Hogy tanítsam meg a felsős gyereknek, hogy első a tanulás, utána a játszás? (tudásbázis)

Nekem 4.-es a gyerekem, de dettó ugyanez:-( szinte mintha "magamat" olvastam volna, ahogy olvastalak...1/2 óra cirkusz után jobb esetben félóra tanulás, aztán "hagyjál már engem békén"

se büntetés, se jutalmazás, semmi nem hat:-(

Okés, de ha már felsős?

Egyébként nagy szigorúsággal sikerült :D Nehéz volt, megküzdöttünk. Nemsokára jön a szeptember, újabb küzdés, de úgy érzem, kevesebb gonddal. :D

Egyéltalán nem biztos, hogy "kell", hogy legyen felelősségtudata, és egyáltalán nem biztos, hogy evidens neki, hogy ossza az idejét. Főleg, ha ezen a területen van egy kis lemaradása.. Ez a készség ugyanolyan készség, mint a labdavezetés, vagy a "jó matekos" agy. Felnőttben is van olyan, aki nehezen osztja be az idejét, mindig elkésik, mindemellett nagyon jó férj, anya, vagy éppen okos munkaerő..

Segíteni kell, ha valakinek ez nem megy..

Egy tapasztalat:

A kisfiam autizmussal él. Amit ők csinálnak, használnak, hogy tudjanak működni, az a legtöbb "normális" embernek is nagyon jó dolog, csak az autiknak nélkülözhetetlen.. Ennek lényege a napirend, ami felnőtt korukban egy "határidőnapló" használatba megy át, és így teljes életet tudnak élni.

Nem kell valakinek diagnózissal rendelkező autistának lenni, hogy hasonló tipus legyen.

A napirendhasználat arról szól, hogy a nap minden órája előre be van osztva. Kezdetben ezek a kártyák megrajzolt tépőzáras kártyák, amiket a szülő segítségével rak ki először a gyerek..

Itt a tevékenységeket úgy osztják be, hogy meglegyen a megfelelő egyensúly a kötelesség, a játszás, pihenés, tanulás, és azok módozatai között.. Nagyon fontos szerepe van a motivációknak, ők ugyanis pusztán "mert kell, vagy illik" alapon képtelenek mozdulni, konkrét dolog kell.... Így nézhet ki pl. egy ilyen: délután hazaérkezés után fél óra pihenés kakaóivással, utána fél óra szobarámolás, utána egy óra tanulás, utána fél óra számítógépezés (tegyük fel, ezt szereti), utána negyed óra szemtorna, utána egy óra tanulás, utána fél óra tornázás.... stb.. Ez most nem olyan átgondolt, csak úgy írtam, de a lényeg az előre eltervezett olyan szövevénye a tevékenységeknek, amiben az egyik "jó", a másik kevésbé. Ezáltak lendül át a nehezebbeken..

Ehhez persze időpontok tartoznak, amiket nagyon pontosan be kell tartani...

Nem szégyen egy ilyet csinálni, ezt betarttatni, batartani, még felnőttnek sem, ha nehézsége van ezzel. Meg a szülő is érezheti úgy, hogy érdemben tett valamit..

Nagyon sok családot húzott már ez ki az őrületből..

Az előző hsz-m ezzel fejeztem be:

"Gyerek: reggel: iskolába megy, vagyis: első a tanulás, a munka!!! Tehát ugyanazt csinálja, mint a felnőtt - csak hajlamosak vagyunk csúsztatásra, mert ha hazamegy, akkor ez a gondolatmenet úgy folytódna, hogy utána is tanulás...:(((

Ugye, érted?!"

Hát, úgy látom, mégsem érted...:(

Miért nem hagysz egy kis időt a regenerálódásra?! Neked is szükséged van rá!

A másik: nem azt mondtam, hogy mindent rá kell hagyni, hanem azt, semmit nem szabad ráerőltetni - az akaratod meg pláne nem! Ezért kell a kompromisszum. Vagyis: otthon szabadon gazdálkodhasson az idejével, de ennek a feltétele, hogy a megadott határokon belül legyen kész a feladatával is!!! Ezzel felelősséggel ruházod fel, amiből azt érzi, hogy bízol benne.

