Könyvek a párkapcsolatról, házasságról (beszélgetés)

Szia!

Feltettem magamnak, és még mindig tartom magam ahhoz, hogy azért nem akarok gyereket, mert panelban lakom.

Azokat, amiket elterveztem, nagyjából megcsináltam. Hálás is vagyok a sorsnak, hogy az álmaim nagy része teljesülhetett. Ami pedig még nem, az vagy a gyermekhez kapcsolódik, vagy olyan, amit mellette is lehet csinálni. Kivéve a családi ház.

Hogy mennyire vagyok a gyerekhez érett, azt úgy is csak akkor tudom meg, ha már úton lesz.

Egy saját lakás már van – ahol most lakunk -, amit ha eladunk, önerőnek tökéletes. Most ahol tudunk, csak spórolunk. Inkább az rémít meg, hogy erről teljesen másképp gondolkozunk. Mint írtam, én a gyerek előtt költöznék, mert utána már úgy is rá költenénk, a párom meg csak akkor, ha már nagyobb lesz, mert addig spórolhatunk, és kisebb hitelt kellene felvenni.

Eközben pedig lelkileg összetörök, mert nem bírom a bezártságot. Tavaly nyárig versenyszerűen galambászkodtam, nyulászkodtam, és egy ragaszkodó kutyám is van. Választanom kellett köztük, és a párom között, mivel egy másik, számomra idegen és ismeretlen városba kellett elköltöznöm, távol a szüleimtől.

Már most érzem, hogy a depresszió kerülget. Folyton azon rágódom, hogyha nem megyünk innen tovább, akkor szép lassan bedilizek. Szörnyen megvisel, mivel eddig volt egy 800 m2-es udvarunk, plusz egy nagy konyhakert, ahova suli/munka után kiülhettem, és csak bámultam ki a fejemből, amíg meg nem nyugodtam, most pedig 45 m2-es lakásba vagyok bezárva. Belegondolni se merek, hogy egy gyerekkel hogy fogom magam ott érezni.

Lehet, nevetségesnek tűnik az egész, de én egész életemben ehhez voltam hozzászokva, és most úgy érzem, ha lehetőségünk volna tovább menni, párom akkor se akarna. Még az elől is elzárkózik, hogy lehetőségeknek utána nézzünk.

Leginkább arra keresem a választ, hogy ezt miért nem képes megérteni. Nekem már az is megnyugvás lenne, ha csak beszélgetnénk a dologról, és sikerülnöm meggyőzni, menjünk tovább, amint lehetne.

Értem! Tedd fel magadnak a következő kérdéseket?

Biztos csak azért nem akarsz szülni, mert panelban laktok? Lehet, hogy esetleg azért nem akarsz szülni, mert még nem érzed magadat elég érettnek hozzá, (elvégre csak 23 éves vagy) vagy azért, mert még sok mindent szeretnél csinálni? Vagy esetleg azért, mert mint írod, nem álltok jól anyagilag, és ez idegesít inkább? Tanácsot tulajdonképpen nem akarok neked adni, mert neked kéne tudnod, mi lenne jó. :) De a szavaidból azt veszem észre, hogy te nem csak a panel miatt nem akarsz gyereket. Hiszen ha nem álltok túl jól, akkor nem érdemes most költözni, és ha később máshogy alakulnak a dolgok, akkor bármikor elköltözhettek. Én is panelban nőttem fel, de nem ez a fontos. A gyereknek az a fontos, hogy szerető családban nőjön fel. :) Az anyósoddal kapcsolatos ellenszenveded pedig le kellene győznöd. A gyermek anyja te vagy. Majd szépen megmondod neki, hogy ez a te gyereked. Először biztosan megsértődik, majd rájön, hogy ez így van. Mi albérletben lakunk, és azért is hálásak vagyunk, hogy mindent tudunk fizetni. :)

Hogy érthetőbb legyek. Én falun, családi házban nőttem fel, ő városban, panelban.

Az esküvőre készülünk, és felmerült a baba kérdés is.

Csakhogy én addig nem akarok szülni, amíg ott lakunk. Utálok panelban lakni, el sem tudom képzelni, hogy ott neveljek egy gyereket. Azonkívül anyukája egy emelettel feljebb lakik, és nem felhőtlen a viszonyunk. Rettegek attól, hogy mindenbe bele akar majd szólni, mondván ő már felnevelt egy gyereket.

A párom viszont maradna, mert szerinte nincs jobb hely egy gyereknek, mint a panel, és ha majd nagyobb lesz, csak akkor költözzünk.

Anyagilag nem állunk túl jól, de még fiatalok vagyunk, és én csak két hónapja kezdtem el dolgozni. :)

Igen, nálunk is voltak ilyen beszélgetések, amiket a könyv olvasása után mellőztem, és tényleg egyszerűbben ki lehetett belőle szedni.

Előtte állandóan paráztam, hogy mi rosszat mondtam neki, amiért morcos, közben pedig előfordult, szimplán csak kikapott a kedvenc csapata.

Most úgy érzem, nem egy irányba akarunk továbbhaladni. Vagyis azonosak a céljaink, csak azokat más időben szeretnénk megvalósítani :)

Köszönöm, épp ilyenekre gondoltam. :)

Nem az kell, megmondják, mit csináljak, hanem hogy más szemszögből is megismerhessek a dolgok alakulását!

Nincs konkrét kérdésem, csak szeretek a témában olvasgatni.

Sokszor nem is érzem, hogy hibák követek el egy-egy mondattal, vagy tettel...

Én elsősorban olyan könyvekre gondoltam, mint Allan Pease - Barbara Pease: Miért Hazudik a Férfi? Miért Sír a Nő?

Pl. Gary Chapman könyvei

[link]