Hogy csinálják mások? Csak én/mi vagyunk ilyen vesztesek? (beszélgetés)
Szia!
Hát én örököltem egy falusi házat,és ha az eladási árának a felét nézem(mivel van egy Öcsém és ha egyszer majd sikerül egyáltalán eladni),akkor egy egérlyukat nem fogok tudni venni belőle!
Amikor albérletben laktam régebben,épp hogy meg tudtam élni a fizetésem megmaradt részéből!
Meg hiába is vagyok egy fél ház tulajdonosa, megszületett a kislányom 3hónapja,egyedül kell felnevelnem!Persze ennek ellenére egy percig sem fogom megbánni,hogy így alakult az életem,mert vele lett éppen egész!
Soha nem voltam külföldön én is csodálkozok,hogy sok ismerősömnek honnan telik egy évben akár több nyaralásra is!
Szerintem Magyarország átlag embere,örül ha egyik hónapról a másikra meg tud élni,arról már álmodozni sem mer,hogy egyszer eljut külföldre nyaralni,mint ahogy én sem!
Sok függ a lakás rezsijétől, az élelemtől!Van aki szinte alig költ élelemre!
Ha bele gondolunk nem olyan sok azért 120 ezer!
Gondoltam erre én is, de azért nem lehet, mert:
Eláztatta a szomszédot, annak kára lett belőle (120 ezer forint). Anyámnak nem volt felelősség biztosítása (azóta már van). És ugye, ki kellett fizetnie a szomszéd kárát, és utólag tudtam meg, hogy hitelt akart rá felvenni, (de aztán megoldotta másképp, hogy hogyan, azt nem kötötte az orromra, tudod, a lányának már miért mondaná el:(((
De a lényeg, hogy 120 ezre nem volt félretéve:(
Igen érdekes dolgok ezek.
Pl. barátnőm anyukája nyugdíjas, 80 ezer nyugdíjból még félretesz havonta.
Anyám 120 ezer nyugdíjból nem tud félretenni, nem tudom, esküszöm, hol sz...-ja el a pénzt.
Nem eszik nagy dolgokat, nem költ nasira (nem édességes egyáltalán). Nem utazgat, nem öltözködik, nem járkál el barátnőkkel termálozni, kávézni.
Tényleg nem értem:(
nem tudom nalatok mi volt a helyzet, de nalunk, akkor meg jugoszlaviaban igenis szepen eltek az emberek.
akinek nem inge ne vegye magara....ez valasz volt egy elozo hozzaszolashoz, mintahogy mar irtam is..
A 80'évekbe az emberek nem nagyon nyaraltak külföldön. És a legnagyobb luxus az volt, ha az Úttörő Áruházban lehetett kapni színes zoknit is nem csak fehéret.:)
Különben meg miután nem a piac szabta meg az árakat, ezért nem igen lehet összehasonlítani a két korszakot.
Különben nem hiszem, hogy bárki is úgy állna az élethez, hogy majd a gyerekem is küzdjön meg érte, mert nekem is meg kellett, hanem mindenki szeretne félretenni a gyerekeinek, csak hát nem mindig megy. Adott esetben, gondolom te is csak szeretnél most félretenni.
Sziasztok!
Én kicsit elkanyarodnék a számoktól és visszamennék a kezdethez: "csak én/mi vagyunk ilyen vesztesek?"
Nem szabad ilyet gondolni és nem jó, ha azt keressük, más hogyan csinálja ezt meg azt, függetlenül attól, hogy miről van szó.
A legfontosabb, hogy tudjunk örülni annak, amink van, ebben sokaknak igaza van. És még fontos, hogy mindenben keressük az örömet, és nem azt, hogy miért így meg úgy?
Persze, én is vágyok tengerhez, a távolból is szerelmes vagyok bele, de tudom, hogy hamarosan eljutok oda. Hiszek benne. És minden kitűzött célom elérésében.
Ha vágytok valamire, és nem azt nézitek, hogy nincs, hanem azt, hogy lesz és tudtok neki előre örülni nap mint nap, akkor nagyon gyorsan teljesül majd a vágyatok. Ez sokkal nehezebb, mint ahogy elsőre hangzik, mert a legtöbben megszoktuk, hogy spórolunk, kuporgatunk, hogy nehéz, hogy küzdeni kell, hogy úgysem megy stb... De erről a hozzáállásról szép lassan le lehet szokni és meghozza az eredményét gyorsan. Saját tapasztalatból írom. Átlagos nő vagyok, 20 évnyi (tudom, másnak még több) kuporgatással a hátam mögött, de tavaly ápr.ban (épp amikor egymást váltották a különböző közüzemi kikapcsolási értesítők...) párom mutatott egy filmet, ami elindított bennem valamit, aztán nemrég elolvastam egy könyvet a pozitív gondolkodásról és elképesztő az egész...:) Idén ápr. óta már álmaim munkahelyén dolgozok (8, azaz nyolc munkanap egy HÓNAPBAN hatszámjegyű összegért! és nem küzdöttem érte! és legális is:D)
Szóval én már érzem-tudom, hogy csak rajtunk múlik minden, méghozzá a gondolatainkon-érzéseinken. Nincs kivétel. Mindenki azt kapja, amire koncentrál. Nem egyik pillanatról a másikra, de az nem baj. Ha azt nézzük, milyen szegények vagyunk, szegénységet kapunk. Ha azt nézzük, lehet jobb, és hisszük is, jobb lesz, és nem szabad azzal foglalkozni, hogy hogyan. Az az élet dolga, nekünk "csak" hinni kell.
