Házasság és gyerek nélkül párkapcsolatban élni... (beszélgetés)

Sziasztok :) Köszönöm a sok kommentet :) Igen, igazatok van abban, hogy még ráérek a házasságon meg a gyerekválalláson gondolkodni, de azért jó volna, ha nem kéne bizonytalanságban élnem, és mivel nagyon jó a kapcsolatunk a mostani barátommal, belegondoltam, milyen lenne, ha pár év múlva lenne gyerekünk, mégha házasság nem is lenne. Amíg tudok, tanulok, noha nem egyetemre, de legalább 3 szakmát le szeretnék érettségi után tenni, német nyelvtanfolyamra járni, a jogosítványt letenni, stb.

Egyébként, tegnap barátom felhozta ezt a gyerektémát, amin meg is lepődtem, és azt mondta, hogy gondolkodott rajta, és örülne, ha 5 év múlva, miután végzett az egyetemmel, lenne egy gyerkőcünk. És meg is lepődtem ezen, bár nagyon örültem is.

Az előbbi hozzászólásomba beírtam, hogy a leányom beteg lett. Istennek hála nem szörnyűség, csak a szokásos: megfázás, mumpsz, torokgyulladás, egyszerű láz stb. Tehát a szokásos! Ezt fontosnak tartottam beírni, mert egészséges, szép, nőszemély! S, ezért nem győzök hálát adni a Jó Istennek, a gyerekeimért!

S, bizony ezek a betegségek, nagyon alá tudják ám ásni a munkavállalásodat. Ha nem tudod megfizetni, s megbízható EMBERRE, így nagybetűvel kiírom, rábízni a gyermekedet, akkor kész őrületben vagy. Ha biztos kezekben tudhatod, akkor Te tudsz dolgozni, mert többször hazaszólsz, s húzol tovább. Ha ez nincs, akkor hiányzás, s ezt egyik munkaadó sem tolerálja. Régen sem, most sem. Tudomásul kell venni. Sajnos.

*

Ezért írtam azt, amit írtam! S, mindent aláhúzok, kétszer is! Átolvastam, s ez a véleményem. Másodszor is!

A felnőttek a hibásak,mert különösen vidéken, szinte belehajtják a fiatalokat a házasságba. Azután rákérdeznek bocs' de "pofátlanul", hogy mikor jön a trónörökös? Mintha ehhez bárkinek bármilyen beleszólása lehetne. A saját szüleiteknek sem!

1./ Semmiképpen nincs jogod a fiúra ráakaszkodni! Keserves kenyér lehet a vége! A férfiak ebben a korban még nem érettek a házasságra,vagy ha belehajkurásszák őket, keserű-savanyú a vége! Egy férfi éppen ebben a korban gyűjti be a "skalpokat". S, nincs is ebben baj! Ennek az ideje van MOST, s nem később, amikor 2-3 gyerek lóg a nyakába és egy örökké fáradt, anyagiakon vergődő, sopánkodó feleség.

Mindkettőtök előtt MOST NYÍLT KI A VILÁG! Most vagytok fiatalok, nem szabad lekötni egymást! Semmiképpen nem. Ez az az időszak, amikor jó együtt elmenni kirándulni, a barátokkal hülyéskedni és élményeket gyűjteni. Majd abból emlékek lesznek!

Semmiképpen nem szabad lekötnöd egyikőtöket sem, hiszen egyáltalán nem biztos, hogy éppen Ő az igazi párod. Tudod egyáltalán mi a szerelem? Nekem szerencsém volt, sok ember nem éli át. Amikor a szíved ott dobog az asztalon, amikor érkezik a Párod.A föld felett legalább fél méterrel lebegsz, No ez a szerelem. Nem az, hogy jók vagyunk az ágyban egymásnak. Ez kevés. A szerelem csúcsa az ölelés! Előfordul, hogy szex nélkül, csak úgy a szeretgetés, mert jó Hozzá bújni, mert élvezed a bőre illatát, s csak Neked mondja el legbensőbb vágyait.

Megkérlek légy megfontolt!

Saját példa. Már fiatalon feltűnt, milyen sok a válás, van akinél esküvő után rövid időre, van, hogy 20-25 év után. S, akkor az elhagyott feleség, valóban kisemmizve érzi magát, amikor a Férje lecseréli egy jóval fiatalbbra. Ez több féri hülyesége. Mert attól Ő nem lesz fiatal, ha "csibét" visz az ágyába és nem marad a saját "tyúkjánál". Először minden OK! De azután, nem tudnak egymással beszélgetni sem, mert éppen a korkülönbség az, ami elválasztja a generációkat egymástól.

