Hogy kezeljem az anyósomat? Ti mit tennétek? (beszélgetés)

Párom is kiakadt, mondta az anyjának, hogy állítsa le magát, meg hogy nem normális...Aztán eljöttünk, de ott felejtettem a szemüvegem, és párom visszament érte, és meg kiszálltam a kocsiból egy faluba, mert a falujuk közelébe sem akartam menni, aztán apukájával beszélt, ő meg mondta hogy nem csodálja hogy nem akarok odamenni ezek után, meg hogy neki is elege van már az egészből, és hogy beszélni fog az anyukájával.

Nem nagyon mondtam semmit csak leállítottam, hogy fejezze be hátat fordítottam és eljöttünk, olyan ideg állapotban voltam, hogy ha elkezdtem volna mondani, akkor minden kijött volna belőlem a 3 évi sok sok bántás megalázás..Már megnyugodtam, mert nem érdemli meg hogy én idegeskedjek miatta. Én a fiát szeretem ő kiáll értem,és kész:)

Párod mit szólt?

Szerintem ne hagyd magad. Ott azonnal olvass be neki, vagy szólj be, vagy röhögd ki, vagy mutasd, h lepereg rólad.

Nem irigyellek, utólag olyan rossz bosszankodni.

Különben is törődjön bele, h a fia azzal van, akivel akar.

Hát lányok én is kisírt szemmel fekszem a gép előtt, anyósnak hála... Komolyan kikészít!!

Náluk voltunk most a párommal, és az volt a baja, hogy elmentünk a párom keresztszüleihez ,mert ő nem szereti őket, és ezzel mi hátba szúrtuk őt!!

Tegnap este óta nem szült hozzánk, már akkor mondtam páromnak hogy jöjjünk el, de nem mi megvártuk a mai napot! Erre mielőtt indultunk volna odaállt elém ordított, hogy egy mocskos kétszínű vagyok, és csak azért vagyok a fiával hogy fizesse az albérletet( hozzáteszem, előtte egyedül éltem az albiban és ugyanúgy tudtam fizetni mindent, sőt még jobban kijöttem, mert én kaján jó sokat tudok spórolni) aztán elkezdte a családomat szídni, na ott sarkon fordultam és eljöttem..Annyi mindent a fejemhez vágott, persze megvárta míg a férje kiment a lakásból mert előtte nem merte volna ezeket mondani..:@

Azóta lenyugodtam. És csodás, hogy a férjem mindig mellettem áll. És tényleg nagyon szeret.

Hát akkor ki bánthat minket?:senki.

át igen, ez így van :) köztünk is azért nincs anyós miatti konfliktus árommal, mert így teszek. Sokáig nem szóltam neki semmit az anyjáról, pedig nagyon elviselheteten, aztán jött az 1-2 kerekebb mondat, de soha nem úgy, h bántsam párom vele, most már meg körmondatok is mennek nagyjából, de még mindig finoman. illetve 1x már szóltam páromnak, h most van az a pont, h elég, eddig nyeltem, de mostmár állítsa le az anyját, mert eljutott arra a pontra, amikor azt mondom, h ácsi. Így nincs veszekedés, és elfogadja amit mondok, iletve látja, h nem őt akarom bántani, meg az anyja ellen fordítani. Nálunk párom is látja az anyja hibáit, uhogy ebben nincs hiba. Én soxor csak annyit mondok neki, h erre, vagy arra nem jól reagálsz, mert anyuci pont ezért enged meg magának ennyi mindent. Azt se akarom, h összevesszenek, mert mégiscsak az anyja, de a határokat tartsa be anyóspajtás is. És ha én megtisztelem a tisztelettel, akkor ő se vegye elő azt a stílust, mintha a seggéből rántott volna elő, és kapca, hülye, senki lennék.... Igaz, ő még párom apjával is ebben a stílusban kommunikál, rá is féltékeny, ha a fiáról van szó, de ez nem az én bajom. Viszont, velem nem fog az tuti.

Amúgy, én is határozottan szorongok, ha találkoznom kell vele, mert félek, h egyszer nem fogom tudni türtőztetni magam és beolvasok neki. Nyaralásunk 5 év alatt nem volt kettesben, mert neki mindenhol ott kell lennie.... Hallgatózik, stb..... pffff..... gáz egy személyiség.

Bárkinek van tapasztalat férj családdal, írjon.

Most egyre magabiztosabb vagyok, és tudom, h nem lesz gond. És tök jó érzés, h lerendezhetek bárkit, ha valami nem tetszik nekem!!:)

Hát igen. Ez a másik.

Hogy őt hogyan ebben a helyzetben.

Őt kímélnem kell, ez még plusz egy nehéz feladat.

