Hogy mondjam el neki? (beszélgetés)

Mond el az igazat.

Bár én már első osztályban is tudtam, hogy zajlott

a dolog, nem is kellett elmesélni. :D

Azt hiszem, hogy én írtam, hogy Őt választottuk.

Részben egyébként azért, mert ez így is van - nekünk nem ajánlották fel a lányomat, még akkor sem amikor először hallottunk róla. Gyakorlatilag "önkétn jelentkeztünk" érte, mert akinek ajánlották, az nem vállalta.

De ha nem akaunk a szavakon kötözködni, azt igenis el lehet és el is kell mondani a gyereknek, hogy mi Őrá igent mondtunk. És nem egy akármilyen soron következő gyerekre, hanem éppen Őrá, mert úgy éreztük Ő az akire vártunk. Akár azt is el lehet mondani szerintem, hogy nemet is mondhattunk volna. (Csak mellékesen, pl. a mi esetünk úgy alakult, hogy épp az előre jól eltervezett egyik legfontosabb szempontunknak nem felelt meg a lányom... tehát én nem is mondhatom, hogy véletlen épp Ő volt a soron következő "megfelelő" hanem mi tényleg konkrétan Őt akartuk és harcolnunk is kellett érte, hogy zöld utat kapjunk...)

Ettől függetlenül én sem gondolom, hogy csöpögős rózsaszín történetet kellene előadni. Viszont azt sem mondhatjuk, hogy a véletlen műve, hogy Ő itt van és hogy épp mi vagyunk a szülei, vagy hogy nekünk mindegy hogy Ő vagy egy másik lett.e a miénk. Mert nem az és sosem volt...

Az őszinteség szerintem is mindennek az alapja. Nem "kedves kis történetet" kell mesélni (bocsáss meg, nem tudom, hogy pontosan mire gondolsz, de a "kedves kis történet" alatt a legtöbben egy rózsaszínű, csöpögős mesét értenek), hanem az igazságot. A gyerek szintjén, de mindig az igazat. Ami ugyan elég hétköznapi és tárgyilagos, de hát ez van :) Nem mondanám a gyereknek, hogy őt vártuk, őt választottuk - mert nem így van. Nem őt vártuk, hanem egy gyereket aki bizonyos elképzeléseinknek megfelel. Választani meg végképp nem választottuk, ui. nem mi válogatunk. Mégis mi alapján választanánk ha lehetne???

Nem mondanék soha semmi olyat a gyerekemnek amin később finomítani kellene, magyarázni kellene, rosszabb esetben változtatni kellene.

Szia!

Az én kislányom szintén szívszerinti, most múlt 3 és már Ő is komoly dolgokat kérdez.

Az őszinteség mindennek az alapja, de ezt Te is tudod :)

Jó lenne megtudni, az oviban tényleg volt-e és ha igen, akkor milyen formában, minek kapcsán téma...

Az óvónénik tudnak a dologról? Esetleg jó lenne velük is megbeszélni, nemcsak magát a tényt, hanem azt is, hogy otthon mit mondtok a kisfiadnak, Ő mennyit, hogyan tud. Nálunk az óvónénikkel folyamatosan egyeztetek ha felmerül valami, pl. nemrég tőlük is megkérdezte, hogy ki volt ott amikor Ő született. Szerencsére nem ért senkit váratlanul a kérdés, így mi is és Ők is ugyanazt - ami egyébként természetesen az igazság is - tudtuk mondani, és az óvónénik sem jöttek zavarba.

Ha a gyerekek részéről merül fel - akár ha bántás formájában is - szintén az óvónéni a kulcs, lehet hogy valamilyen formában meg kell beszélni ezt a csoporttal. Egy átlag 4 éves nem sokat tudhat erről, de lehet hogy hall otthon ezt-azt beszélni, ki tudja mi vana fejükben. Igaz, nagyobb gyerek esetlben de hallottam olyan esetet ahol az örökbefogadó anyuka bement a suliba (előre megbeszélték, a gyerek is örült neki és a tanító is) és egy kis süti, üdítő mellett leült a gyrekekkel erről beszélni. Attól fogva, hogy kérdezhettek és válaszokat kaptak, már nem volt olyan rejtélyes az egész, nem volt a társukat mivel bántani. Egyébként nem kérdeztek nagy dolgokat, inkább a "gyakorlati" oldalt, pl. milyen autóval vitték haza, milyen ruhában volt stb :) Ehhez lehet hogy egy 4 éves még kicsi, de pl. nagyon helyes mese az "Égből pottyant boldogság" (a www.orokmesek.hu -n bele tudsz nézni ls meg is rendelhető) ami már egy 3-4 évesnek is emészthető. Ha az óvónénik partnerek, be lehetne vinni az oviba, hogy meséljék, beszélgessenek róla akár anélkül is, hogy konkrétan ki miatt van erről szó.

