26 hónapos kislányom jön nekem, ver, ordít - hogyan kezeljem? (tudásbázis)

halihó! nekem 5 éves a kisebbik, lehet h kicsit már kilógok a sorból...

nemtudom meddig tart a dackorszak, de azt hiszem nálunk még igen..

ő is sűrűn üvölt ha nem az van amit akar. csúnyán beszél, kiabál, és ütögetést szimulál..úgy értem csak messziről hadonászik az illető felé. én ritka célpont vagyok, pedig szerintem én vagyok a legszigorúbb vele. aki szépen szól hozzá, akár utcán, akár mamák--- azonnal a hagggggyyyyááááááá békén van.... na égek én is...

a nagyobbik 9 éves. teljesen más a 2 gyerek. de mindig a kicsi kezdi a szurkálást...már elkönyveltem annak, hogy ő ilyen tipus, hiába harcolok vele, majd ahogy értelmesebb lesz, rájön, hogy is kell viselkedni...

és igen, ha elszakad az a cérna, kiabálok én is :(

Nekem a 3 évesem csinálja ezt egy ideje. ..ha valami nem az elképzelése szerint alakul, ütöget.

Bántani nem bántom, mert az erőszak erőszakot szül. Nem akarom, hogy ezt tanulja meg.

Eleinte nem tudtam mit kezdeni a helyzettel, de ma már roppant egyszerűen kezelhető:)

Leguggolok mellé, és jól megölelem. Ez mindig segít. Néha kicsit ellenkezik, de végül beadja a derekát.:)

Olvastam amit irtál, bizony a verés nem old meg semmit, sőt szerintem csak ront a helyzeten.

Azt irod, hogy a kamaszkor még ennél is rosszabb, hát a véleményem az, hogy csak abban az esetben lesz rosszabb, ha már kicsi korban sem tanultad meg a gyermeked kezelni, ha megtanultad simán át lehet vészelni. Nem lesz rosszabb!

Nekem két fiam van, már túl a kamaszkoron és elmondhatom, nem volt velük különösebb probléma. Az is igaz, hogy én hamar megtanultam a két gyerekem egész más, nem lehet őket egyformán kezelni. Nálunk is volt dackorszak, de egy-két büntetéssel megusztuk a dolgot, ezenkivül nagyon fontos, hogy őszintén beszéljünk a gyerekkel, ne hagyjunk rá dolgokat és mindig következetesek legyünk. Ha csak egyszer is engedünk, már gond lesz belőle.

Sokszor hallom, a szülő a gyereket hibáztatja, hogy ő nem igy nevelte és milyen rossz. Pedig ez nem igaz, igenis ő nevelte ilyenné, miatta vált kezelhetetlenné esetleg fegyelmezetlenné, mert ő nem találta meg vele azt a kapcsolatot ahol a gyermek kezelhető.

Már egy kisgyermek nevelését is igencsak el lehet rontani és bizony az a későbbiekben megbosszulja magát. Bizzunk meg a gyermekekünkben, segitsük egymást és ne egymás ellen legyünk.

Remélem, hogy az itt kérdező Anyuka már jobban kijön a kislányával és helyre áll közöttük az a kapcsolat ami segiti őket.

Veréssel természetesen semmit nem oldasz meg, de ahogy észrevettem, nem is akarsz. Nálunk volt olyan, hogy megcsípett és visszacsíptem, megkarmolt és visszakarmoltam, sőt, de az teljesen más volt, akkor megértette, hogy az fáj, többé nem csinálta.

Ha utcán kezdi el a balhét, akkor mindenképpen el kell érni, hogy megfogja a kezed, bár én még mindig inkább a csuklóját fogom, mert olyan simán kirántja a kezét, hogy észre sem veszed. Vagy babakocsi. Még pici korában csinált olyat, hogy ő nem arra, erre, de mégsem erre, arra, de nem fogja meg a kezem, stb, akkor megfogtam a csuklóját és jött velem szépen, közben ordított. De azt, hogy az autó elüsse, azt már nem. Nem is csinált sűrűn ilyet. Sajnos, amikor a gyerek fáradt, akkor nem tudsz mást csinálni, vagy ölbe veszed, vagy húzod szegényt, mert nem tudod megbeszélni. Amikor otthon lenyugodott, kicsit megpihent, akkor meg lehet beszélni, hogy miért nem volt az úgy helyes, ahogy volt. Néha tényleg kell olyat csinálni, ami kívülről nem szép, de ez van... De megütni, hát nem tudom, szerintem az teljesen hatástalan. Maximum azt tanulja meg, hogy ne nyilvánítsa ki az érzelmeit. Van elég görcsös ember a földön, minek sokszorozzuk meg a számukat?

