Hány éves gyermekednél milyen esetben és milyen büntetést alkalmazol? (beszélgetés)

Hát, óvónő létemre, tőlem is kapott "seggest" a gyerek, és sajnos minkettő-vagy három( ?) az utcán történt, de én sose hittem abban; hogy majd otthon megbeszéljük. Ki a fene emlékezne már akkor, meg el se tudtam képzelni : hazaérünk ( beszélgetni ugye addig is fogunk), és akkor morcosan " előveszem" , és megbüntetem?

Szerintem hülyének is nézett volna a gyerek, hogy egész úton normális voltam, otthon meg kezdem szidni. :))

Ó, de aranyos a fiad!

Egyébként pi ....csán rúgnának, ha ilyeneket alkalmaznánk. Csak beszélgetéssel lehet az oviban, büntetni fizikálisan nem szabad!

Levegő, mozgás, játékelvonás alk. tilos.

Nekem az oviban egyszer egész délután ágyban kellett maradnom (uzsonna nélkül), mert nem tudtam aludni a csendes pihenő alatt... a férjembe meg erőszakkal beletuszkolták a mákos tésztát, amibe a másik gyerek beleköpött... no comment...

Még egy dolog jutott eszembe: annak, hogy az ember empatikus, türelmes és tiszta fejjel gondolkodó tudjon lenni bizony kemény ára van... Például a lakásban tuti nincs patikarend, vasalt ruha, stb... mert az embernek nincs ezer keze és napi 48 órája...

A másik meg, hogy nemcsak egy házvezetőnő kéne (vagy felülemelkedési képesség), hanem saját magunkra is egy kis idő, egy kis önálló öröm, szeretet (nem csak a gyerek részéről :D), szóval nagyon fontos a környezet is, meg hogy időnként bizony le kell rakni a gyereket és feltöltődni, mert anélkül ezt nem lehet... Anélkül csak lelkiismeret-furdalás, bűntudat és idegeskedés van, nem empatikus problémamegoldás...

Sok igazságot írtál, de én nem írtam, hogy rossz volt a gyerekem, mert csíp, harap. Remélem nem így vetted.

Nekünk is az okokat kellett keresni, de mindenképpen tudomására kellett hozni, hogy nem normális viselkedés forma.

Érdekes kérdés, de előbb el kellene gondolkodni azon, hogy pontosan mi a rosszaság?

Rosszaság e például az, hogy a gyerek rohangál a teszkóban, ahova ovi után játszótér helyett, vagy késő délután, hulla fáradtan hurcoltuk be? Vagy amit itt írtatok, rosszaság e az, hogy egy egy-másfél éves csíp, üt? Vagy hogy a három éves töltöget egyik pohárból a másikba, és kiborul?

Szerintem egyébként egyik sem az, hanem a gyerek gyerek-mivoltából adódó szituációk, amiket a szülőnek nem büntetni kell, hanem kezelni tudni...

Ha a lányom (3,5) valamit csinál, ami mondjuk kellemetlenséget okoz nekem, mindig először (vagy legalább utána, hogy a következő ilyennél már képben legyek) átfuttatom az agyamon, hogy vajon miért csinálja, mi lehet az oka, indíttatása. És első körben az okot próbálom megszüntetni (pl. nem hurcibálom magammal, ha még nem mozogta ki magát, fáradt). Sokszor például a "rosszaság" oka az, hogy szeretné hogy figyeljenek rá, ha a felnőtt pakol, netezik, mással beszélget, stb, akkor ő csak úgy tudja a figyelmet felhívni, hogy elkezd szétpakolni, törni-zúzni, vagy vmi olyat csinálni, amire tuti felkapja anyu a fejét, és akkor végre vele fog foglalkozni... mégha dühösen is...

Ez egyébként nem könnyű ügy, mert 3 év után már valamennyi türelemmel kellene rendelkeznie az ilyen esetekben, persze kérdés az, hogy mennyi az az idő, amit tényleg vele, csak vele foglalkozva töltünk... Valahol azt olvastam, hogy érdemes ciklikusan csinálni - egy kis idő intentzíven együtt, utána mindenki megy a dolgára kicsit, majd megint együtt, és így tovább... Nálunk nagyjából működik, de az is, hogy a gyerek megmondja, hogy anya, légyszíves foglalkozz velem, vagy anya menj ki, mert szeretnék egy kis játékidőt...

A másik kategória a csipkedés, vagy mondjuk a járdáról lelépés, ezt nagyon határozottan leállítom egy szelíd nem kíséretében. Ötször, tízszer, százszor. Előbb-utóbb rögzül.

