöm az érdeklődést, nagyon jólesik!!!! Jelzem, ha lesz valami, és titkon remélem, hogy addig csak nem őszülök meg. :)

[link]

Jó cikk! Olvasd el!

Köszönöm! Nem tudok kiigazodni ezen a nőn. Most meg ő mondta a gyereknek, hogy ők már nem egy pár. Élik az életüket, találkoznak a barátaikkal, ha épp nem vele vannak. Nem értem. Ez tök normális volt részéről, sőt!!! Kicsit olyan, mintha ezzel megalapozta volna a dolgot kicsit. Nem értem.

Szegény párom is nagyon izgul a találkozótól. Nem akarom sürgetni, de én már nagyon szeretnék az elsőn túl lenni. Bár, most volt egy aranyos húzása. Úgy szervezte a dolgokat, hogy véletlenül összefussunk. Csak épp olyan zavarban voltunk mindketten, hogy egy ideges összemosolygáson kívül nem történt más. Nem váltottunk egy szót sem, mert annyira idegesek voltunk. A gyerkőc pedig csak magyarázott valamit nagyon az apjának, de annyira, hogy fel sem tűnt neki semmi. Vicces volt. :) Annyira ideges voltam, hogy a gyerekből is csak a kék sapija maradt meg. :)

A válás sajnos még nincs kimondva. :( Pedig már nagyon jó lenne. Nem volt zűrös a szétköltözés, csak kicsit lassú. A nő gondolt egyet, és lépett. Egy év szar házasság után bejelentették ország-világnak, hogy válnak, szétköltöznek, stb, de a válás nem lett beadva, csak a vagyonelosztás, költözés valósult meg. Újabb egy év alatt. Mikor ezek helyrekerültek, jöttem én. Mit mondjak boldogabb lennék, ha a váláson is túl lennének, de a párom a gyermekét félti az anyja hisztijétől. Tényleg durva dolgokat képes csinálni. ( Én meg remélem, tényleg csak ennyi van a dologban.)

Szegénykém.....Úgy sajnállak!Nem értem az ilyen szülőket, hogy miért a gyerek az eszköz bármiben is!Olyan primitív dolog!

Zűrös volt a válásuk?Ezek szerint igen, ha nem nyugszanak a kedélyek!!

A mi esetünkben meg pont fordítva volt!Egy idő után azt éreztem, hogy az ex alig várta, hogy én legyek és szépen mindent rámpasszolt!Jött az egyik gyerek csak hétköznapra, aztán jött a másik, sőt jött a kutya is.Aztán elmaradtak a hétvégék és állandósult, hogy mindent és csinálok!Ez sem normális szerintem;nem tudom felfogni az ilyen anyát, hogy hogy telnek egyedül a mindennapjai?Nem gondol reggel este bármikor a gyerekeire, hogy esznek-e van-e tiszta ruhájuk kész-e a lecke vitt-e uzsonnát....stb?Én bele haltam volna, ha a gyerekem odamegy az apjához és ott élne velük?Az más hogy egy-egy hétvégére elmegy a gyerek,de hogy ott lakjon, amikor nálam is lakhatna?Áh....sosem fogom felfogni!

:(

A "drága" ex megfenyegette a páromat, hogy ha be mer mutatni a gyereknek, akkor mindent el fog követni, hogy befeketítsen a gyerek előtt.

:(

Annyira rendes tőle..., hogy az a jó ......

Mintha nem lett volna enélkül is nehéz. :/

Bár azt mondta a párom, hogy húsvétkor már hármasban szeretne kirándulni menni!!! :)

Potyek, szerintem is csinálj erről babanaplót :)

Neked is jó, ha kibeszéled magadból, nekünk meg érdekes olvasmány!

A fiúk hamar összejöttek, semmi gond nem volt.Úgy gondolom nagyon szerencsés vagyok, hogy a nagy fiúkkal is jó a kapcsolatom, a kicsi is beilleszkedett az új családba és lett egy fantasztikus anyósom is!

Azt meg meg sem merem írni, hogy a kapcsolatunk hogy jött létre:.....O)

A volt feleséggel is jól indult minden, talán túl jól is.Járt hozzánk, néha csak felugrott, beszélgettünk, kajáltunk.

Aztán iskolai gondok lettek a középső fiúval, de azért mert az "anyuka" Sopronba hagyta a 15 éves és 18 éves fiát, mert ő Pestre jött dolgozni.Persze, hogy csak balhé lett belőle, ki kellett venni az iskolából, mert ha nem:kirúgták volna.Hozzánk vettük.Kicsit nehéz volt először, hogy hirtelen négyen lettünk,de szépen kialakult.Hétköznap csomagoltam az uzsonnát, főztem az ebédet, mostam vasaltam, aztán pénteken haza utazott Sopronba, mi meg hárman maradtunk.

Így ment nem egészen egy évig, majd a legnagyobb fiú is úgy döntött, hogy hozzánk költözik; sőt a kutyájukat is hozták; sőt akkor még az egyik barátnő is!Hirtelen megtelt a lakás:heten lettünk!!