A férfiaknak másképpen kattog az agya. S, ezt nem észrevenni! - butaság és könnyelműség. Ők nem az eszükkel gondolkoznak, ha meglibben a szoknya. S, így van ez rendjén. Mondom ezt egy 42 éves férfi és egy 24 éves leányzó édesanjaként. Mindketten párkapcsolatban élnek. Kiegyensúlyozott, jó, biztos párkapcsolatban.

A fiam sem járt bekötött szemmel,de jól választott. Most már eszébe nincs lébecolni. A vejem is több lányba belekóstolt, mielőtt a leányommal megismerkedett. Hat év korkülönbség van közöttük, s jól van ez így. Első kérdésem az volt Hozzá: "őszinte választ kérek, sok nő volt az életedben?" - ezt így feltettem, amikor udvarolni kezdett. Ő csak hápogott, el nem képzelte mit válaszoljon. Én bátorítottam, csak őszintén. Elhebegte, hogy nagyon sok nő volt az életében... :(

Erre vidor HURRÁBAN! Törtem ki. Igen, igen, ebben reménykedtem!

Miért? - értetlenkedett.

Reméltem, hogy nemcsak szexuális vonzódás és külcsin miatt választottad a leányomat. Ezenkívül, ismeretségük elején, már hozzánk költöztettem. Kihangsúlyoztam, NEM VAGYOK HÁZASSPÁRTI! NEM AZ ÁLMOM AZ ESKÜVŐ! S, VIGYÁZZANAK ARRA, HOGY NE LEGYEN M É G GYEREK! - Pedig nagyon szeretem a gyerekeket, jó nagyi leszek! De 5 év után a Vejem, mert így hívom minden évben megkéri a leányom kezét. A leányomat intem, nem sürgős a házasság. Most mindketten dolgoznak, s gyűjtenek, hogy hozzáépítsenek a házhoz. De ettől függetlenül elmennek kirándulni, wellnes programra a barátaikkal (olcsóbb megoldásban), közös összeröffenés, bográcsozás. Hajtom őket, hogy MOST kell begyűjteni az élményeket, hogy szép emlékek legyenek. Gyerekkel már bajos! Azonkívül MOST sikerült a leányomnak egy nagyon jó állást kapnia, meggondolandó, hogy jövőre esküvő, s azonnal utána a baba.

Igenis olyan körülmények vannak, hogy két keresőnek kell lennie. Jó, én segítek majd, bízom és remélem lesz még erőm (most vagyok 62 éves)ha a baba sírós, beteg és mindenben. A férjem meghalt, egyedül vagyok.

De a leányomnak erre az a válasza, nem nekem, de magának szüli majd a gyermekét. Nem lesz irigy, meg természetesen örül annak, ha besegítek, de kihangsúlyozta, hogy Ő akarja majd a gyerekét, s akkor, ha kész a házrészük, de addig nemcsak spórolnak, de nem görcsösen. Közben élnek! Ezt soha ne felejtsd. Ha egy gyermeked van, akkor már a férfi hátrányba szorul. Így igaz. Jól tudom. Van, hogy azt sem bírják ki (mármint a fiatal apukák), s ilyenkor érkezik a párkapcsolatban a ne várt "harmadik", akitől megkapja a kényeztetést, az odafigyelést. S, nemcsak második, mert otthon csak a második lehet, mert első a gyermek.

S, ennek úgy kell lennie, hogy első valóban a gyermek.

Hidd el tapasztaltból beszélek, sok mindent láttam. Nekem szerencsém volt, biztos kézzel választottuk ki egymást. Jómagam 18 éves voltam amikor udvarolni kezdett, 19 évesen hozzámentem. Ő akkor már 30 éves volt, s "megjárta a hadak útját". S, így van ez jól! Nem is vágyott idegen asszonyokra, az volt a véleménye, a vadászatnak is ideje van, meg a garázsba menetelnek is. Ő is bizony megnézte, tudok-e főzni, mosni, rendet rakni, pénzt beosztani. Ezek fontos dolgok. Tudok-e tolerálni bizonyos dolgokat. Hogyan állok ki az életbe, s mit teszek és azt hogyan. Húsz éves voltam amikor megszületett a fiúnk, s erre 18 évre a leányunk. Mindkettő jókor érkezett. A fiamnál még volt segítség, a drága Nagyszüleim, akiknél éltünk, a leányomnál már nem volt. Kegyetlen helyzeteim adódtak! A leányom beteg lett, csak egy évig voltam otthon, nagyon jó munkahelyre vártak. A férjemnek olyan volt a munkája, sokszor dolgozott külföldön, a fiam élte a saját életét. Így bizony meg kellett fizetnem egy nyugdíjas óvónőt, aki vigyázott a leányomra, s munka közben időnként hazatelefonáltam, és rohantem észvesztve haza. De közben dolgoztam. Meg kellett azt a pénzt is teremteni, amiért segítséget fizettünk.