ha otthon csinálja, akkor a bünti a legjobb módszer. Most már tudja, számolok háromig, ha nem hagyja abba, megy büntibe. Azonnal bármit megcsinál már az egy-nél. :) Meg még egy: ha verekszik otthon, akkor otthagyom és mondom neki, hogy anya csak akkor van veled, ha szereted, ha nem szereted, akkor nem. Mert anya is mindig szeretget téged, nem bánt, akkor te se bántsd. Most már elértük, hogy rengetegszer odajön, megsimogat, megölel, megpuszil, mondja, hogy szeretlek. :) Imádnivaló. :)

Volt itt egy hozzászólás, az egyik anyuka írta, hogy nem érti az egészet, az ő gyereke nem ilyen. Minden gyerek más, örüljön neki. Vagy ne örüljön, mert később jön ki majd a gyereken. De akkor is, ez nem csak neveléstől függ, hanem a gyerek természetétől is. De a dackorszak nagyon jó és nagyon nagy fejlődést hoz a gyerek életében és egyáltalán nem baj, hogy ilyen, majd az életben talpraesett lesz, ha most jól oldod meg a problémát.

Pszichológus: igen, tele lenne a rendelő, ha minden dackorszakos gyerekkel odamenne az anyuka. De nem olvastátok, hogy azt is írta a hozzászóló, hogy vannak pszichológusok, akik ilyenkor jó tanácsokat adnak online. Bizony-bizony, az anyukának viszont ilyenkor jól jöhet egy pszichológus online válasza. Nem a gyereknek, az anyukának. :) A gyerekkel semmi gond, teszi a dolgát, de ember legyen a talpán, akinél nem szakad el a cérna. :) És ilyenkor egy pszichológus online nagyon jól tud jönni. De itt van ez a fórum is, ez is egy megoldás. De a lényeg, túl kell élni, mert a kamaszkor ennél sokkal, de sokkal nehezebb lesz! :)

Ezenkivül szerinted egy pofon után Te tudtad mi a helyes? Vagy inkább csak azt tudtad mit nem kell csinálni, mert verés jár érte!

A gyerek ugyan olyan ember mint mi, csak kicsiben. Vannak akaratai, gondjai, elképzelése és a mi feladatunk az, hogy ezeket helyesen véghez vigye és megoldja. Lássa be ha hibázott és értse meg milyen veszélyt rejtenek dolgok.

Látod le is irtad, hogy önkontroll elvesztése a verés!

Legyen ennyi önkontrollja mindenkinek, hogy a gyereket nem kell verni! Ugye látod szülői hiba, türelmetlenség.

Nem mondtam, hogy rosszak a szüleid, azt mondtam, hogy hibáztak! De erre magadtól is rájöttél, hiszen le is irtad mi az oka!

Én egyedül neveltem fel a két fiamat és közöttünk mindig az egymás segitése volt sőt még van ma is.

Nem egymással harcolunk, és harcoltunk hanem egymásért éltünk és élünk még a mai napig is.

Bizony sokszor volt, hogy fáradt és ideges voltam, sőt türelmetlen de a gyerekek ebből soha nem kaptak! Ha hülyeséget csináltam (mert ugye mindenki követ el hibákat) akkor én azt nem szégyeltem bevallani nekik, sőt ha kellett én is bocsánatot kértem tőlük. De ha ők hibáztak ugyan úgy bevallották nekem és megpróbáltuk együtt megoldani a gondokat.

A gyerek a tiltást nem szereti, de ha kérünk akkor sokkal szivesebben segit benne.

Nézd én akkor is emberi gyengeségnek és tehetetlenségnek tartom a gyerek verését. Szerintem nincs rá szükség, ha a gyerek rossz büntessük meg. Hallottam már olyan gyerekről aki úgy volt vele, hogy na csinál amit akar, legfeljebb egy-két pofont kap és annyi!

Mindenki maga dönti el, hogyan neveli a gyermekét, de szerintem a verés csak a gyerekben dacot vált ki!

Én sem voltam áldott jó gyerek, sőt. Első osztályos koromban világgá mentem, de akkor sem vertek el, hanem elmagyarázták, hogy bizony azzal mennyi rossz dolgot csináltam nekik, és hogy mennyi baj érhetett volna és milyen idegesek voltak miattam. Soha többé nem tettem meg! De ehhez jó szülő-gyerek kapcsolatnak kell lennie.

A gyerekel minden feladatot úgy lehet a legkönnyebben megoldatni, ha nem kötelességnek érzi, hanem segitségnek! Ez bármiben igaz.

Például segithet igy a takaritásban, a játék elpakolásában, stb. És még egy! Mindig köszönjük meg neki a segitséget, még akkor is, ha csak egy játékot pakolt el! Értékelni fogja!