Hogyan ismerkedtél meg a pároddal? Ki csábított el kit? (beszélgetés)

:)

Egyébként nyilván nem biztos, hogy bejött volna, DE azt mondja, hogy tetszett Neki az, hogy nem konkréan azt mondtam, hogy márpedig ezt és ezt akarom tőled, hanem hogy van-e kedve csak megismerkedni, beszélgetni. Nem mondtam Neki, hogy 'hú, nagyon tetszel, ismerkedjün már meg'. Érted? :) Megint csak a tálaláson is múlik a dolog. :)

De volt már rosszabb is, mikor egy velem egy városban lakó srácot 'találtam meg' a vonaton. Igazán jól néz ki, de ott túlzásba estem, és nem tudom, hogy egyáltalán lett volna valami belőle. Viszont nem bánom, mert lehet, hogy elszalasztottam egy lehetőséget, de aztán olyan embert sodort az utamba az élet, hogy akárhány kosarat is bevállalnék ezért a kapcsolatért. Remélem ez érthető mondat volt. :)

Az előző kapcsolatomban a srác kezdeményezett. Nem sokra rá dobtam.

Nos igen, ez a kezdeményezősdi. Én sosem tenném. Semmilyen esetben. És ha valaki csak így odaállított volna anno elém, úgy elhajtottam volna, mint annak a rendje. Én nem vagyok híve az ilyen ismeretlenül leszólítanak dolognak. Én szeretem előtte jól kiismerni azt, aki esetleg megtetszik. :-)

De hát nem vagyunk egyformák. Nektek ez bejött és tökjó. :-)

ővolt...esküszöm. az egész az ő hibája. én annyiban vagyok bűnös, hogy tűsarkú bőrcsizmát mertem húzni miniszoknyával :D

Amúgy egy bárban... Odajött:

-mit iszol?

-köszi, semmit

-miért?

-mert nem bírom a piát...

erre a mocsok odafordult a pultoshoz:

-akkor két viszkikóla lesz XD

a többit nem részletezném... Nem igazán indult úgy, hogy én másnap reggel mellette szeretnék még ébredni...Aztán 2 éve minden nap mellette ébredek :D

tapétát kellene cserélni, mert unalmas a szoba összképe... embert meg mégse cserélhetem le :D

Ő vágta el a határvonalat. Azóta nem ébredtem úgy, hogy "anyámbazmeg, kiez?"...

Nem vagyok rá büszke, de az is én voltam...

A suliban történt, megláttam, és érdeklődtem utána ismerősökön keresztül. Aztán történt ez-az, én meg nem akartam már tovább várni. Oda mentem ismeretlenül hozzá, kérdeztem, hogy van-e kedve megismerkedni, beszélgetni. Egy szünettel később megbeszéltük másnapra a 'randit'...és többször is találkoztunk suli után. Igazából utána már abszolút kettőnkön múlt, hiszen addig bármit gondolhatunk egymásról, az addig csak a felszín. Utána meghódítani a másik felet, na az már feladat. Vajon bejön-e a stílusunk, a külsőnk, a személyiségünk? Azóta is imádom, és minden percet szeretek Vele. Ha nincs is konkrétan kimondva, nyilván mindketten próbáltuk csábítani, levenni a lábáról egymást. :o)

(az első olyan kapcsolatom, ahol valamilyen szinten én kezdeményeztem, és nem buktam bele! változó, hogy a pasiknak ez mennyire jön be, na azt sem mondom, hogy a Kedvesemnek ez annyira bejött volna(büszkeség), csak ha már így alakult...)

Mi egy közös fellépésen ismerkedtünk meg, ő zenélt, én táncoltam, már akkor kinézett magának, végigtáncoltunk egy utcabált, és eltűntünk egymás életéből. Aztán 4 hónap múlva újabb közös fellépésre készültünk, egy próba után már nem engedett el anélkül, hogy telefonszámot ne cseréltünk volna. Sok-sok randi, bálok, fellépések,... és végre decemberben hivatalosan is összejöttünk. Azóta odaköltöztem hozzá, és már több, mint egy éve boldogítjuk egymás napjait :)

(Először Én csábítottam el Őt, majd Ő Engem :) )

osztálytársak voltunk a gimnáziumban! :) nagyon jó barátok voltunk és ez alakult át szerelemmé :) 2x. is összejöttünk (volt 1 szakítás fél év után) először nem emlékszem ki csábított.

a 2. felvonásban emlékszem h én lettem elcsábítva! (Rocktogonban voltunk táncolni, és épp Hearts on fire szólt amikor megcsókolt :) )

(viszont azt az ominózus szakítást is ő kezdeményezte..)

Egy internetes oldalon akadtunk egymásra! 3 levélváltás után már tudta a számom, eddig ezt még senki se tudta elérni, ilyen szuper gyorsan :) Aztán a múzeumok éjszakáján találkoztunk, igazán romantikus este volt.

Sokat beszélgettünk, sétáltunk, nevetgéltünk :)

Aztán kb hajnal fél 4 lehetett, amikor kértem induljunk haza, mert fáradt vagyok, és ö erre azt mondta, épp most akarta megkérdezni kaphat e egy csókot! És kapott :) És azóta Imádom!

Az ex férjem ismerőse volt......

Hozzáteszem,amúgy is elváltunk volna.

Nincs ok-okozati összefüggés.