3. a gyerek tanulása NE a te problémád legyen, hanem az övé, mert ha a tied, soha nem léptek előre - akarja vagy nem?, döntse el, aztán tegyen érte! Ha akarja, úgyis tanul, ha nem akarja, hiába kapálózol Ne hasonlíts össze egy kis óvodást az anyjáról leszakadni akaró kamasszal!!!

Persze, hatalmas küzdelem árán elérheted, hogy azt tegye, amit mondasz, de ezzel szinte együttjár, hogy nem lesz boldog - és te sem...

Apropó! A "normális" iskolát te választottad vagy ő?!

És még mielőtt túlzott engedékenységgel, netalán nemtörődömséggel vádol meg valaki, elmondom, hogy ezeket nem olvastam, hanem végigcsináltam a fiammal. Ő 16 éves volt, mikor rájöttem, hogy az ő útja nem az én utam... a középiskoláját maga választotta, én pedig felajánlottam, hogy ha kell, bármikor segítek, de többet nem nekem lesz a problémám, hogy tanul-e. Ha el akarja végezni, mindenben támogatom, ha nem, akkor menjen dolgozni.

Akarta. Leérettségizett, aztán tovább akart tanulni. Most ezt teszi. A kapcsolatunk szuper, a régi veszekedéseknek, vitáknak a nyoma is elhalványult. DE: nem azt csinálja, amivé én szerettem volna, hogy váljon, hanem azt, ami ő akar lenni. És bármilyen hihetetlen: sikeres, boldog ember - így én is annak érzem magam:)

Persze, akkor ne legyen első a tanulás. Ok. Csak már ahhoz, hogy valakit felvegyenek egy norm. szakközépbe, vagy gimibe, oda is felvételi kell.

Az a helyzet, hogy szerintem nem lehet mindent ráhagyni egy gyerekre. Emlékszem rá, amikor ovis, és alsós volt, minden este hisztizett, hogy nem akar fogatmosni. Most meg lehet nézni az osztálytársai fogát, azokét, akiknek a szüleik inkább hagyták, és nem mosták a gyereknek.

Most már egyedül, szó nélkül mossa a fogát, és tökéletesek neki. Egyetlen egy romlott sincs, és mindig meséli, hogy melyik társának mennyire fekete, romlott és ronda a foga.

Ezzel a "kisregénnyel" csak azt akartam kihozni, hogy nem lehet mindig mindent ráhagyni a gyerekre. Előbb-utóbb mindennek lesz eredménye. Csak egy kis segítségre lett volna szükségem, hogyan lehet ezt könnyebben megoldani.

Sehogy! Egy felsős gyereknek már van feladattudata, vagyis tisztában van vele, hogy azt is meg kell csinálni, amihez nincs kedve, csak más az időbeosztásról és sorrendről alkotott véleménye, mint neked.

Téged mi kapcsol ki? Feltételezem, hogy ha fizikai munkát végzel, akkor a pihenés, olvasás, ha szellemit, akkor a kertészkedés, torna stb. fog vonzani. A gyerek napi 6-8 órát ül a kényelmetlen padban, dolgozatot ír, felel, számára unalmas dolgokat hallgat, gyakorlatilag teljesen normális, hogy otthon nem az íróasztal felé veszi az irányt az elgémberedett tagjaival... legalábbis a "normális" gyerek nem. Őt még kényszeríteni sem lehet. Mert MINEK ÉRDEKELJE, AMIT TE MONDASZ, HA TÉGED SEM ÉRDEKEL, AMIT Ő MOND?!!!

Kössetek kompromisszumot! A család szokásaihoz igazodva pl. este 8-9-re legyen kész a lecke, ha szükséges, fel is kell mondani, ha nincs kész, kap 1 órát.

