Három éve megerőszakoltak, de nem tudom túltenni magam most sem a történteken. (beszélgetős fórum)

Mekkora előîtèletessèg...

Sajnos létezik 😒

Örülök, hogy már nem mérgezi nagy mértékben az életed.

Ezt még olvasni is borzasztó.

Sajnálom!

Buta kérdés,( gondolom, hogy egy ilyen eset IS örökre nyomot hagy), de Túl vagy már rajta?

Ilyen gyorsan elolvastad mind ? :)

Amúgy segít, mert rádöbbensz, nem vagy egyedül, és vannak akikkel sokkal rosszabbak történtek, és mégis fel tudtak állni belőle, és tovább tudtak lépni.

Nekem segített, elfelejteni igaz nem lehet, de tovább élni igen.

Több mint nyomasztó ilyen történeteket elolvasni...5-7 éves gyerekekkel ?

:( Nem hinném hogy a fórumindító ettől jobban érezné magát.

Szia. Nem olvastam még végig a hozzászólásokat, de itt olvashatod olyan emberek történetét, akikkel szintén ez történt. Több mint 300 ember élete, hogyan léptek tovább, mi segített nekik.

[link]

Segíteni fog, remélem.

Ebből a hozzászólásból semmit nem lehetett érteni.

Átfogalmaznád, hogy legyen értelme?

Azt hiszem egy olyan ellen puffogsz, ami meg sem történt.

Boldogzokni teljesen másról beszél, mint amiről te...

Nem azt írtam, hogy akivel megtörtént, maradjon csendben.

Az maradjon csendben, aki kétségbe vonja, ha valaki ilyen történetet mond el és segítséget kér!

Mert minden szónak súlya van.

Sosem mernék hazugot kiáltani egy ilyen segítségkérésre. Még akkor sem, ha bizonytalanságot éreznék magamban. Mert mi van, ha én tévedek?!

Ez olyan súlyos dolog, amire nem mernék így reagálni.

Szerintem is vagy csendben kell maradni, vagy segítséggel fordulni hozzá. Bármi más mélyebb sebeket ejthet... én nem merném megkockáztatni, hogy egy amúgy is sebzett emberben még mélyebbre vájjak. De látom, hogy vannak, akiknek nem okoz ekkora fejtörést ez és simán nyúlnak nyílt sebbe koszos kézzel.

Én a linkelt fórumban elmondtam a tanácsaimat, amire az itt hosszálóktól azt kaptam, hogy utálatos vagyok.

Az én véleményem nem változott.

A segélyvonalak semmit nem érnek. Nincs személyes tapasztalatom, de bármikor felhívtam pl. a 112-őt, sosem azt mondták, amit hallani szerettem volna, hanem olyan tanácsokat adtak pl., hogy én nézzem meg, hogy a sínek mellett fekvő férfi nem csak részeg e, ha igen, akkor én húzzam le, vagy amikor eltűnt embert láttam és gondoltam bejelentem, hogy láttam, akkor azt sem tudták, hogy volt ilyen felhívás, stb.

Tehát, nem gondolnám, hogy az ilyen segélyvonalaknak köszönhetően túllép a fórumindító a problémáján.

Pszichiáter mit csinál? Felír valami kedély javítót és le van rendezve.

Egy másik hasonlóan járt nővel ha beszélget, akkor mi történik? Jó, kibeszéli magából, de fel is zaklatja magát és soha egy képkockát sem tud kitörölni az emlékeiből, mert újra és újra elmondja és rögzül jobban, mint kellene.

Tehát, szerintem az a legjobb megoldás, ha már a hatóság így állt hozzá, hogy olyan emberekkel osztja meg ezt, akiknek fontos. A szüleivel, mert ugye ők még mindig nem tudnak az egészről semmit.

És ami a legfontosabb szerintem: meg kell próbálni túllépni ezen a borzalmon. Akarni kell túllépni!

Biztos nehéz, de ha semmi mást nem csinál a fórumindító, csak ezen pörög a nap 24 órájában, akkor sosem fog nyugodtan élni.

És lehet, hogy nehéz és nem kíváncsi rá, de mindenképp nyitnia kellene az emberek felé, hogy legyen társasága, esetleg egy olyan kapcsolata, amiben boldog tud lenni, és az illető el tudja halványítani az emlékeit...

Osztom a véleményed.

Inkább 20 felesleges komment, mint 1 elszalasztott.

Nem Sherlock Holmest kellene folyton játszani, mert itt rengeteg ösvény van, amin eltévedhet az ember.

Ennél mocskosabb dolgot nehezen tudok elképzelni.

De az anyád is szégyen, hogy ezt elnézte. Nem anya az ilyen.

Kívánom, hogy mihamarabb legyél túl rajta. Az ilyet börtönbe kellene zárni megfosztva a farkától.

És a többségnek írom: mindenki emlékezzen vissza, hogy talált a hoxára. Miért ne lehetne bármit itt, akárcsak végső elkeseredésben.

Én akkor találtam rá a hoxára mikor beteg lettem és szörföztem a tüneteimmel a neten. Feldobta a fórumokat, azóta vagyok itt. Nem kell rögtön mindenkire ráhúzni a vizes lepedőt mert más és máshogy gondolkodik, máshogy érez.