Főoldal » Fórumok » Babák & Mamák fórumok » 26 hónapos kislányom jön nekem, ver, ordít - hogyan kezeljem? fórum

26 hónapos kislányom jön nekem, ver, ordít - hogyan kezeljem? (tudásbázis kérdés)


1 2 3 4
2010. júl. 21. 16:31

halihó! nekem 5 éves a kisebbik, lehet h kicsit már kilógok a sorból...

nemtudom meddig tart a dackorszak, de azt hiszem nálunk még igen..

ő is sűrűn üvölt ha nem az van amit akar. csúnyán beszél, kiabál, és ütögetést szimulál..úgy értem csak messziről hadonászik az illető felé. én ritka célpont vagyok, pedig szerintem én vagyok a legszigorúbb vele. aki szépen szól hozzá, akár utcán, akár mamák--- azonnal a hagggggyyyyááááááá békén van.... na égek én is...

a nagyobbik 9 éves. teljesen más a 2 gyerek. de mindig a kicsi kezdi a szurkálást...már elkönyveltem annak, hogy ő ilyen tipus, hiába harcolok vele, majd ahogy értelmesebb lesz, rájön, hogy is kell viselkedni...

és igen, ha elszakad az a cérna, kiabálok én is :(

98. piroska103 (válaszként erre: 97. - Ekka)
2010. júl. 21. 15:19
:):):) Ez néha nálunk is előfordul. :) Attól függ, hogy milyen lelkiállapotban vagyok. :)
97. Ekka
2010. júl. 21. 15:05

Nekem a 3 évesem csinálja ezt egy ideje. ..ha valami nem az elképzelése szerint alakul, ütöget.

Bántani nem bántom, mert az erőszak erőszakot szül. Nem akarom, hogy ezt tanulja meg.


Eleinte nem tudtam mit kezdeni a helyzettel, de ma már roppant egyszerűen kezelhető:)

Leguggolok mellé, és jól megölelem. Ez mindig segít. Néha kicsit ellenkezik, de végül beadja a derekát.:)

2010. júl. 21. 14:50
Ja, egyébként az enyém is simán lefekszik a boltban, utcán, stb. Most kezdett el ütni is, én bizony kicsit rá szoktam ilyenkor csapni a kezére, csak hogy érezze, meg mondom neki, hogy ilyet nem szabad csinálni, mert fáj, nem bántunk másokat, stb. Szerintem ez a gyerek vérmérsékletétől is függ, nem csak a neveléstől! Ha valahova nem akar bemenni, én nem harcolok vele, simán felkapom, és beviszem :)). Persze ha bementünk, már nincs semmi gond...
95. Nkriszti (válaszként erre: 26. - D879a0c5b4)
2010. júl. 21. 14:45
Nálunk "büntisarok" van, ha mondom a lányomnak, hogy menjen oda, akkor még jobban ordít, rettentően kitartó, de két percet ott kell töltenie. Persze nekem is ott kell állnom, mert különben kijönne. Mostmár, hogyha azt mondom, hogy megy a büntisarokba, van amikor egy kis idő múlva lenyugszik és nem cirkuszol, csak kitartónak kell lenni.
94. piroska103 (válaszként erre: 92. - 3265084553)
2010. júl. 21. 09:29
Ezt nem kell tanulniuk, mindegyik csinálja simán saját magától. Mi sem verekszünk otthon és mégis verekedett ő is velem.
93. lisa65 (válaszként erre: 89. - Piroska103)
2010. júl. 21. 09:20
Ha a pici mellett is továbbra is szánsz rá időt, akkor nem lesz gond, vond be őt a kicsi körüli feladatokba is, hogy segitsen neked mert minél hamarabb kész akarsz lenni, hogy csak vele foglalkozz. Amiket leirtál biztos vagyok benne, hogy különösebb gond nélkül túl lesztek a bajokon, mert azért lesznek csak nem mindegy ki hogy éli ezeket meg.
92. 3265084553 (válaszként erre: 1. - Malika)
2010. júl. 21. 09:02
Hol tanulta a verekedést?
2010. júl. 21. 08:41
A barátnőm magát zárta be a fürdőszobába. :) A gyerek ott sírt az ajtón kívül, ő meg a fürdőszobában. De mondta neki, hogy akkor megy ki csak, ha nem bántja őt. :) Náluk is elmúlt a dolog. :)
2010. júl. 21. 08:12
tudom nem szép dolog, de én becsuktam a lakásba hogy ott hisztizzen én meg kimentem az udvarra kiszellőztetni a fejem. addig mindketten lehiggadtunk.túl kell élni ezt az időszakot:)
89. piroska103 (válaszként erre: 88. - Lisa65)
2010. júl. 21. 07:29
Igazad legyen, hogy a kamaszkor nem lesz rosszabb. Én is reménykedem benne, de azért félek tőle, bevallom őszintén. Én mindent meg szoktam beszélni a gyerekemmel, ő erre nagyon fogékony is, mondták a bölcsiben, hogy vele mindent meg lehet beszélni. Mondtam, hogy azért, mert mi szoktunk vele sokat beszélgetni. Azt hiszem, eddig sikerült megtalálni az összhangot vele és remélem, hogy ezentúl is menni fog, bár most azért lesz egy kis stresszhelyzet, mert jön a tesó. Persze ő minden nap ezerszer megpuszilgatja a tesót, hallgatja, hogy ott van, mit csinál, stb. De azért élesben lesz a nehézség szerintem. Amilyen értelmes és érzelmes gyerek, szerintem azért szeretni fogja a testvérkét. Ő nagyon szeretettel fordul a világhoz, eddig hála Istennek nem volt vele gond.
88. lisa65 (válaszként erre: 87. - Piroska103)
2010. júl. 21. 05:29