Ráadásul ő keveset szól hozzá az ilyen vitáknál. De én megértem őt. Ebben nőtt fel, hogy minden sértés.

Köszi! Szeretem is, de nagyon!

Remélem ő is!

Jó hallani, hogy ilyen is van!:)

Egyébként már én is azt bánom, hogy eddig vártam. Már elejétől nem kellett volna magamba fojtani semmit sem. Azt hittem, azzal teszek jót, a férjemnek, magamnak, meg mindenkinek.

Nekem is volt egy nagyon utálatos anyósom /isten nyugosztalja/, de a férjem előtt semmit nem lehetett rá mondani.Na most jó sok időnek el kellett telnie, mire az én párom is rájött. Itt az a kérdés, hogy a férj hogy áll a dologhoz, mert általában ők az anyjukhoz húznak inkább.

Két fiam van, tapasztalataim alapján eldöntöttem, soha semmibe nem szólok bele, ha betoppan a lány az életünkbe. Az egyik fiam már két éve együtt él a menyemnek valóval és mondhatom nincs köztünk semmi gond. Szeretem és tisztelem őt mert "elviseli" az én drága kisfiamat, tud főzni, mindenhez ért és amihez meg nem ért, vagy nem tudja abba se szólok bele, csak akkor ha megkérdez. Sőt vele együtt puhítjuk a fiamat, hogy már jöjjön az a gyerek.

Azt gondolom, hogy a legtöbb anyós egoista, csak az a jó amit ő csinál, mond.

Ezért csak azt mondom jobb csirájában elfojtani.

De ez olyan idegörlő.

Nem értem az anyósokat, sógornőket. Tudhatják, hogy ha már feleségül vettek minket, már nem csak egy futó nőcskék vagyunk. Nekik is megérné jóban lenni velünk.

Lehetne egész jó is a viszony.

Én is nyeltem egy darabig.Utána meg rágódtam rajta napokig.Most kezdem már határozottan,de nem bántón képviselni a véleményemet.Karácsonykor pl.lehurrogtak,még sógornőm is(aki szintén meny),és többet bántják,mint engem,de pedálozik,hátha így kedvenc lesz(gondolom én).Tegnap viszont a gyerekkel kapcsolatban nem engedtem az igazamból,érte nekem kell kiállnom,és nem mertek szembe szállni,elfogadták az akaratom.

Úgyhogy ez most lendített az önbizalmamon :)

Ne hagyd magad,különben mit számít ha megsértődnek?Ők rágódnak azon,ha megbántanak téged?Nem hiszem :(

Így igaz. Mikor muszáj elmenni hozzájuk (most már csak 1 hónapban egyszer), akkor már a gyomrom egyben van mikor indulunk, és mikor befordulunk a ház elé, akkor meg szabályosan rettegek.

Most már úgy csináljuk, hogy vagy a férjem, vagy én mindig a gyerekkel vagyunk, nem hagyjuk őket egyedül. Ugyanis nyáron náluk volt és azzal jött haza a gyerek hogy a mama azt mondta, hogy én hülyeségeket beszélek, és ne hallgasson rám. És hogy én bántom a mamát. Na akkor keményítettünk be, azóta nem mehet oda. Egyszer hagytuk egyedül 5 percre, mikor kimentünk a férjemmel cigizni. A gyerek azzal rohant ki hozzánk, hogy válaszolhat e a mamának, mert kérdezte őt, hogy miért nem mehet hozzájuk?: Anya megtiltotta? A szemét k..va kihasználta azt az 5 percet is.

Majd belejössz, a végén még élvezni is fogod! :) Engem mindig arra neveltek, hogy senkit nem szabad megbántani, így is tettem, de ne tudd meg, mi lett a vége :(((

Mostmár senkinek nem nyelek le semmit, belőlem többet nem csinálnak majmot, és sajnos már ott tartok, hogy minél rosszabb nekik, annál jobban érzem magam... eddig ne jusss el, de ne tarts magadban semmit. Az általad mondottakat meg dolgozzák fel, ahogy tudják!

Írjatok tapasztalatokat, ki hogyan csinálja.

Én most kezdek bekeményíteni.

Nincs olyan nagy próbléma velük, igyekszem nem elefántot csinálni a bolhából. De pont ezért jobb, ha már most nem játszom el a kis szende kislányt.

A sógornőmet se bírom, és eddig befogtam a pofám, soha nem reagáltam, mindig csendbe maradtam, EDDIG.. Neki is megmondtam, hogy mi volt az a pont, ahol csalódtam benne.. aztán azt kezd vele ,amit akar. De többé nem játszom meg a kis alkalmazkodó, csendes lányt.

Csak tudjátok mi a baj? Nagyon fárasztó mindig harcra készen állni.