Hogy bírjam ki még ezt az egy évet? (beszélgetés)

Drága Loli!

Lesznek még az életben olyan szituk, amiket összeszorított foggal kell végigcsinálni - de végig KELL csinálni! Meg tudod csinálni, és meg is fogod! Koncentrálj a dolgodra, a többiről (ami negatív) ne végy tudomást - legalábbis amennyire lehet ezt próbáld meg. Próbáld meg nem sugározni, hogy mennyire utálod az egészet, egyszerűen csak létezz. Ha kevésbé leszel borús, meglátod - akár utolsó évben is - akadnak majd, akik nyitnak feléd; ettől sokkal fogod magad érezni.

Vedd úgy, hogy ez az időszak (is) felkészít Téged a nagybetűs életre! Ne add fel soha! És egyvalamit higgy el nekem (2 gyerekem van, az egyikőjük nagyon hasonló cipőben Veled): ami nem öl meg, az megerősít!!! Sok erőt kívánok Neked!

magyarul 'szedd össze magad'.

jó gondolat, épp csak önfarkába harapó kelgyó.

az elmagányosodásnak nem csak az az egy oka lehet, hogy az egyedül maradó a rossztermészetű rakás szerencsétlenség, aki mindenkit elmar maga mellől. ez egy nagy lutri, hogy hol, mikor, kik fognak befogadni. itt írja valaki, hogy az ő lányát például osztálykiránduláson, és úgy is maradt a helyzet.

hányszor döntötték már el rólam is (volt, ahol ciklikusan többször), hogy én vagyok a Hülye... persze, effektív 'hülyébb' nem lettem ettől (max nehézkesebb), de rossz volt, hogy eleve úgy kezeltek, hogy minek hozzám szólni, max ha a házi kell.

a lányom idén érettségizett.

amikor középiskolába került, az első fél év sírással telt el. neki nincsenek barátai, őt senki nem szereti. ezt hallgattuk heteken keresztül. már oda jutottam, hogy átiratom másik iskolába, de az általános iskolai osztályfőnöke azt javasolta, hogy ne tegyük. mi a garancia, hogy a másik iskola jobb lesz. az első áttörés az egyik osztálykiránduláson történt. utána mindíg könnyebb és könnyebb lett. lettek barátai, nagyon jó barátnők és barátok, akikkel napi szinten tartják a kapcsolatot, még nyáron is.

Ezzel csak azt akarom mondani, hogy ha a négy év alatt nem sikerült senkivel összebarátkoznod az osztályból, (ahova jár kb 30 gyerek) akkor talán magadban is kellene a hibát keresned.

senkinek nem könnyű, hidd el.

Bizony bizony....máris csak nem egy év...ugye??

XD

Fel a fejjel,és ne is az jusson eszedbe,hogy egy év,mert nem annyi!!!Egy tanév sem,mert az érettségizőknek megkezdődnek a vizsgák elég hamar!!!

Ne engedd elvonni a figyelmet az érettségiről azzal,hogy nem érzed jól magad,próbálj lényegében most csak erre koncentrálni,és meglátod hipp-hopp itt a vége!!!:-)))))

Én kibírtam anno egy rohadt vacak évet, még 9-es ként. Utána sulit váltottam, ami lehet ugyanolyan vacak lett volna, ha nem nézek magamba, és nem változok egy kicsit én is.

Amúgy sulisként én is azt hittem hogy ez borzasztó uncsi, kibírhatatlan és a többiek szemétsége elviselhetetlen néha... de aztán elkezdtem dolgozni... dolgoztál már napi 8-10-12 órában szalagmunkásként egy rémunalmas és fizikailag gyilkos, lélekölő munkában, ahol az emberek a valódi szegénységből jönnek és képesek lennének megfojtani a másikat egy ezresért? Nem? Na, ezért tartod olyan túlélhetetlennek az iskolát!

Nekem a középiskola utolsó két éve arról szólt, hogy a suliban kipihentem magam, és utána mentem dolgozni. Asszem nem volt erőm azon nyavalyogni, hogy milyenek a többiek, tettem rá magasról.

Figyelj, értem a helyzeted, mert nekem sem volt a suli egy leányálom, de meg kell erősítened magad, hiszen a felnőtt világ még kegyetlenebb lehet. Minek tanulsz? Mi lesz a szakmád/végzettséged? Éltessen az ebben az egy évben, hogy gyorsan túl leszel rajta, és utána kezdődik egy új élet, tiszta lappal indulsz egy munkahelyen (lehetőleg jobb helyen, mint ahol én kezdtem anno :P).

Az unalom ellen pedig mindenki maga tehet. Én sosem unatkoztam sehol, azt hiszem. Nem másoktól kell várni erre a megoldást.

Sok sikert és túlélést a suliban! :)

és miközben telnek-múlnak a napok, mindig legyen valami időpont, amit kitűzöl, valami esemény (karácsony, buli, utazás, akármi), amit várhatsz.

szerintem sokkal jobban telik az idő, ha vannak időpontok, amiket tervezel, és amit VÁRSZ.

Részben igaza van a szüleidnek, hogy nem engedtek másik iskolába menni, új tanárokkal, új közösségben, más tantervvel, esetleg más tankönyvvel nehéz lenne érettségizni.

Fel a fejjel, ahogy Mirta is írta, vedd fel a kapcsolatot azokkal, akikkel jól érzed magad. Hamar eltelik az az év.

Megértelek, nekem ugyan a gyerekem jár iskolába, de sok osztályban náluk is rossz a helyzet, a szülők menekítik el a gyerekeiket...

Próbálj azokkal találkozni, levelezni, kommunikálni, akikkel jól érzed magad. Ha a szüleid nem akarnak másik suliba vinni, akkor tényleg nagy levegő, és bírd ki.

Nehéz lesz, de szerintem meg tudod csinálni!