Olvastam amit irtál, bizony a verés nem old meg semmit, sőt szerintem csak ront a helyzeten.

Azt irod, hogy a kamaszkor még ennél is rosszabb, hát a véleményem az, hogy csak abban az esetben lesz rosszabb, ha már kicsi korban sem tanultad meg a gyermeked kezelni, ha megtanultad simán át lehet vészelni. Nem lesz rosszabb!

Nekem két fiam van, már túl a kamaszkoron és elmondhatom, nem volt velük különösebb probléma. Az is igaz, hogy én hamar megtanultam a két gyerekem egész más, nem lehet őket egyformán kezelni. Nálunk is volt dackorszak, de egy-két büntetéssel megusztuk a dolgot, ezenkivül nagyon fontos, hogy őszintén beszéljünk a gyerekkel, ne hagyjunk rá dolgokat és mindig következetesek legyünk. Ha csak egyszer is engedünk, már gond lesz belőle.

Sokszor hallom, a szülő a gyereket hibáztatja, hogy ő nem igy nevelte és milyen rossz. Pedig ez nem igaz, igenis ő nevelte ilyenné, miatta vált kezelhetetlenné esetleg fegyelmezetlenné, mert ő nem találta meg vele azt a kapcsolatot ahol a gyermek kezelhető.

Már egy kisgyermek nevelését is igencsak el lehet rontani és bizony az a későbbiekben megbosszulja magát. Bizzunk meg a gyermekekünkben, segitsük egymást és ne egymás ellen legyünk.

Remélem, hogy az itt kérdező Anyuka már jobban kijön a kislányával és helyre áll közöttük az a kapcsolat ami segiti őket.

2010. júl. 21. 03:04

Veréssel természetesen semmit nem oldasz meg, de ahogy észrevettem, nem is akarsz. Nálunk volt olyan, hogy megcsípett és visszacsíptem, megkarmolt és visszakarmoltam, sőt, de az teljesen más volt, akkor megértette, hogy az fáj, többé nem csinálta.

Ha utcán kezdi el a balhét, akkor mindenképpen el kell érni, hogy megfogja a kezed, bár én még mindig inkább a csuklóját fogom, mert olyan simán kirántja a kezét, hogy észre sem veszed. Vagy babakocsi. Még pici korában csinált olyat, hogy ő nem arra, erre, de mégsem erre, arra, de nem fogja meg a kezem, stb, akkor megfogtam a csuklóját és jött velem szépen, közben ordított. De azt, hogy az autó elüsse, azt már nem. Nem is csinált sűrűn ilyet. Sajnos, amikor a gyerek fáradt, akkor nem tudsz mást csinálni, vagy ölbe veszed, vagy húzod szegényt, mert nem tudod megbeszélni. Amikor otthon lenyugodott, kicsit megpihent, akkor meg lehet beszélni, hogy miért nem volt az úgy helyes, ahogy volt. Néha tényleg kell olyat csinálni, ami kívülről nem szép, de ez van... De megütni, hát nem tudom, szerintem az teljesen hatástalan. Maximum azt tanulja meg, hogy ne nyilvánítsa ki az érzelmeit. Van elég görcsös ember a földön, minek sokszorozzuk meg a számukat?