Bocsánat, ez nagyon hosszúra sikeredett, de rengeteg dolog jutott eszembe ahogy végigolvastam a fórumot.
Az egyik hozzaszolasban olvastam, hogy konnyu azoknak akik kaptak a szuloktol, nagyszuloktol hazat, lakast..
Erre ennyit irnek, hogy igen egesz eletukben a szuleim azert gurcoltek, hogy nekem es a testveremnek meglegyen a kezdeshez az ami kell..Kapott a testverem hazat, ez melle szep gazdasagot, mert foldmuvelessel foglalkozik, mi a anyosektol hazat,amin meg van mit dolgozni,de itt lakunk benne, es szep. A szuleimtol autot, butorokat, tehat nagyon szepen meginditottak bennunket.
Aztan apu 48 evesen meghalt, mert annyit gurizett ertunk..DEEEE
EN is ezt szeretnem a sajat gyerekemnek, gyerekeimnek megteremteni!Sajnos hogy ilyen a helyzet, hogy munka nelkul vagyunk,es meg ilyen segitseggel is egyik naprol a masikra elunk - jelenleg, amiota a vallalatunk tonkrement.
De bizok benne, hogy talalunk nagyon hamar munkat, es gurizni fogok azert, h a gyerekemnek is tudjak adni,biztositani amit csak tudok.Nem azt fogom nezni, hogy aaa az az igaz amiert te dolgoztal meg..Ez igaz, csak egy teny van elfelejtve, megpedig, hogy mas volt a 80 as evekben, amikor 1 ev alatt hazat tudtak epiteni, hitelek nelkul, nyaralni tudtak menni, minden luxust az emberek megengedhettek maguknak.Persze dolgoztak rengeteget, de tudtak miert..
Es mi van most??? Mit csinalnek munka nelkul, teto nelkul a fejem folott.
Sose lehet tudni mit hoz a jovo, ugyhogy inkabb arra fogok igyekezni, h teremtsek a gyerekemnek, nem azt nezni, h csak o torje magat agyonra, mert akkor majd elvezi..Mert sose lehet tudni, hogy addig milyen helyzet jon letre..
Nalunk hany haboru volt mar azota, es persze az emberek sinylik meg.(Szerbia)Rengeteg ember van, aki egyik naprol a masikra el, es azt sem tudjak holnap mit esznek, mert munka nincs..
Ezzel senkit nem megbantani akarok, csak elmondani a velemenyemet..remelem hogy ertitek mit akartam ezzel mondani...
Nagyon sok mindenben igazad van. Ha mások is meg tudnának élni 120.000 Ft-ból négyen mint ti, akkor jutna nekik is sok mindenre.
A baj az, hogy 80.000-100.000 Ft-ról úgy beszélnek sokan mintha pár fillér lenne.
Be kell osztani, kinek mi a fontos, van aki nyaral, van aki kocsit vesz.
Azoknak is igazuk van akik emlegetik a kölcsönöket, sok ismerősöm megy abból évente és már fuldoklik az évente felvett újabb és újabb még le nem telt kölcsönöktől.
Hát nekünk ettől sokkal több a bejövőnk, de mire kifizetjük a lakás, autó, stb. hitelünket, a rezsit, megvesszük a kötelezőket (pl. bérlet), alig marad egyébre pénzem.
Én csodálom azokat, akik a minimálbérből megélnek.
Azok, akik pedig még ebből nyaralni is tudnak istenitem.
Valaki elárulhatná, hogy kell csinálni!
Olyan nagyon fiatal vagy még, semmiről nem maradtál még le!
Hidd el nagyon sokan vagyunk akik hozzád hasonlóan élünk!
Én soha nem írígykedtem másokra hogy ők hova jutottak, vagy juthatnak főleg nem a hozzátartozók segítségével!
Én arra vagyok büszke amit saját két kezünkel elő teremtettünk, és nem zavar, hogy ugy hozta az élet, hogy négy fal között élem az életem!
Én sem tudom a lányomat segíteni anyagilag, de soha nem viselném el hogy síránkozna!
Azt tudják leginkább megbecsülni az emberek amiért keményen megdolgoztak!
Fiatal vagy és ha dolgozól tanulsz keményen még sokra viheted!
nemnem... augusztus óta teszem, vagyis májusra 50ezer lesz 1 főre és abból kijön egy görög hét :)
mert előszezonban a szállással és (buszos) utazással együtt 25 körül van és erre jön még a kaja, ami még annyi, ha nem flancolunk... de addig lehet még anyós fog minket is befizetni valahová valami végkielégítéséből, amivel még lógnak neki.. vagy nekem lesz jobb állásom vagy páromnak is :). Amúgy én már most szeptemberben is tudtam volna menni, annyi mindig van a számlámon (hogy legyen albira, ha mozdulni kell).
Tavaly Erdélyben mi is voltunk, anyáék idén Bulgárban, régen meg jártam Angliában és Franciaországban még sulival, úgyhogy azért én sem vagyok már "szűz". Párom is volt
Németben, Svájcban, de akkor még kicsi volt...