Hogy találtátok meg a hívatásotokat? (beszélgetés)

Komolyan érdekel?

Nemár...

Azért az átlag 30 éves korára szült egyet. Az már már kérdés,hogy van aki olyan hülye, hogy még 40 évesen is vállal.😀

Azért a 18 évessel már nincs olyan sok gond, max a tanulmányait illik finanszírozni.

A 30 éves érettségi találkozónkon (akkor voltunk 48 évesek!) azt mondta az oszt. főnök:

"A munkahelyén mindenki eljutott már addig a szintig, ameddig el tudott jutni. A családban is a gyermekek kiröpültek, élik a saját életüket.

Itt az ideje, hogy aki akar, kilépjen a mókus-kerékből, és végre elkezdje csinálni azt, amit fiatal korában szeretett volna csinálni!" :))

Van benne igazság!

Volt belátásom, a gyógymasszázst egy éves alapápolói gyakorlat előzi meg eüs suliba.

Én szerettem, soha nem mentem a gyakorlatokra rossz kedvel és jó érzés volt ott lenni.

Tudom,hogy kemény mivel van a családba, de ha mindenki megugrana tőle nem lenne aki elláson minket.

Én sem tudtam sokáig, hogy mi szeretnék lenni. Azt tanultam, amit a szüleim javasoltak, vagy inkább eröltettek.

Aztán kb. 23 éves korom körül váltottam, mást tanultam és most azt csinálom, amit szeretek.

Rajta vagyok, viszont a most őszi indulásról lekéstem és még egy érettségi tárgyat emelnem kell,hogy államin felvegyenek.

Egyszerűen csak azért indítottam a fórumot,hogy olvashassak pár motivált embert aki mindenáron elérte azt amivel szeretne foglalkozni,és ehhez kapcsoltam magamról egy kis elkeseredettséget a jelenlegi helyzetemmel.

Nem gondoltam,hogy ide is negatív emberek írnak majd "szépeket"

Értem én.

Én csak azt akartam magyarázni, hogy mindenhez idő kell. Küzdelem, tapasztalatok, gyakorlat, újabb és újabb ismeretek.

A vendégkör sem úgy alakul ki, hogy lesz egy végzettséged, aztán jönnek a vendégek, még 10 éves budapesti illetőség esetén sem.

Azt is legalul kell kezdeni, intézménynél elhelyezkedni, akik biztosítják a vendégkört, és majd ha nagyon jó leszel évek múlva, úgy adnak ők szájról szájra, rokonnak, ismerősnek, és beindíthatod az üzletet. Persze nem keveset költve tárgyi feltételekre, reklámra.

Biztos vagyok benne, hogy nagyon elkeserítő lehet munka nélkül lenni, így hát összeszorított fogakkal, de el kell indulni, és megjárni azokat a bizonyos lépcsőfokokat.

Lesznek csalódások, pofonok, alkalmazkodni kell, de az Élet már csak ilyen :)

Lépj a tettek mezejére, sok sikert kívánok hozzá!

Egyszerűen. 2016 júniusában vizsgáztam két éves egészségügyi iskolában.

2016 júliusától folyamatosan felnőtt képzésekre jártam és elvégeztem a felszolgálót, márciusára párhuzamosan elkezdtem a sommelier/borpincért és most júliusban elvégeztem a mixer,bártender,barista képzésüket is amire letelt a másik kettő óraszáma a választott iskolának.

Minden képzés több hónapot vett nagyjából igénybe de lehetett párhuzamosan végezni és melette folyamatosan dolgoztam,ahogy időm engedte.

A vendéglátás abból jött,hogy a középsuli melett ezt végeztem diákmunkaként végig és szerettem volna valami olyan képzéseket amikhez nyúlhatok ha esetleg átmenetileg külföldön kellene pénzt keresnem vagy pedig amíg nem lesz komoly szakképesítésem. Azonban összeköltöztem a párommal így nem fogok éjszaka a bulinegyedekben dolgozni sem pedig éjszaka keveredni haza. Persze van más, ami nem éjszakázós de azokhoz több éves felszolgáló tapasztalat kell és nem egyszerű kifogni azt aki pályakezdőt foglalkoztat.

Emelett a gyógymasszőr tudásomat folyamatosan fejlesztem és mindig tanulok benne újat.

Viszont ez nem működik teljes állásban, vendégkör kell mipedig egy éve élünk a főváros közelébe, így csak az otthoni vidéki ismeretségem van meg, itt még nem alakult ki.

Ezt csak azért írom mert volt aki azt írta ahhoz komoly tudás kell,hát elhiheti nem ágról húzott szakma ez. Eüben komoly latin és anatómiai követelményei voltak és a vizsga se volt egy egyszerű menet.

Egy hónapja vagyok itthon mióta minden vizsgám meglett viszont ennyi időt még nem töltöttem munka nélkül, ezért az elkeseredés.

Semmi baj nincs azzal, aki keresi az utjat;

es mindegy, hogy mosogat, kertet as, mg-munkat vegez, takarit, idoset apol, gyerekre vigyaz, felszolgal bervasal, futarkodik, arut pakol ki-be-le-fel, barmi, ami tisztesseges es penzt kap erte.

Tapasztal, embereket, helyzeteket ismer meg;

egyszer majdcsak megtalalja a sajat utjat.

De kozben tanulni-tanulni-tanulni.

Vallalni az ujat, az ismeretlent, elfogadni a lehetoseget.

En meg 32 evesen sem tudom, hogy mi leszek ha nagy leszek.Persze dolgoztam mindig, mert valamibol elni kell.

De ha most valaki felajanlana, hogy megvalositja az almom, kifizeti a kepzest, ilyesmi csak mondjam mit akarok, nem tudnek valaszolni.

Nem vagyok vezeto tipus es egy irodaban sem tudnek az asztal mellett ulni.

De mindig volt munkam, elvegeztem, kapok erte fizetest ami eleg,szoval en nem stresszelek ezen.

A feltett kérdés így szól:

Hogy találtátok meg a hívatásotokat?

Nem keresgéltünk. Elvégeztük az iskolát, kinek melyik jutott és elmentünk dolgozni!

Akkoriban még leginkább az határozta meg, hogy melyik iskolába, hogy melyik volt hozzánk legközelebb, és akinek a szülei tehetősebbek voltak, azok indulhattak a gimibe egy általános műveltséget szerezni és onnét tovább valamelyik egyetemre.

Akinél pedig az volt a cél, hogy minél előbb álljon munkába és legyen fizetése, azt abba szakközépbe íratták be a szülők, amelyik éppen helyileg a legkönnyebben elérhető volt.

És senkinek eszébe sem jutott azon rágódni évekig, hogy hol/hogyan keresse a hivatását, miközben elmegy felette az élet!

Persze, tudom, ma már más világ van, de a lényeg valahol ugyanott van: indulj el azon az úton, ami éppen most előtted van, mint lehetőség!

Neked kell elindulnod valamerre, a lehetőség nem fog magától bekopogtatni hozzád!

Annak meg kellene teremteni az alapjat is, hogy a szamara kedvezo felteteleket biztositsa.

Es mikor, ha nem a huszonevek elejen, mert kesobb csalad mellett nagyon nehez lesz.

Ugye a bolcsode-ovoda-iskola is zarva a hetvegeken.

A lehetesogek pedig viszonylag korlatozottak az elvart munkarendre.