Kár volt befékezned a fiút, hogy ne menjen külföldre, ez önzőség! Istennek adj hálát, hogy nem én vagyok az anyósod, mert vicsorogtam volna, ha a fiamat bárki lenyomja. Miért nem tanulhat külföldön? Neked már most anyagi gondjaid vannak, mint mindenkinek - nekem is nagy beosztással kell élnem. Nem az lenne a jó, ha a Párod tanuljon, s majdan jól fizető állásba menjen. S, neked is nem az esküvőn kellene agyalni, hanem azon, hogy képezd magadat, teremtsél meg önálló egzisztenciát. S, nem győzöm elmondani: ÉLJETEK MEG EGYÜTT SOK-SOK ÉLMÉNYT, KÖZÖS DOLGOKAT!

S, ha jön egy jobb, egy türelmesebb egy olyan, akinél kiugrik a szíved a füledből - háát azonnal becsülettel váltsál! Hiszen ELŐTTED az élet, ezt soha ne felejtsd!

kiváló

:)

Vissza is emlékeztem 19 éves időszakomra...hát nem azon aggódtam, hogy nem lesz férjem, vagy gyerekem.

:)

Asszem ... kész vagyok már,

Tönkre ment az életem,

Ráadásul tizenkilenc

éves lettem.

[link]

de mitől?

Nem nagyon látok itt különösebb tragédiát...

Szerintem semmi baj nincs azzal egyébként, hogy ennyi idősen már ilyenekben gondolkozik (házasság, gyerek). Én is ezt tettem, azzal a különbséggel, hogy tisztában voltam vele, hogy a nagy semmibe házasodni meg szülni minden, csak nem felelősségteljes dolog... Pláne, ha az ember párja is fiatalka és nem valamivel idősebb, tapasztaltabb, stb.

Szóval már csak ezért sem tudom komolyan venni ezt a "cikket" és csak mosolyogni tudok a naivitáson, ami sugárzik belőle...

Egyébként szerintem is mehetett volna nyugodtan szegény srác külföldre. Az nem kifogás, hogy te az anyagiak miatt nem tudsz menni utána. Ha neki kint összejön, úgyis besegítene a jegyedbe, sőt, kinti elhelyezkedésben is. Ha meg nem jön össze kint, úgyis hazajön és ha mással nem is, de sok értékes tapasztalattal gazdagabban tér haza, amiket esetleg itthon kamatoztathat...

Te pedig foglalkozz a tanulással. Igyekezz azon lenni, hogy egzisztenciát tudj teremteni. Az régen rossz, ha másoknak kell eltartani.

"Hiába vagyok szerelmes, már nem vágyom se házasságra, se gyerekre..."

Azt hittem, legalább 35 vagy :D

Ennél jobban megfogalmazást nem is tudnék elképzelni! Teljesen egyetértek Veled!

Oké, én csak 22 leszek nemsokára, de 19 évesen még el sem tudtam volna képzelni, hogy gyerek, meg házasság, habár már akkor két éve boldog párkapcsolatban éltem... Most értem el arra a pontra, így 4. éve együtt, hogy jajj, de jó is lenne MAJD gyerek, több is akár, és persze előtte összeházasodni... Sőt, nagyon is vágyok rá, és ha meglenne a háttér, akkor bele is vágnék, a jó pedig, hogy párom is így gondolja, sőt, ő hozta fel először ezt a témát... Viszont! Egyetemen tanulunk, most készülünk még csak albérletbe költözni a koleszból, arra most sikerült összeszednünk annyit, amennyi kell, és mindketten be vagyunk gyulladva a házasság-gyerek dologtól, de tudjuk, hogy az még várat magára 4-5 évet legalább, a házasság lehet előbb is, kis szolid téma, de a gyerek mindenképp csúszik pár évet... Mert végzünk a sulival (egykorúak vagyunk, egyszerre kezdtük), aztán dobbantunk külföldre megteremteni az anyagi hátterünket, ami nem fél év alatt lesz meg azért... De ha páromnak, vagy nekem, addigis lenne lehetősége már most kimenni, a másik nem tudna vele menni egyből, de azt a pár hónapot, fél évet mindketten kibírnánk, amíg összegyűlik a pénz rá stbstb...

