Heteróságom története (beszélgetés)

Jó régi ez a cikk, de most dobta fel a Hoxa...azóta kicsit árnyalódtak a szexuális hovatartozás fokozatai. 😃 Mai szemmel nézve a cikkíró egyszerűen biszexuális.

Ennek örülök!Ugye-hogy ugye?hatalmas Pusz!:-D

Megpróbáltam...működik:-))))

Én nem szeretek konfrontálódni...talán abból is fakad,hogy világéletemben olyan munkám volt,ahol kellett. Most már talán besokalltam. Engem a terapeutám is önzésre tanít. Akkor már lehet valami igazság abban,ha ennyi követője van :-)

Ez így van!:-)Népszerű,annyiban,hogy ha végképpen nem futja többre ellenem és jobbra,akkor törlésemet kérik.Én ezt őszintén baromira élvezem!:-)Jó az út amin jársz,majd el jutsz oda,hogy jót nevetsz azokon is akik utálnak és lepereg,ki szeret ki nem.Hiszen akiknek szeretniük kell,fognak is.Hogyan csinálom?Nem tudom,nem egyszerű velem.Én egyszerűen eldöntöttem mindent akarok ami jó és boldoggá tesz komolyan egy éve!Ami jó azt tartom,ami nem jó ki iktatom,már tudom kik a barátok kik az ellenségek,utóbbiakat még közelebb engedem magamhoz.Nincs takatikám,semmi.Egyszerűen önző vagyok.Hiszen magamat szeretem és persze ha lesz gyerekem azt magamnál jobban,amúgy mást nemigen.Ha ez egyesek felé úgy jön le,sárkány,nagyképű...legyen!Itt is jót szórakozok egyes fórumokon.Hiszen nem baj,ha így vélekednek rólam,egy cseppet sem fáj!:-))))

Aki megmondja a frankót,az sosem népszerű. Illetve ritkán. Az IQ fighterek mindenhol jelen vannak,sajnos. És a kötekedés lételeme sokaknak. Én mindig irigyeltem az olyanokat,mint te,mert én a másik oldal vagyok: energiavámpírok pumpálták a véremet 40 évig,,,most lett elég. Senkinek sem tetszik,hogy nem vagyok többé beteg és kihasználható.A barátaim nem tudnak örülni,hogy meggyógyultam,milyen emberek?! Le is építettem szépen mindet. Úgy takarodtak ki az életemből, mintha sohasem lettek volna,full gáz...

Jajj Életke hidd el ha tudnám hogyan csinálom,tanítanám,talán a muccáj az nagy úr,talán hogy akkora fájdalamat kaptam,hogy sosem szeretném újra ezért,mivel ettől félek kénytelen vagyok önző lenni mindig magamat nézni és olykor kemény lenni azzal is,aki nem érdemli.Nem bánom,mert ha lesz gyerekem azt majd közel engedem,de még Páromat se olyan közel.Nem feltétlen jó,hiszen sokan gondolnak gonosz sárkánynak esetleg nagyképűnek és ilyenek,imádnak a fórumokon:-)))Negatívan értsed!Mindegy,nem fáj!:-))Hidd el,hogy mindenki és te is képes vagy arra amire én,de nem feltétlen ez a megoldás a múltra és a sok fájdalomra,nekem be jött,vannak viszont olyan emberek akiknek ez nem kivitelezhető,mert képtelenek rá!

Na,ezt nagyon irigylem tőled.Megtaníthatnál...

Tudom nem vígasztal,de szivemből szóltál és hidd el ezzel nem vagy egyedül.Néha nagyon nehéz nekem is önzőnek lennem és néha megfordul a fejemben,hogy vajon jól teszem-e hogy az vagyok?Viszont olyan biztonságos falat ad,ami át törhetetlen,ha én úgy akarom mások ellen.