NE BÜNTESS, MERT AZ ELLENKEZŐJÉT, DACOT VÁLTASZ KI!!! Azzal meg pláne nem, ha a kedvenc elfoglaltságától tiltod el. Előbb-utóbb fásult, nemtörődöm ember lesz belőle, de megtalálja azt a "társaságot", ahol " megértik". Ez neked tuti nem fog tetszeni :(((

Tessék egyezkedni, az ésszerűség határain belül te is engedsz, ő is enged - így még a bizalmat is megőrzitek egymás közt.

Az "első a tanulás..." - marhaságot meg felejtsd el, attól, hogy a szomszédnál ez bejött, még nem szentírás! Ugyanis, nézd csak!

Gyerek: reggel: iskolába megy, vagyis: első a tanulás, a munka!!! Tehát ugyanazt csinálja, mint a felnőtt - csak hajlamosak vagyunk csúsztatásra, mert ha hazamegy, akkor ez a gondolatmenet úgy folytódna, hogy utána is tanulás...:(((

Ugye, érted?!

Szia!

Én valamilyen rendszeres sportot javaslok egy jó edzőnél.. Aki egy kicsit példakép is neki.

A sport csodákra képes. Elvileg elvesz ugyan időt, gyakorlatilag harmadára csökkenti a szükséges tanulási időt. A kéttannyelvű "elitiskolában", ahova jártam messze azok voltak a legjobbak, akik délután sportoltak rendszeresen, jó közösségben, és nem azok, akik a könyv felett ültek.. Persze azért edzés után le kellett keményen ülni, de szinte jólesett..

Arról nem is beszélve, hogy önkontrolra, küzdésre nevel, addig se a gép előtt ül, tudod, hogy jó helye van, és a betegségeket is töredékére csökkenti..

De ha valaki ezt nagyon nem akarja, ilyen a zene is. A lényeg, hogy jobb agyféltekés tevékenység legyen, és rendszeres..

Igazad van!! Tényleg elég idegesítő lehetek, mert amikor leszidom, csak mondom, csak mondom... csak mondom. Tényleg unalmas lehet.

Most megint tanul, de így, hogy közben kiírhatom itt magamból, sokkal jobban megy neki is.

A matekkal már készen vagyunk, gyakoroltunk is. Most tanulja épp a köv. tantárgyat, a felét már kikérdeztem, most jön mindjárt a másik fele.

Annyira édes volt, mert látta, hogy a második fele már kevesebb, és örült neki, hogy mindjárt végez.

Ne nyugodj bele, hogy annyi volt a tekintély, mert a rázósabb szakasz még hátra van.

Ne így szólj rá, nem jó ráolvasni egyből, hogy még arra sem képes, hogy felfogja amit mondasz, és ne tedd hozzá rögtön az egész monológot, mert így tényleg csak egy unalmas verkli, amire neki is meglesznek a bevett válaszai, és a sablonokkal nem lehet előrelépni.

Szerintem próbáld meg viccesre venni a figurát, vagy ne kommentáld különösebben a dolgot, csak tereld vissza a figyelmét. Ha tényleg csak akkor és azért kap szidást, amit épp elrontott, akkor sokkal komolyabban fogja venni a szavaidat.

Hát, néha úgy is érzem, hogy a tekintélyemnek már úgyis lőttek. Bár akármiben dönteni kell, vagy bármiben engedélyt kérnek, csak az számít nekik, hogy én mit mondok.

Amúgy nem olyan vészes veszekedés, csak amikor odamagyek hozzá, és látom, hogy álmodozik már fél órája, akkor hangosan rászólok, hogy már "megint nem tanulsz, nem igaz, hogy nem érted meg, hogy először megtanulsz, és után lehet játszani, barátokat hívni". Ilyenkor jó nagyokat morog, hogy hagyjam már stb....

Így, hogy ennyit nyúzom, így 4-es tanuló.

Egyik tantárgy sem érdekli egyenlőre annyira, hogy foglalkozna külön is vele.