Hatalmas áldozatot hozott a párod, hogy itthon maradt inkább, pedig sokan - köztük én is - két lábbal rugdaltuk volna a párunkat, hogy igen is menj, itt a lehetőség - ami lehet soha vissza nem térő alkalom...

A mártírkodós rész pedig totál igaz, le kéne szállni erről a paciról, hidd el, egy időben én is ilyen kis mártírka voltam, és csúnyán meg tudja ütni az ember a bokáját ;)

Lehet, azt mondja, hogy örökre veled akar maradni, de ha ezt folytatod, akkor előbb-utóbb meg fogja unni...

Ezt most ne b@szogatásnak vedd, hanem amolyan jó tanácsnak, a te érdeked, ha továbbra is vele akarsz lenni, vagy normális kapcsolatban lenni... Mert ha a mostani barátoddal szét is mentek, nagy rá az esély, hogy a következő kapcsolatodban is hasonló viselkedést mutass, az se lesz jobb :/ Örülj annak, hogy a párod ennyit "tűr" és tesz érted!

Kicsit át kell értékelned a dolgokat, és hidd el, minden a helyére kerül majd szép lassan... de ez a negatív gondolkodás mehet a kukába :)

Jesssssszus...

Minek ennyi idősen a gyereken és esküvőn gondolkodni? Esetleg megvan már a saját, házatoik vagy csak akár egy albérlet... ahol tudtok élni egy gyereknek is mindent megadni?

Ha a párod egyetemre szeretne menni vagy egyetemen tanul naná, hogy az neki az elsődleges és nem pedig a házasság, gyerek...

Neked is tanulnod, dolgoznod kellene, tapasztalatokat gyűjteni az élet bármely területén, majd gondolkodni ilyeneken.

Éld és élvezd az életet, tanulj amíg megteheted.

Én 23 évesen szültem meg a lányom, de az édesapjával volt ház, amiben laktunk (övé volt), autóm, motorom, jól fizető állásom, 4 szakmám. Nekem volt mire szülnöm, bár igaz szétmentünk, mert rájött élnji akar vagy passz, mert értelmes magyarázatot nem kaptam tőle.

Most ismét kapcsolatban élek, hamarosan meglesz a közös házunk, autó van, jól fizető keresetek vannak és mégsem gondolkozunk még gyereken. vagyis, de... de majd csak 2 év múlva hozzuk ismét szóba...

Köszönöm szépen! Szívemből szóltál ...

így nem kellett küszködnöm a megfogalmazással éjszakás műszak után :) Köszönöm :)

Ezzel nem értek egyet... mármint azzal, hogy a cikk írójának érett a gondolkodása. Át kellene már látnia a helyzetet, hogy a mai világban nem lehet Magyarországon családot alapítani, és azzal, hogy visszatartotta a párját (gondolom nem kevés hisztivel és vitatkozással) elérte, hogy a párja elveszítette az életkedvét, a céljait. Lehet hogy a srác jól tudta, hogy külföldön jobban lehet érvényesülni, és a barátnőjétől nem azt várta, hogy hisztizzen, és 2 év után ne bízzon benne, hanem hogy támogassa. Nem erről szól egy igazi kapcsolat?

Ha a másiknak az a jó, hogy kimegy külföldre, akkor hagyom, nem szólok bele, ne rajtam múljon a boldogsága, ne az én önzőségem húzza vissza, ha valami jó várhat rá. Ja, hogy nem bízok abban, hogy hűséges marad? Akkor gondolkozzon el az illető, hogy a párja adott okot arra, hogy ezt higgye, vagy talán őnmagát látja annyira jelentéktelennek, hogy a párja képtelen lenne hűséges maradni hozzá?