ha otthon csinálja, akkor a bünti a legjobb módszer. Most már tudja, számolok háromig, ha nem hagyja abba, megy büntibe. Azonnal bármit megcsinál már az egy-nél. :) Meg még egy: ha verekszik otthon, akkor otthagyom és mondom neki, hogy anya csak akkor van veled, ha szereted, ha nem szereted, akkor nem. Mert anya is mindig szeretget téged, nem bánt, akkor te se bántsd. Most már elértük, hogy rengetegszer odajön, megsimogat, megölel, megpuszil, mondja, hogy szeretlek. :) Imádnivaló. :)

Volt itt egy hozzászólás, az egyik anyuka írta, hogy nem érti az egészet, az ő gyereke nem ilyen. Minden gyerek más, örüljön neki. Vagy ne örüljön, mert később jön ki majd a gyereken. De akkor is, ez nem csak neveléstől függ, hanem a gyerek természetétől is. De a dackorszak nagyon jó és nagyon nagy fejlődést hoz a gyerek életében és egyáltalán nem baj, hogy ilyen, majd az életben talpraesett lesz, ha most jól oldod meg a problémát.

Pszichológus: igen, tele lenne a rendelő, ha minden dackorszakos gyerekkel odamenne az anyuka. De nem olvastátok, hogy azt is írta a hozzászóló, hogy vannak pszichológusok, akik ilyenkor jó tanácsokat adnak online. Bizony-bizony, az anyukának viszont ilyenkor jól jöhet egy pszichológus online válasza. Nem a gyereknek, az anyukának. :) A gyerekkel semmi gond, teszi a dolgát, de ember legyen a talpán, akinél nem szakad el a cérna. :) És ilyenkor egy pszichológus online nagyon jól tud jönni. De itt van ez a fórum is, ez is egy megoldás. De a lényeg, túl kell élni, mert a kamaszkor ennél sokkal, de sokkal nehezebb lesz! :)

86. lisa65
2010. júl. 13. 11:51
Sok sikert! :)
85. f8db0709b8 (válaszként erre: 82. - Lisa65)
2010. júl. 13. 11:27
Ezt még nem próbáltam,de délután kifogom!köszönöm:)
84. lisa65
2010. júl. 13. 11:21

Ezenkivül szerinted egy pofon után Te tudtad mi a helyes? Vagy inkább csak azt tudtad mit nem kell csinálni, mert verés jár érte!


A gyerek ugyan olyan ember mint mi, csak kicsiben. Vannak akaratai, gondjai, elképzelése és a mi feladatunk az, hogy ezeket helyesen véghez vigye és megoldja. Lássa be ha hibázott és értse meg milyen veszélyt rejtenek dolgok.

83. lisa65 (válaszként erre: 81. - CsillagTM)
2010. júl. 13. 11:18

Látod le is irtad, hogy önkontroll elvesztése a verés!

Legyen ennyi önkontrollja mindenkinek, hogy a gyereket nem kell verni! Ugye látod szülői hiba, türelmetlenség.

Nem mondtam, hogy rosszak a szüleid, azt mondtam, hogy hibáztak! De erre magadtól is rájöttél, hiszen le is irtad mi az oka!

82. lisa65 (válaszként erre: 79. - F8db0709b8)
2010. júl. 13. 11:16
Talán próbáld ki hogy megkérdezed tőle, hogy megfogod anya kezét segitesz anyának átmenni az uttesten, vagy inkább vegyelek fel? Szerintem szép lassan a kézfogást fogja választani.
81. CsillagTM (válaszként erre: 77. - Lisa65)
2010. júl. 13. 11:14
mint mondtam, odavagyok a szüleimért. soha jobbat! és bűnrossz kölyök se voltam. a pofon, hasonló szökőévente esett meg, de én igenis megértem, h ha minden összejön (munka, férj, betegség, hülyegyerek) akkor néha az ember elveszíti az önkontrollt. ezért sztem HA nem nevelési eszköz, csak ritka botlás, akkor nem para a pofon.
80. lisa65
2010. júl. 13. 11:13

Én egyedül neveltem fel a két fiamat és közöttünk mindig az egymás segitése volt sőt még van ma is.

Nem egymással harcolunk, és harcoltunk hanem egymásért éltünk és élünk még a mai napig is.