Csak ahhoz, hogy abba a szakközépbe felvegyék, amit szeretne, nem elég a 4-es, és sokféle tantárgy beleszámít a felvételi pontokba, nem válogathat.

Mellesleg gyerekekben benne van, hogy ami kötelező, ahhoz kevésbé fűlik a foguk. Az a gond, hogy ha ő maga nem látja az értelmét és nem motivált, akkor tényleg csak a veszekedés marad.

Talán fokozottabb pozitív megerősítéssel: versenyeken való próbálkozás, vagy ha ebben a hónapban összeszed 7 darab ötöst, akkor megveszel neki egy olyan játékot, amit nagyon szeretne, esetleg pénzt kap érte. Egy ismerősömnél ez vált be. 4-es, 5-ös tanuló volt, most jogi karon van. Igaz, hogy kissé degenerált gondolkodás terén, de mindenkinek vannak hibái. :D

Mit játszik? Az irodalom és a művészetek nem mennének jobban neki?

Csak azért kérdezem, mert ami nem érdekelt engem anno, azzal én sem foglalkoztam. Most egyetemen szuperálok, szóval szerintem nem vált káromra, hogy gyakrabban hódoltam a pihenésnek. Mellesleg a mai gyerekek eléggé túl vannak hajszolva már az iskolában. A napi 8 óra szellemi torna kissé kimerítő, és emellé még el is várják tőlük, hogy napi minimum 2-3 órát tanuljanak. (Nagyjából ennyi kell, hogy kielégítő eredményt nyújtsanak) Ez már olyan napi 10-11 óra. Marad kb 13-14, amiből a tisztességes 8 óra alvás lejön -> 5-6 óra. Ha azt vesszük, hogy enni kell, meg ilyesmi, meg esetleg otthon segíteni a házi munkában, mint tisztes, jó gyerek, plusz pisi, kaki, normál higiénia, stb... (:

Mennyire rossz az átlaga?

Ha unod is, ne hagyd rá, főleg ne most. Ha néha képletesen rád csapja az ajtót, nem dől össze a világ, de ha minden nap veszekedni kell, akkor nagy a gond. Szerintem alapvetően a tekintélyed hagy némi kívánnivalót.

Hogy kell elképzelni egy ilyen veszekedést?

Hát úgy öszintén, minden nap elmondom neki, hogyha abba a középsuliba szeretne járni, amelyiket tervezi, akkor mindenképpen jól kell tanulni, csak úgy veszik fel oda.

Mindig elmondom, hogyha hamar megtanul, akkor után szabad, gépezhet, jöhet a barátja stb. ...

Csak már kicsit unom, ezt a napi mérgelődést.

De nem szabad hagynom, mert egyszer kezd el hanyatlani, onnan már nagyon nehéz javítani.

Az nem baj, ha átnézed a háziját. Jól teszed. Addig is nyugodt vagy, hogy megcsinálta. Inkább nézd át, mint azt se tudd, mit tanulnak, van-e füzete, könyve, él-e, hal-e.

Szerintem ne veszekedj vele, mondd meg neki kerek-perec, ha nincs lecke, nincs foci, játék, számítógép stb. Drasztikus, de ha a szép szóból nem ért, nincs mit tenni. Gondolom, már elmagyaráztad neki türelmesen a tanulás fontosságát...

Hát ma már elkéstem ezzel, akkor már nincs mit tenni??

Egyébként alsóban is próbálkoztam, csak most lett tele a hócipőm az egésszel. Meddig kell minden nap tanulnom vele??? Minden nap átnézem a háziját, miután bepakol a táskába én is átnézem.

Már kezdem nagyon unni, akárhányszor hazaérek, a felsős gyerkőc csak játszik, álmodozik, és szintem semmit nem tanul.

Ha délután nem kérném számon, akár meg sem tanulna. Egy fél órás tanulás előtt kb. még egy fél óra veszekedés, hogy miért nem tanult meg.

Mit csináljak??? Hogy vegyem rá arra, hogy tanuljon??? Nagyon unom!!!!!!!!!!!!!!