Házasság és gyerek nélkül párkapcsolatban élni...

Környezetemben sok válás volt. Elváltak a szüleim, rokonok, és ismerősök is. Mikor a szüleim váltak, az első nagy szerelmem szakított velem, mondván, jön a nyári szünet, neki más csaj is kell.

Utána volt más kapcsolatom, de ő inkább csak testiséget akart, én pedig inkább vágytam szeretgetésre, mintsem a szexre. Aztán 17 évesen újra szerelmes lettem, ő a második, akivel jelenleg 2 éve vagyok együtt. Vele már beszéltünk a gyerekvállalásról is, meg a házasságról, bár még csak 19 és 18 évesek vagyunk. Amikor erről beszéltünk, úgy mondta, mintha akarná, de a valóságban, ha csak úgy megemlítem a dolgot, hogy "milyen jó lesz majd ha...", akkor pedig hárít, hogy első az egyetem, majd 30 éves kora után akar erről beszélni, gondolkodni.

Azon is összevesztünk, mikor kitalálta, hogy külföldre megy, Németországba, ahova az anyagi helyzetem miatt nem tudnék kimenni utána, így azon is megsértődött, mikor kértem, gondolja át, hiszen 4 évig nem találkoznánk, vagy ha igen, az sem lenne kielégítő.

Végül úgy döntött, itthon marad tanulni, de azóta még inkább ódzkodik a közös jövőnktől.

Mostanra már nem is hozom fel, kerülöm a témát, elvagyunk, másra már nem is vágyom. Azt mondja, hogy velem szeretne maradni, ha lehet, örökre, de eljegyzésre semmi esély, és a gyerekvállalástól is tart, nekem meg már kedvem sincs ezekhez, csak élni akarok, élvezni egy párkapcsolatot.