A kisfiaddal pedig rengeteget kell beszélgetni, jó lenne megtudni ki mivel bántja ha bántja. Ha neked nem nyílik meg, akár szakember segítségét kérni. Ha elmeséli mik érik, akár kész válaszokkal is fel lehet vértezni, hogy kinek mit mondjon :)

Sajnos sokan beszélnek az örökbefogadott gyerekekről, mint "nem saját"-ról, az örökbefogadóról mint "nem igazi anyáról apáról" ezt meg kell erősíteni bennük, hogy nem nekik van igazuk. A mi gyerekeink ugyanolyan sajátok mint bármelyik, nekik mi vagyunk az igaziak. Ln azt tapasztalom, hogy rengeteg megerősítést igényelnek abban, hogy Ők nagyon jók, nagyon szeretjük Őket, és mi mindig melletük leszünk. Az én kislányom kérdezett már olyat, hogy én vagyok-e az igazi anyukája? Nyilván hallott valahol valamit... Elmondtam, hogy szerintem az az igazi anyuka, aki a szívében nagyon várja a gyerekét és ez egy nagyon különleges dolog. Elmondtam, hogy sok kisgyerek várt anyukára és apukára de mi éppen Őt akartuk, mi Őt vártuk és senki mást. Azóta sokszor emlegeti, hogy a szívünkben volt és hogy most is ott van :) Igaz is... És hogy mi pedig az Ő szívében vagyunk. Ha egy rossz megjegyzésre már ennyit tud mondani, sok bántásra tud válaszolni :) Szerencsére eddig nem történt ilyesmi...

Mennyivel jobb, hogy felnőttként tudják meg? Akkor legalább azzal a tudattal kell megbirkózniuk, hogy egész életükben hazudtak nekik.

Az pedig,hogy kíváncsi a gyökereire az természetes. Attól nem fog kevésbé szeretni mert tegyük fel találkozik a vérszerinti szüleivel.

Aki örökbefogad annak el kell fogadni azt is ,hogy a gyereknek van egy múltja(vér szerinti szülők, és örökbeadás) is.

Ismerek olyan párt, akik örökbefogadtak 2 gyereket anno, de nem tudják, hogy nem sajátok. 15 év körüliek már.

Azt hiszem,ha nekem lenne egy ilyen babám, én se mondanám el neki sosem. Nem tudom,hogy miért, de nem.

Talán mert egyszer jönne az igény, hogy megkeresse az igazi szüleit. Nem szeretném, hogy olyan tudattal éljen, hogy ő nem kellett valakinek. Nekem annak idején az apám koccolt le, amikor anyum terhes volt. Mindig kíváncsi voltam rá, és találkoztam is vele 18 évesen. Kérdeztem, hogy miért, ő azt mondta, hogy akkor még nem volt felkészülve egy gyerekre. Hiába egy egész jófej ember, vádolni fogom egész életemben, hogy miért nem kellettem neki.

Bocsánat az OFF-ért.

Szia Addry!

Ez egy nagyon nehéz kérdés. Mi is öf.-ra várakozók vagyunk,és ez engem is érdekel, hogy hogyan védjem meg őt a támadásoktól. Első gyerekre várva csak annyit tudok mondani,hogy erősíteni kell benne a tudatot,hogy mindennél jobban szeretitek őt, és hogy ő pont ezért különleges gyerek mert öf.

Ha elmondtad, hogy neki két anyukája van és ezt ő el is fogadta, akkor mi a gond?

Miért sír? Ki bántja? Nem néztem meg hol élsz, de ha az oviban éri bántás akkor talán másikba kellene vinni , és megkérni a nevelőt,ne kösse minden kisgyermek orrára, mert ezt egy 4-5 éves nem igazán tudja felfogni. Csak a nevelőkkel lehet a hiba, mert nekik kellene figyelni, ne bántsák a kis manódat.

Aztán amikor ahhoz a részhez érsz, hogy a véreddel tápláltad, akkor megkérdi:

- Mami, én egy vámpír vagyok?

:DDD

Mond el neki, hogy mikor felnőttek lettetek, megszerettétek egymást az apukájával, és közösen nagyon vártátok, hogy ő megszülessen. Ezért egy kis magot a pocakodba vettél, ha négyéves nem fogja firtatni a szádon, vagy más úton került a pocakodba. (ha nem olyan a környezet,szerintem) Mond el neki a véreddel tápláltad, amikor megnőtt, akkor elmentél az orvoshoz és ő megszületett. Lehet egyelőre megelégszik ennyivel, Te ismered mennyire fejlett a témában :)

sok sikert a felvilágosításhoz!

ÁHÁHÁHÁÁÁÁÁ!!! :DDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD

Ez mekkora!!!???!!! :DDDDDDD

A gyerekeim ezen nőttek fel.

Azért az izgalmas részek ebből is kimaradtak.

Az oké hogy hogy jön ki, de hogy kerül be? :)

Találtam egy ilyet :D :

[link]