Együtt, vagy egyedül? Ha a házasság nem katasztrófa, de már nem is valós párkapcsolat, hogyan tovább? (beszélgetés)

Hat a ferjem olyan amilyenek valotta magat. Tallan a tulajdonsagai jo es rosz sokal erosebb mint tudttam. Azt hiszem hoxan mar senkinek nem titok, ugy mondtam igen-t neki , hogy gozom nem volt , hogy nez ki. Mit mondjak elleg sokszor alltunk mind 2 valasztas elott. 7 eve egyutt vagyunk. Tombol a szerelem. Talan anyi valtozot , hogy sokal eretebb szerelmunk mnt az elejen volt.

Ami pedig a forumindito problemajat ileti: Forditsd meg a helyzetet. Mit teszel ha a tarsad hatat fordit erzelmileg? Ha azt erzed hogy nem tisztel. Talan ezert menekult az italba? Nem tudom , de lehetseges. En elleg sokszor probalttam megteni az elso lepest kemeny veszekedesek uttan.Es nem erdedmenytelenul. Ha a kedvenc kajajat kaptta nagyon tudta ertekelni es ha nem is elsore reagalt , nem maradt eszrevetlenul.Korhinta ez: en iszom mert nem fogadsz el , te nem fogadsz el mert iszok. Nehez kimaszni belole de lehetseges.

Ami azt illet pedig , hogy nem reagal arra , hogy elakar menni, szerintem struc politika: egyszeruen homokba dugja a fejet. Az enyemnel is megfigyeltem nagyon sokszor nem beszel arrol ami nagyon nehez.

Sajnosnalunk is van mostanba nallunk is felmerul az ittal problema. Ertheto , meg ha nehez is efogadni: Meghalt az apja(akit melyen szeretet es tisztelt, egyut dolgoztak , megbeszeltek mindent) Temete uttan egy hetel az anya. A fajdalom mellet ra maradt egy rakas oroksegi gond, csomopapir uttan maszkalas(most mar vege0 az apro munkat amit az apja vegzet most neki kel megcsinalni.Sokat nem tehetek. Csak szeretem. Es probalom atsegiteni. Nagyon nehez. Neha elleg egyedul erzem magam en is. Most forditsak hatat neki???

( Bocsi , most ez kijott belolem)

Lehet, de ha igy szemléljük, akkor én nagyon jó ember ismerő voltam?

Én megismerkedtem a férjemmel és 8 hónap múlva összeházasodtunk. Azóta eltelt 23 év és még mindig pont ugyanúgy szeretjük egymást, mint az elején, vagy fokozhatnám, lehet jobban:)

A férjem már akkor olyan volt, amilyet szerettem volna. Én 21 éves voltam ő 32. Magas, jóképű, jó humorú, nem agressziv, de férfias, nem antialkoholista, de nem is alkoholista, stb. És még most is ilyen. Ok lett egy kis pocakja, de neki az is jól áll:)

Változtunk természetesen és lehet vannak olyan dolgaink, amik a másiknak nem túl szimpatikus, de toleráljuk, mert ezek eltörpülnek a jó tulajdonságok mellett.

Ha gondunk van egymással, mert természetesen nálunk sem mindig heppi minden, mindig megbeszéljük akkor rögtön, hogy ne gyűljön bennünk és ne menjen a házasságunk rovására. Sokan szerintem ezzel rontják el a kapcsolatot, azaz nem beszélik meg és ennek következménye az lesz, hogy kiábrándulnak egymásból.

Remélem mi sosem leszünk hasonló helyzetben.

en pedig azt mondom, ha velle akarsz maradniharcolj azert , hogy maskep erez.Azttan mutasd meg amit erteklsz benne.Es megvaltoznak a dollgok.Tapasztalatbol is mondom bar nem konkretan italrol van szo nallunk.

Vallaki azt irtta a sikerol" Az lesz amit varsz"

Biztosan vonzott. Jó embernek láttam őt. És így látom most is.

Nem tudom, hogy harcolhatnék ezért a házasságért. Bennem romlottak el a dolgok, szűntek meg, változtak érzések, és nem tudok tenni ellene.

Beérni lehet azzal ami van, és a jó dolgokra koncentrálni belőle, vagy teljesebbet keresni, és továbblépni.

Érdemben javítani a házasságomon úgy érzem, nem tudok.

Nem akarok senkit befolyásolni sem megbántani.

De azt tudnotok kell, sajnálattal semmit nem értek el.

A gyerekeknek nem jó ezt látni. Mert értik és látják.