Nekünk kellett. Szerencsére csak későn derült ki és akkor is a párom lódított a főnökének, hogy már nem tanított, mikor összejöttünk, vagyis a szorgalmi időszak végén... Holott még javában tombolt a szorgalmi időszak. :-)

Én a mai napig járok az egyetemre (azóta azt a szakot már elvégeztem), viszont a párom már nem tanít ott. Az viszont 'vicces' volt, hogy amikor a páromnak ki kellett mennie az egyetemre valamilyen ügyben, és találkozott a volt kollégáival, senkinek eszébe nem jutott megkérdezni, mi van vele, mindenki rólam érdeklődött. :-) Szóval hogy nem én vagyok a (volt) tanár úr "csaja", hanem a volt tanár úr az én "pasim". X-)

Háhá, ez a Te storyd? Mert az Én férjem is a tanárom! Én is az első sorban ültem! :-D

De engem csak 3hónapig tanított, mert külföldre mentem ösztöndíjjal, aztán nem is mentem vissza az egyetemre, aztán jött a másfél év kihagyás, és amit már leírtam! :-D

Én az egyetemen ismerkedtem meg a párommal. Tanított. Már első látásra hihetetlenül szimpatikus volt és volt benne valami "vonzó". De NEM VOLTAM SZERELMES. Egyszerűen nagyon bejött a laza stílusa, a humora, és az ehhez társuló hihetetlenül széles ismerete, tudása. Az egyik legnépszerűbb oktató volt, úgy értem, sokan szerették, mert élvezetes órákat tartott és ahogy már említettem, "laza". Bár azért Ő sem nézett el mindent, sőt. Már első órán megkért minket, hogy tegeződjünk vele. Ez nekem egyáltalán nem ment, kerültem mindig a megszólítást, úgyhogy vagy "Jó reggelt" vagy "Viszlát", szóval ilyen eléggé "unisex" kifejezéseket használtam. Olyan is volt, hogy egyszer láttam Őt az utcán és átmentem a túloldalra, csak nehogy köszönni kelljen. És nem bunkóságból, csak nem tudtam mit kezdeni a helyzettel.

Az óráin egyébként mindig legelől ültem, és talán nem túlzás, de mindig áhitattal figyeltem minden szavát. Le sem vettem róla a szemem, a figyelmem lankadatlan volt. És amikor csak tudtam, mindig a szemébe néztem. Hogy érezze, érdekel, figyelek, tökjó, amit csinál/magyaráz. :)

Aztán jött a vizsgaidőszak, de nem tudtunk vizsgára jelentkezni, nem hirdette meg. Én kerestem meg levélben, hogy akkor izé. És itt kialakult egy elég hézagos, de levelezős kapcsolat. Néha így írtam neki, ha volt valami probléma, mindig válaszolt is. :) Az órákon meg feltűnt, hogy észrevette az érdeklődő tekintetemet, és ha hozzánk jött órát tartani, akkor nagyjából az anyagot mindig "nekem adta le", szinte csak rám nézett, ha nézni kellett valakire. :)

Aztán a vizsgán volt abszolút jófej. Eleve késett nagyjából 3 vagy 4 órát, mert a tudta nélkül beraktak neki egy vizsgát a másik karon is. Én meg már ideges voltam. Nagyon. Szétstresszeltem magam. Ennek meg is volt az eredménye. Elfelejtettem szinte mindent. Ehhez képest Ő pontosan tudta, hogy készültem, meg minden. És kaptam tőle egy ötöst... Pedig az ottani teljesítményem nagyon nem az volt... :)

Következő félévben nem tanított, de ha összefutottunk, mindig köszönt nekem, én is neki. : Már mertem. :)

Aztán kaptunk egy feladatot, amiben kérnem kellett a segítségét. Segített. 5-öst kaptam, elújságoltam neki...

Jött a kövekező félév, megint volt vele óránk. Írtam is neki, hogy nagyon örülök ennek, és hogy miről lesz majd itt szó, stb.

Az első óra után meg azért írtam neki, hogy tökjó volt az óra. És legnagyobb meglepetésemre egy olyan üzenet fogadott, hogy meghívna kávézni, meg beszélgetni, persze csak ha akarom. Én kicsit elképedtem, de rábólintottam.

Tulajdonképpen valahol már az első randevún egyértelmű volt, hogy mi össze fogunk jönni, csak Ő számomra többször is túl kétértelmű volt, így elbizonytalanodtam. Nem tudtam, mit higgyjek, hogy most csak egy hallgató"havert" talált bennem, vagy esetleg úgy is érdeklem, mint nő...

Aztán kb. egy hónapig találkozgattunk, mire végülis egyszer csak küldött egy SMS-t és bevallotta, hogy szeret, és hogy ne utáljam ezért, de muszáj volt elmondania. Írtam erre, hogy nem utálom... Erre felhívott, elmondta így is, és akkor tulajdonképpen hivatalos lett, hogy mi... A következő találkozón pedig már össze voltunk jőve... Ennek már több, mint 2 esztendeje... 10 hónap után megkérte a kezem, még mindig jegyben járunk, esküvő egyelőre még nincs kilátásban, mert most nincs állása. :( És szegény nem is nagyon talál. Össze nem költöztünk, majd ha anyagilag úgy állunk...

És hogy ki csábított el kit? Hát... Talán én Őt..? :-)

a barátnőm esküvőjén. Ő a vőlegény barátja volt. Első látásra szerelem lett. Azóta is az, 23 éve.

Szerencsés vagyok.