Sajnos nem...nem is tart. Mostanában nehéz napjaim vannak. Nehéz magam tartani,hogy ne legyek újra beteg,csak szomorkás. Ez minden erőmet elveszi. Önzőnek kell lennem. És ezt tanulni kell.Mert én mindig másokért voltam...

Nem tarthat minden örökké. :)

Kezd lehalni a jó kis topic...nem örülök!

Nincs,nincs...csak elgondolkodtam egy kicsit. Azon, hogy soha nincs úgy, ha vége van valaminek, hogy mindkét fél megnyugvással kezdjen új életet...az egyik fél mindig vesztesként jön ki belőle, övé a nagyobb fájdalom. És mivel megigértem magamnak,és még valakinek,hogy soha többé nem veszem fel vele a kapcsolatot,csak remélni tudom, hogy minden rendben van...Néha,egyre ritkábban,de eszembe jut. csak ennyi.

Jujj, ugye nincsen baj?

Néha nagyon jó lenne tudni,hogy mi van azzal,aki feláldozta a boldogságát,az életét azért,hogy én boldog lehessek...De nem tehetem. Békén kell hagyni,bármilyen nehéz is. Csak remélni lehet,hogy jól van. Mindig van egy vesztes...és néha iszonyú árat fizetünk azért,mert elengedünk valakit.Mert annyira szeretjük. Sajnálom, Zsebi...

Hát igen, igazad van.

Ez de jó! Nagyon tetszik ez az idézet! ;)

Köszi :D Nem olvastam,csak egy Coelho könyvet.Nekem túmács. De az életbölcsességei bejönnek,ha nem is mind.

Nyomtam rá egy like-ot!:-)))

Ezt nagyon szeretem. :)

“Megtanultam, hogy a hősök olyan emberek, akik azt tették, ami szükséges volt, szembenézve a következményekkel. Hogy a türelem rengeteg gyakorlást igényel. Hogy vannak emberek, akik szeretnek bennünket, de egyszerűen nem tudják, hogyan mutassák ki. Hogy olykor az, akire azt hinnéd, hogy megadja neked a kegyelemdöfést, ha már a földön fekszel, egyike azon keveseknek, akik segíteni fognak neked felállni. Hogy csak azért mert valaki nem úgy szeret téged, ahogyan te szeretnéd, ez nem azt jelenti, hogy nem szeret téged teljes szívével. Hogy sosem szabad azt mondani egy kisgyermeknek, hogy az álmok balgaságok: tragédia lenne, ha ezt elhinné. Hogy nem mindig elég, ha megbocsát nekünk valaki. Az esetek többségében te vagy, akinek meg kell bocsátani magadnak. Hogy nem számít, hány szilánkra tört a szíved: a világ nem áll meg, hogy megvárja, míg összeragasztod.” (Paulo Coelho: A fény harcosa)

Na,akkor most már,hogy ilyen nyilvánosan "beny...unk" egymásnak :DDD, elküldöd,ha jónak látod,én várom!

Nem tudom, örülnék neki! Jajj végül is, miért ne! :DDD Deeee :DDD

Lehetne javasolni. Nincs itt ilyen lehetőség?De tudod mit?privátban megteheted,üzenj,és még lehetünk ismik a facebookon :DDDDDDDD Hát neeeeeeem???!!!!

Aham,értem! Igazad van,nem az ismeretségszerzésre céloztam,mert abban talán ez még jobb is,hanem az interaktivitásra. Chat,stb...Itt sokan a témák miatt nem vállalják a fényképes megjelenést,én sem.Jobb,ha az ember óvatos.Igy viszont nehezebb barátkozni,kapcsolatokat szerezni,hiszen ha én bizalmatlan vagyok,akkor mások is azok lesznek velem szemben.

nem,nekem nem,ha unatkozom jó,de amúgy én nem szoktam sokat itt lenni.Megnézem,ami érdekel,aztán hello.A facebook,az már más,hiszen "élő".Miért netezel ilyen sokat?