Az anyuka, akkor már nagyon kezdett idegesíteni, hisz egyáltalán nem foglalkozott a gyerekekkel; azt képzeljétek el, hogy néhány utcára lakik tőlünk itt Pesten, de a gyerekei még nem voltak nála a lakásában!

Az ünnepek gy teltek, hogy én csináltam a karácsonyt és mindenki itt volt nálunk.Anyukámék,anyósom,volt feleség a fiúk és mi!Most már két éve elértem, hogy az "anyuka" nem jön!A viselkedésemmel elintéztem!Nem tudtam lenyelni, hogy egész évben szarik a gyerekeire, aztán karácsonykor kiöltözve a kis ajándékaival ideállít a kész ünnepre és kiszolgáltatja magát!Elég volt!

Építkeztünk, teljes lakásfelújítást csináltunk, volt úgy hogy se mosni, se fürödni, se főzni nem tudtam, mindenhol szerszám, beton és sitt volt.De én tartottam a frontot, próbáltam mind a hat-hét embert ellátni.Erre ő feljött ; körbenézett és volt pofája azt mondani, hogy:Nem irigyellek!De nem azt mondta, hogy te csóri, fogom a két fiamat és legalább erre a pár hétre átviszem magamhoz az üres három szobás lakásomba!Nem!

Na itt telt be a pohár!Itt lett vége a szép közös karácsonyoknak!De szerintem igazam volt!

Lehet hogy naplót kéne írnom, mer még tudnék mit írni!

sziasztok!

Az egyik édes sztorim, az első az volt, amikor a párom először ott aludt nálunk...Azt tudnotok kell, hogy a volt anyósoméknál laktunk a kisfiammal; az apuka nem élt velünk.Amikor döntöttem, hogy elköltözünk, akkor kicsit távolabb költöztünk ugyan, de ugyanabban a faluban maradtunk, hisz ovit és munkahelyet nem akartam váltani.Szóval minden nap oviból beugrottunk mamáékhoz és úgy mentünk haza a "kis házba", vagyis új otthonunkba.Azt tudni kell, hogy a kisfiammal aludtam együtt mindig egy francia ágyon, mamáéknál is és persze itt is.Na ,amikor egyik nap jött a párom és nem ment haza, hanem ott aludt nálunk, nagy volt z öröm és az igazítás, hogy ki melyik oldalon alszik...persze hozzám képest...Vicces volt a kis rendezgetése és örömmel fogadta az új helyzetet, az új felállást hogy most már hárman vagyunk.Gondoltam, ez igazán könnyen ment!!

Másnap az oviból mamáékhoz mentünk szokás szerint.

A fiam berontott és teli szájból nekikezdte:

Képzeld mama; tegnap akkora köd volt, hogy a Karcsi nem tudott haza menni és ott aludt nálunk!!!Na, gondolhatjátok...Egy anyósnak ilyet mondani!!

szia!

Nálunk olyan helyzet volt, hogy nekem volt egy fiam, a páromnak pedig kettő fia!Mindkettőnknek sokat számított, hogy a gyerekek vajon mit fognak szólni, hisz egy komoly ellenségeskedés megkeserítheti a kapcsolatot.Először az én fiam esett át a találkozáson.Nagyon izgultunk mindketten!Úgy történt, hogy anyukámékhoz mentünk és mindig busszal utaztunk Érdre.Mondtam a kisfiamnak, hogy most nem busszal, hanem kocsival fogunk menni, mert egy barátom elvisz minket!

Erre ő: (még nem volt hat éves!)Fiú vagy lány a barátod?Hogy hívják?Milyen kocsija van?Hány éves?Nős?Van gyereke?Hány?Fiúk vagy lányok?...Alig győztem válaszolni a sok-sok kérdésre!Aztán mikor mindre feleltem; közölte, hogy nem érdekli,csak vigye el őt az érdi mamához, aztán azt csinálunk, amit akarunk!!!Fel volt adva a lecke!A párom taktikázni akart azzal, hogy majd a kocsi hátsó ülésén "hagy" egy játékot "véletlenül", de megbeszéltük, hogy túl direkt lett volna!Megérkezett a párom, beszálltunk;persze a kicsi dúlt-fúlt,aztán szépen oldódott a helyzet, ment a nagy dumálás,majd beleegyezett hogy mégse az érdi mamához menjünk, hanem egy játszóházba!Ott már kéz-a kézben sétáltak, mintha mindig is ismerték volna egymást!Aztán azt mondta a párom:Jobb a gyerek, mint az anyja!

Az ő fiai 18 és 15 éves kamaszok voltak!Szerencsére nagyon könnyen ment minden!A kisebbikkel eljöttek hozzánk segíteni pakolászni, így munka közben kialakult az ismeretség ;a nagyobbal pedig elmentünk étterembe kajálni.

Azóta mindhárom fiú velük lakik...

Van történetem bőven, ha gondolod szívesen írok még!