Bizony sokszor volt, hogy fáradt és ideges voltam, sőt türelmetlen de a gyerekek ebből soha nem kaptak! Ha hülyeséget csináltam (mert ugye mindenki követ el hibákat) akkor én azt nem szégyeltem bevallani nekik, sőt ha kellett én is bocsánatot kértem tőlük. De ha ők hibáztak ugyan úgy bevallották nekem és megpróbáltuk együtt megoldani a gondokat.

A gyerek a tiltást nem szereti, de ha kérünk akkor sokkal szivesebben segit benne.

79. f8db0709b8 (válaszként erre: 78. - 7c79ff1565)
2010. júl. 13. 11:09
Én nem vagyok ennek a híve,tudod inkább ölbe veszem.úgy biztonságosabb.
78. 7c79ff1565 (válaszként erre: 74. - F8db0709b8)
2010. júl. 13. 11:08
én nem mondtam h lehet úgy hagyni,.viszont ha végképp nem akarja ak ezed megfogni, fogd meg a vállát, pólót, hátát, mindegy csak valamijét hogy segíts neki átkelni, és biztonságban legyen ott veled, melletted!
77. lisa65 (válaszként erre: 76. - CsillagTM)
2010. júl. 13. 11:08

Nézd én akkor is emberi gyengeségnek és tehetetlenségnek tartom a gyerek verését. Szerintem nincs rá szükség, ha a gyerek rossz büntessük meg. Hallottam már olyan gyerekről aki úgy volt vele, hogy na csinál amit akar, legfeljebb egy-két pofont kap és annyi!


Mindenki maga dönti el, hogyan neveli a gyermekét, de szerintem a verés csak a gyerekben dacot vált ki!

Én sem voltam áldott jó gyerek, sőt. Első osztályos koromban világgá mentem, de akkor sem vertek el, hanem elmagyarázták, hogy bizony azzal mennyi rossz dolgot csináltam nekik, és hogy mennyi baj érhetett volna és milyen idegesek voltak miattam. Soha többé nem tettem meg! De ehhez jó szülő-gyerek kapcsolatnak kell lennie.

76. CsillagTM (válaszként erre: 73. - Lisa65)
2010. júl. 13. 11:01
nem hiszem, h anyám rossz szülő lett volna, mikor odasózott (egy fárasztó nap után, mikor amúgy is ezer baja van), amikor hisztiztem. és nem ám 4-5 éves korról beszélek, hanem idősebbről. én túlérzékeny vagyok, és nehéz természet. erről nem ők tehetnek.
75. lisa65
2010. júl. 13. 10:59

A gyerekel minden feladatot úgy lehet a legkönnyebben megoldatni, ha nem kötelességnek érzi, hanem segitségnek! Ez bármiben igaz.

Például segithet igy a takaritásban, a játék elpakolásában, stb. És még egy! Mindig köszönjük meg neki a segitséget, még akkor is, ha csak egy játékot pakolt el! Értékelni fogja!

74. f8db0709b8 (válaszként erre: 71. - 7c79ff1565)
2010. júl. 13. 10:54
Járdán én is fogom,ha ugy látom kell,de úttesten átmenni igy nem lehet,hogy had menjen.Fogja meg a kezem,legalább addig mig az úton átmegyünk.
73. lisa65 (válaszként erre: 67. - CsillagTM)
2010. júl. 13. 10:53
Te kiboritottad a szüleidet, de ez az ő gyengeségük volt, mert valamit nem jól csináltak! Hidd el csak az a gyerek boritja ki igy a szüleit, akik nem mindig következetesek és a gyerek igy néha eléri a célját! Ők ezt nagyon jól érzik, mikor lehet és mikor nem!
72. lisa65 (válaszként erre: 69. - 7c79ff1565)
2010. júl. 13. 10:51
Nem olvastad végig mit irtam! Azt irtam, hogy hagyni kell, de olyan helyen ahol biztonságban van!
71. 7c79ff1565 (válaszként erre: 68. - F8db0709b8)
2010. júl. 13. 10:51
jut eszembe még, néha az én kisfiam is csinál ilyent, én se fogom meg mindig a kezét ilyenkor, de a vállát fogom, vagy a hátához teszem a kezem, és kísérem őt, h jön mellettem. ez is jó ötlet, ha annyira nem akarja a kezed fogni.
70. lisa65 (válaszként erre: 68. - F8db0709b8)
2010. júl. 13. 10:50
Fog ez menni! Csak türelem! Kérj tőle mindig segitséget, hogy ne úgy érezze neki kell megfelelnie neked, hanem neked van szükséged az ő segitségére! Biztos vagyok benne, hogy egy hét alatt sokat fogtok javulni!
1 2 3 4

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook