Házimunka, a mumus (beszélgetés)

En egy oszinte ember vagyok. Rendszeresen bevallom barati korben, hogy a 2 gyerek mellett, barmennyire is igyekszem nem tudok mindig rendes lenni. Es megkapom rendszeresen, hogy mas dolgom sincs,stb. Sajnos az a fajta vagyok akit ez bant, nem tudok legyinteni, hogy jo ugy is. Elegge lehangol, hogy neha nem tudok a vegereerni a dolgoknak. Valasz: ne panaszkodjak, en vallaltam gyereket. Igazuk van, ...de nincs. Csak annyit tudok mondani, hogy ezt csak az tudja megerteni akinek van. A tobbieknek halvany lila...

Szoval en is azt kivanom az okoskodoknek, hogy probaljak ki:-D

látom kicsit régen irtatok ide, én csak most olvastam végig és erősen elgondolkoztam. Szerintem mindenkinek igaza van, meg nem is:) 5 évig voltam otthon gyesen, 2 év van a gyerekeim között. Én azt gondolom, nagyon sok mulik azon, hogy az ember lelkileg hogyan éli meg ezt a helyzetet. Én tiz évig küzdöttem mire végre megszületett a kisfiam, majd két éve mulva a kislányom. Az az öt év, amig otthon voltam velük életem legszebb időszaka volt, imádtam minden percét. Főztem, mostam, kertet rendeztem, imádtam. Sokszor voltam halálosan fáradt, de még ezt is szerettem. Akkor ez volt a dolgom.....

Azt ne felejtsétek el, hogy igaz hogy jóindulatú ismerősök kevésbé szólnak be, de aki dolgozik, annak is el kell végeznie az összes házimunkát. Az is igaz, hogy akkor már nem olyan picik a gyerekek, de mondjuk két ovissal is van teendő bőven. Azért irtam az elején, hogy lelkivilág kérdése a dolog, mert aki gyesen van, az sokkal sokkal ingerszegényebb környezetben tölti a napjait, egyoldalu, sokszor depresszív hangulatot magával vonzó életstilusban, talán ezért érinti őket érzékenyebben a vélt, vagy valós beszólás.

A "régi" időkből én is kaptam gyerekfejjel! Édesanyám engem kért meg a házimunkák elvégzésére (kézzel is mostam) ééééés még kapáltam is!

Igaz ez nem az 50-es években volt, de akkor is.

Miért hiba az hogy a gyermeket nevelő nők kiharcolták maguknak, hogy kapjanak ők is egy kis "mellékest"? Állítólag egyenjogúság van vagy nem? Ezt is a dédanyáink harcolták ki maguknak.

Egyébként pedig a cikk nem erről szól. Téma lezárva!

Azért ez így elég sarkos. Nem volt GYES, ok. De akkoriban még egy keresetből meg tudott élni egy család. A férj kapott fizetést meg amit még megkeresett mellékesben. Ehhez talán az is hozzátartozik, hogy nőnek az igények és egyre több pénz kell a megélhetéshez.

Házimunka? Igen, nehezebb volt talán, csak akkoriban egy embernek volt mondjuk 5 váltás ruhája, most meg van 25.

El vagyunk kényeztetve? Talán. De én nem érzek lelkifurdalást, hogy kihasználom a technika vívmányait, igaz, nem is nagyon szoktam panaszkodni. Meg kell csinálni és kész. Csak azt nem szeretem, mikor mások azt hiszik, hogy én egész nap itthon lógatom a lábam.

Kedves mgagi!Tudja Ön mennyi volt a gyes a 40-s az 50-s a 60-s években?

A nagyanyáink sokkal több gyerköcöt felneveltek mint a mai elkényeztetett anyukák akik csak panaszkodni tudnak.Mikró,mosógép,porszívó,szárítógép,háztartási gépek tömkelege,hütők,stb,ezek mind a mai ember életét könnyítő alkalmasságok.

Régen?kézzel való mosás,vászonpelusok-nem eldobhatók-faparazsas vasalók,kerti munkák,aratás,a gyermek a hátra kötözve,és még sorolhatnám.Nem akarom azt a világot,de több gyermek volt és ami nagyon fontos CSALÁDBAN nőttek fel SZERETETTBEN,!!és mi van ma?nézd a tv-t ne zavarj.Család ,hol van az már!?Az én édesanyám is felnevelt 4 gyermeket és nem volt támogatás egyetlen fillér sem.Soha nem hallottam egy zok szót sem tőle.

Úgy hogy tisztelettel ne tessenek már mindent a kormánytól várni,főleg a mai időkben.Köszönjék meg azt pénzt amit kapnak,mert lehet hogy eljön az az idő amikor "se pénz se posztó" nem lesz.Ez a mai globalizált világ hibája,és a bankoké!!További szép napot.

Szerintem is idegesitő amikor 2 kisgyerek mellett megkérdezik az ismerősök,hogy NEM DOLGOZOL SEHOL?

Az otthoni munkát semmibe sem veszik,de ha helyet cserélnénk akkor észrevennék,hogy a munkába járás néha kikapcsolódás ahhoz képest,hogy 2 kisgyereket rendezz napi 24 órában,ahol nincs szünet ,sem szabadság.

Nagyon jó ez az idézet,és nagyon valós.

El is loptam:)

Sziasztok!Az én párom is azt mondta amikor még volt munkája,hogy én állandóan a tv előtt fekszem és semmit sem csinálok.Hozzáteszem a nagyfia (akkor volt 24 éves)velünk lakott,ő állította...

Most hogy neki nincs munkája és ő van otthon a három gyerekkel főállású szülőként,teljesen máshogy látja a dolgokat. Amikor felhozta a témát,rákérdeztem: szerinted én mit csináltam itthon 10 éven keresztül,tv-t néztem?

De amellett el voltak látva a gyerekek,minden nap főtt kaja,tiszta ruha a szekrényben...

Ha ez kész akkor hadd nézzem a tv-t!

Szóval már ő is tudja hogy az otthonlét nem a semmtttevésről szól,és bármit megadna ha újra emberek közé járhatna,most engem irigyel...

Örülök hogy beláttad hogy nem feltétlenül minden olyan szép és kerek mint Te az érzed:)Míg nem volt gyerekem és láttam tesómat meg az ő gyerekeit én is felsoroltam mit nem akarok úgy csinálni mint ő,aztán megszületett a fiam és az elmúlt 4 és fél év a legjobb példa rá hogy annak ellenére hogy nagyon sok mindent tényleg másként csináltam de nagyon könnyű a túl oldalról okosnak lenni:)Mindenkit más hatások érnek,más és más jellegű problémáik vannak amiktől különböző módon élünk meg bizonyos dolgokat.

Talán a legtalálóbb:

'Mielőtt elítélsz, vedd fel a cipőmet és járd végig az utamat. Járd végig a múltamat, érezd a könnyeimet, éld át a fájdalmaimat, az örömömet... Tedd meg a lépéseket, amelyeket én megtettem és botladozz meg minden kövön, amelyen én megbotlottam... S mindegyik botlás után állj fel és menj tovább, úgy ahogy én tettem. Csakis ezután ítélkezhetsz rólam, felettem. Akkor mondhatod, hogy ismersz!"

Ez szép volt tőled! Komolyan mondom.

Belátni, hogy nem jól gondoltuk, ilyen fiatalon ráadásul....

van egy műsor, amiben az anyukák elmennek otthonról egy hétre és a férjekre marad minden. Tök vicces, ahogy a pasik átértékelődnek a műsor végére.

ti nem szoktátok nézni? :D

Nekem tetszik a cikk. Szépen tükrözi azt, hogy milyenek egy anyuka mindennapjai. Igen, a férj, (vagy munkába járó valaki) mondhatja, hogy lejárt a munkaidőm, de egy anya nem mondhatja.

Egyik fórumozó nagy vihart kavart...

Mielőtt megszületett fiacska, gondoltam, mi lehet fárasztó egy újszülöttben? (nagyon sokat vártunk a fiamra, kezelések, betegségek, stb.) Egy baba eszik, alszik... majd én is alszom amikor ő alszik, elvégre 3 óránként kell ennie, a köztes időkben mindenre jut idő. Az első 3 hónapban alig pihentem, és nem azért mert olyan rossz alvó volt fiacska, hanem mert nem jutott idő az alvásra. Mosni, vasalni, főzni, takarítani, stb. Mindemellett az első 3 hónap volt a legpihentetőbb...

A feladatok egyre csak tornyosulnak. Nem lehet elöl semmi, mert leveszi/leveri/szájába veszi/lenyeli/eltöri/elrejti stb. nem lehet elnapolni a takarítást, mert kellemetlen lehet neki is a koszban csúszni mászni, nem lehet halogatni az ebédet, hogy majd később főzök, hiszen nem étel egy egyévesnek a téliszalámis zsemle...

Remélem jersseygirl, előbb utóbb megtudhatod milyen csodálatosan kimerítő feladat anyukának lenni, és itt fogsz "panaszkodni" Te is, hogy nem bírod a strapát. :)

Szerintem a cikk lényege nem a siránkozás volt, ha valaki ezt érzi ki az egészből, annak el kellene gondolkodni. A probléma inkább azzal van, hogy sokaknak ez nem munka nem ismerik el. Ilyenkor jönnek a kérdések: Mit csinálsz egész nap? Nem untakozol? Miért nem csinálod meg, Te csak otthon ülsz?

Valóban más jellegű, de 24 órás szolgálat. Az anyaság a legszebb munka a világon, akkor is, ha vannak nehéz időszakok. Minden percet imádok, amit a kislányommal töltök. A házimunka? Na igen, az, amit meg kell csinálni. Ennyi, se több, se kevesebb. Nem örömömben mosom fel a padlót, hanem mert meg kell csinálni, mikor befejeztem, viszont jó érzés végignézni a tiszta lakáson. :-)

Kiérdemelted a koronát és a térdszalagrendet.

Nem lehet mindenki olyan tökéletes.

A tűzhely alatt fél éve láttam a padlót utoljára.