A gyerekek ne ezt a példát kövessék majd a saját családjukban. Az nem jó ha boldogtalanságok és megalkuvást látnak maguk körül.

Higgyétek el tudom....

Jó neked, hogy anyagilag biztos a helyzeted.

Én lehet, hoyg attól félek leginkább. Hogy ott lennék egy albérletben teljes létbizonytalanságban, és akkor mit tudnék adni a gyerekeimnek?

És a férjemet is féltem, mert ő legalább olyan nehezen élne meg, mint én. Akkor is, ha nem neki kell albérletet fizetnie.

9 éves kislány, 17 éves fiú.

Komolyabb dolgokat? Pl. az elköltözésemet próbálom már hetek óta. Hogy nem jó nekem így. Néha úgy tűnik, mintha sikerülne, aztán másnapra mintha el is felejtette volna, amiről beszéltünk.

Különben úgy alakult, hogy a család dolgaiban eléggé átengedte nekem az irányítást. Hogy mit vegyünk, menjünk-e nyaralni, ilyenek.

Nálatok mennyire rossz a helyzet?

Köszönöm, el is gondolkodtam rajta.

És vannak jó tulajdonságai. Ezeket inkább az apasághoz tudom kötni. Szereti a gyerekeket, önzetlen, mi, a családja vagyunk az élete.

Ennek ellenére engem férfiként nem tud már vonzani.

Vagyis a poklot valasztod.

Ha gondolod probald ki.: 3 lapot vegyel es egy iroszert

1-re irod ami tetszet benne

1-re : ami tetszik benne

es 1-re ami nem tetszik.

Uttana donts mit szeretnel.De semikepen, ha egy eselyed is van ne elj ugy egy emberrel , hogy terhesnek erzed a jellenletet, almodozva a boldog sag uttan. Kitolsz magadal es velle is

"A panaszkodás mindig az éppen létező el nem fogadása. (...) Amikor panaszkodsz, áldozattá teszed magad. (...) Változtass hát a helyzeten tettel, vagy szükség esetén mondd el a véleményedet, és lépj ki a helyzetből, vagy fogadd azt el! Minden más őrültség."

/Eckhart Tolle/

Én úgy érzem változtatni a férjemen nem tudok, a hozzá fűződő érzelmeimen sem.

Megalkudni lehet a helyzettel (aminél tagadhatatlanul élhetnek rosszabban is emberek), vagy továbblépni és boldogság bizonytalan lehetőségéért vállalni a kockázatot.

Tudom, hogy senki nem válaszolhatja meg helyettem a kérdéseimet.

De a tapasztalatok, vélemények segíthetnek, hogy bennem letisztuljanak a válaszok.

Azt irtad, hogy a bérleti dij és rezsi kifizetése után marad 90-100 ezer forintod. Ez azért nem kevés, bár nem tudom, mennyi a többi kiadásod. Sokan ennek harmadából fizetik az általad irtakat is.

Ha elköltözöl és ennyi pénzed marad, még vigan elélsz belőle. Szerintem.

Számomra érdekes az, hogy együtt él valaki valakivel és x év után azt sem tudja mit szeretett benne...Ha mindig ilyen volt, akkor igy szerettél bele, ha pedig nem, akkor végig kell gondolni, hogy tudsz e rajta változtatni. Ha nem, lépni kell.

Esetleg kipróbálni a különélést.

Tudom pont ez a kérdésed, hogy mi a jobb, de sajnos erre csak te tudsz válaszolni.

Nem hiszem, hogy alkoholizmusnak lehetne beszélni. De az alkalmankénti lerészegedéseinek szerepe van abban, hogy eltávolodtam tőle. Hogy megkopott a tisztelet, eltűnt a vágy.

A házasságunk válságának egyik fő tünete szerintem az abszolút szexmentes élet. De pl. beszélgetni is egyre kevesebbet tudunk. Nagyon gyakori, hogy azt veszem észre, ő csak mondja, mondja a magáét, engem meg nem érdekel. S egyre kevésbé érzek indíttatást rá, hogy én beszéljek a gondolataimról, a munkámról, bármiről.

Ugyanakkor kb. csak egymás segítségére számíthatunk mindketten. És ha számolgatom, hogyan élnék meg egyedül, igen csak ingatag költségvetés jön ki. Egy váratlan kiadás, és a hónap végére fillérem sem maradna.

Lehet, hogy maradnom kell így egy kiüresedett, leginkább csak érdekközösségként működő házasságban.