Szerintem ez a srácban elég nagy törést okozott. És a csaj tovább tetézte azzal, hogy még utána is hisztizett. Nem fogadta el, hogy meghozta az áldozatot a párja, feladta a függetlensége egy jó nagy részét és itthon maradt a csajjal, hanem szegény ahelyett, hogy a csaj hálás lett volna, megerősítve érezte volna magát abban, hogy a srác szereti, tovább nyaggatta. Elvárta, hogy a közös jövőt tervezgesse vele, ahelyett, hogy békén hagyta volna, hadd nyugodjon le szegény srác lelke, és addig a csaj ügyködhetett volna azon, hogy megmutassa a srácnak, hogy érdemes volt itthon maradnia.

Ehelyett a srác mit kap? A csaj "feláldozza" magát, hogy neki nem kell család, gyerek, mert a párja nem akar, mártírkodik, hogy 19 évesen kiábrándult, mert nem akarja a srác elvenni.

Könyörgöm... mit vár? A srác feladott egy komoly dolgot, de a csaj nem tudja felfogni mit kért a párjától. Igenis nagy áldozat volt a sráctól, hogy itthon maradt, és szerintem most bánja az egészet. Mert ott esélye lett volna megalapozni a sikeres jövőt, kapcsolatokat épít, ami valljuk be hatalmas előny a mai világban... ehelyett most hol tart? Talán egy középszerű iskolában, egy sz.r országban, a vérét is ki fogják szívni ha munkába áll, és még van egy hiperhisztis barátnője is, aki nem becsüli őt, és családot se mer vele tervezni, hisz ha már most ennyire megköti őt, akkor mit fog tenni akkor, ha papír lesz a kezében?

Az, hogy vele akar maradni örökre egy védekező reakció, mert a srác még szereti a csajt, lenne esélyük, ha a csaj leszállni a mártírság lováról, és élvezné, hogy olyan párja van, aki tesz a kapcsolatért. De valószínű ha a csaj továbbra is vinnyog, akkor a srác se akar tovább vele maradni. Most a külföldi húzásával a lány azt érte el, hogy a pasi nem akarja hozzákötni az életét, hisz egy sima kapcsolatból könnyen ki lehet lépni, ha jön egy olyan, aki becsüli is, addig meg van, aki kielégíti a vágyait. Ha a csaj tovább hisztizik lehet a pasi úgy látja, hogy a közös esték és a numerák nem érnek ennyit, és mihamarabb lelécel.

szia! tizenevesen es huszoneves korom elejen magam is igy voltam, mar ami a foggal-korommel ragaszkodast illeti... 16evesen osszejottem egy sraccal, o 19 volt, 4 evig tartott. aztan jott egy heteves kapcsolat. mindkettoben uuugy ragaszkodtam, pedig voltak jelek, h nem kene. nem mentem osztalykirandulasra, meg a szuleim altal befizetett nyaralasra sem szivesen, mert o nem lesz ott... na jah... nem engeddem sehova,es magam is guzsba kotottem, nem tanultam tovabb, nehogy mas varosba kelljen elnem, es esetleg uj emberek, magaval sodorjon az elet... mennyire buta voltam!!!! persze nem tetszett az ismeroseim altal elt havonta mas barat-baratno eletmod, es azt hangoztattam, h en huseges tipus vagyok... az is vagyok. de elsosorban onmagunkhoz kell hunek lenni, mert mashoz is csak ugy tudunk...

tanulj! lass vilagot, elj! es engedd ot is beteljesiteni az almait! nem ment kulfoldre es azota nem hozzatok szoba a kozos jovot? csodalod? 18evesen beletorodsz, h o van, egyutt vagtok, aztan jol is van?

ertelek en! hidd el, es az egyetlen "gond", h hiaba ir akarki akarmit ide neked :) az ember csk maga donthet, csak a sajat tapasztalataibol tanulhat. ne legyen keso! engedjetek egymast haladni. aztan ha ugy adodik, h az ut elvalik, emelt fovel, es onbizalommal telve tudjal tovabbmenni. es o is. ha meg nem valik el a kozos ut, annal jobb! de ne kossetek meg egymast ilyen fiatalon! az elet mindig bekinal lehetosegeket, es ha sokszor nem veszed eszre, egy ido utan fityiszt mutat. de sok sok lehetoseg van meg addig! akar kozosen is. de beletorodo es lemondo ne legyen 18 evesen (se)! sok sikert es legyel boldog! :)

ja, vegul a ferjemet 33evesen ismertem meg. eppen amikor nem szamitottam ra. azota a harmadik gyermekunket hordom.persze ilyen idotavlatban gondolkodni ijeszto lehet. es lehet, h neked o az aki. :) de hagyjatok elni egymast!!! ez nem jelenti azt, h kulon! oleles neked :)