Lehet, hogy még van itt másik ilyen rendetlen háziasszony, aki olyan fáradt estére, hogy még az elvégzett munka feletti örömködés is elmarad.

És kérlek szépen, mindenkinek a saját baja a legnagyobb, és örülhetünk a más örömének is, de az igazi a saját.

A cikk igazán tetszett, nem hallottam ki belőle drámai sirámokat, inkább icipici mosolyt.

ja hat en is diagnosztizalt panikbeteg vagyok csakhogy en arra vagyok buszke hogy megtanultam kezelni a rohamaimat orvos es gyogyszerek nelkul. psoriasisom van de arra vagyok buszke hogy megkerestem mind a negyfele kremet amit hasznalnom kell a testemen es nem vagyok lustaminden nap ugyanazt a feloras procedurat vegigcsinalni,

nekem is volt hogy eheztem otthon tanari fizetes mellett

de arra vagyok buszke hogy valtoztattam es nem mertem belevagni az idegenbe, es hiaba vagyok itt eselyem sincs meg sajat lakasra nem hogy elveszitsem de buszke vagyok ra hogy az alberletbe mindenki imad eljonni hozzank mert olyan meleg otthon teremtettem egy kis kreativitassal. Napi minimum 14 oran keresztul latom el mas csaladjat, es takaritom a villajuk, de arra vagyok buszke hogy egyreszt dolgozom, masreszt ,pedig en vagyok az egyetlen ember abban a hazban aki a biztos pont, akire mindig szamithatnak, es amikor hazaernek en vagyok az aki rajuk mosolyog es foz egy teat a pocsek nap utan is. A lakasunkat ahol nem is lakom elvileg csak hetvegen takaritom es egyedul, de nem azert mert kell, ( a parom szerint nem olyan fontos :)) de en szeretem azt erezni hogy ellenorzes alatt ttartom meg a gaztuzhely alatti padlot is mert most az is az enyem es megdolgozom azert hogy kifuzessem a berleti dijat. a tanyerok poharak, talak haszalata, amikre en gyujtoettem, es sajat magam valasztottam ki, egyenesen orormet okoz.

na most ha ezt elolvastad olvasd vissza a Te hozzaszolasod es dontsd el melyikunk a nagyobb aldozat, pedig szerintem mindkettonknek megvan a problemaja igaz?

Én nem vagyok áldozat. Sőt leírom neked mert volt egy-két mondat ami miatt majd kiugrott a szemem.

1. Akinek nem lehet gyereke: Én erre azt válaszolom hogy ahhoz hogy egy szem gyermekem megszülessen 9 év küzdelem, 5 műtét, 2 lombik, évekig tartó gyógyszeres kezelés kellett. Minden egyes pillanatban hálát adok az Istennek hogy ő van és ő az én gyönyörű fiam. De ettől igenis tud az ember fáradt lenni, kiakadni mikor 2,5 éve minden éjjel legalább 3-4x kelek fel hozzá. De nem adnám semmiért.

2. Aki elveszíti a lakását: Hát ez lehet nálunk is be fog következni. Mikor felvettük a hitelt mind a ketten főállásban dolgoztunk. Ha ma is így lenne nem is lenne egy szavam se. Csak közbe jött a veszélyeztetett terhesség (hála az Istennek), a válság és még sorolhatnám. Régi munkahelyem közben megszűnt, több mint egy éve keresek munkát de semmi.

Itt nem az a lényeg hogy áldozatot hozunk, mert nem az, csak rohadtul nem szeretem ha valaki azt hiszi minden happy mert itthon vagy. Egyébként én nagyon szeretek főzni-sütni. Mosogatni annyira nem de hát azt is meg kell csinálni. Vasalni is szeretek, szívesen eljárok bevásárolni. Csak akkor ne azt halljam utána (szerencsére nem a páromtól) hogy mért vagy fáradt itthon vagy egész nap. Sose vagyok szinte itthon, mindig kell valamit intézni, most épp szüleim betegek egész nap ott voltam ápoltam őket, mostam, főztem ott is. És mindezt úgy hogy egy örökmozgó 2,5 éves gyereket vigyél mindenhová magaddal.

3. Betegségek: Hát hosszan sorolhatnám hogy milyen betegségeim vannak, de felesleges. Szerencsére egyik se annyira súlyos hogy ne tudjam élvezni az életem (kivéve mikor épp pánikrohamaim vannak).

Sziasztok!

Ezt már én is megkaptam, hogy én akartam a két gyereket. Igen akartam, de az embernek nem mindennapja egyforma. Van amikor energikusabb van amikor kevésbé az, és akkor bizony nem minden megy zökkenő mentesen. Én is két gyerekkel vagyok itthon egyedül. Még nem dolgozom, de itthon nem unatkozom, mert ugye ahogy anyósom mondja "a gyerekenek kell az életébe a rendszeresség kellenek a programok". Nem könnyű még emellett még a háztartást is rendben tartani hogy ragyogjon nap mint nap. Na, de igyekszik az ember, és tény, hogy jó ha van az embernek egy segítő társa aki időnként besegít.