Aztán persze van büntetés is, amit nem szeretek büntetésnek nevezni, inkább következménynek. Ha például kiborít valamit, azt egészen pici korától fogva segít nekem összetakarítani. Akkor is ha direkt történik (mert pl. kíváncsi arra, hogy milyen, ez volt nálunk egy ideig), és akkor is ha véletlen. Most már automatikusan hozza a rongyot, sőt, étteremben bemegy a konyhába kérni egyet... (nyilván nem vagyok önmagam ellensége, ha pl. a kádból meri ki a fogmosópohárral a vizet, akkor a pohár kijön a kádból és kész :)).

Ha valamiért hiszti van... nem szeretem a hiszti szót se, mert ebből is kettő van - amikor tényleg kiborul és el van keseredve, és amikor csak el akar érni valamit. Ez utóbbi teljesen hidegen hagy, vagy nem törődöm vele, vagy szelíden, de tartom magam az eredeti elképzelésemhez. Ha viszont mondjuk azért sír, mert nem tudta rendesen felvenni a harisnyát, vagy mert éhes/fáradt és kisebb a tűrőképessége, és hamarabb kiborul (pl olyanokon, hogy a rózsaszín pohárhoz csak rózsaszín tányér lehet), akkor igyekszem vele nagyon türelmes és megértő lenni. Nem kis felnőtt, gyerek, és annak tökéletes :)))

Csúnya szavakat, köpködést, ilyeneket bizony valahol, valakitől hallja, látja. Nem biztos, hogy a szülőtől, összeszedheti a játszótéren is... Nálunk csúnya szavak vannak, tudom is honnan, nem tudok tenni ellene, viszont rászólok, és azt mondom, hogy aki csúnyán beszél, az maga is csúnya lesz. Ez egy lánynál hat. :D (a teljesen figyelmen kívül hagyás fiatalabb korban jó, de egy 3 éves már nem felejt...).

És a következetesség... hát az nagyon fontos, tényleg. És a gondolkodás. Hányszor hallom anyukáktól, hogy "ha nem csinálod... akkor nem megyünk soha többet játszótérre" - minek fenyeget ilyennel az ember? Ha valamit kilátásba helyezek, akkor azt komolyan is gondolom, és úgy is lesz. Nem csak fenyegetőzöm vele. Mert másodjára, harmadjára már senki se hiszi el, legkevésbé én, és csak egy folyamatosan dumáló hülye leszek, akit senki se vesz komolyan... És akkor mi lesz ha mondjuk közvetlen életveszélyben kellene rám hallgatni a gyereknek, én meg eljátszottam már a szavam hitelességét??? Nem tiltok mindent, sokan túl liberálisnak is tartanak, nincs a gyerekem agyonszabályozva. Viszont ha én mondok neki valamit, az általában úgy is van, úgy is lesz, minden szituációban együttműködő, nem szemtelen, odafigyeléssel és empátiával könnyen kezelhető gyerek. Nekem. Aki viszont nem következetes vele, és hagyja elkanászodni, annál ő is messzebbre megy, és ez ellen én nem tehetek semmit, csak azt, hogy a másik felnőttel beszélek... (még jobban gyengíti szerintem a másik felnőtt tekintélyét, ha én állok ki mellette, én "védem" meg a gyerektől).

Hú, nem akartam ám osztani az észt, csak volt egy kis időm, megláttam ezt a topicot, és...

Büntetni attól a pillanattól lehet/kell, amikor tudod, hogy megbeszéltétek a dolgot a gyerekkel és biztos vagy benne, hogy megértette - és mégis próbálkozik.

A büntetés lényege a következetesség!!! Akkor is, ha a szülőnek ez éppen kellemetlen, fárasztó és inkább hagyná a csudába!

Már az egészen apró gyerek elől is el kell venni a tányért, ha éppen a zöldborsófőzeléket keni a falra : Részint, mert ekkor valószínűleg nem éhes, részint, mert nem szeretnénk, ha ez jó játék lenne és rászokna!

A két éves, már pontosan tudja, hogy mit nem szabad, de megpróbálja. Ekkor újra meg újra el kell mondani neki, hogy mit nem szabad és MIÉRT!

Ezek a próbálkozások puhatolódzások, hogy valóban és tényleg nem szabad e!

Később, ha dacból, méregből, "csakazértis", előre megfontoltan a Te bosszantásodra csinálja a már megbeszélt dolgot, akkor jöhet a büntetés.

Ez a kicsiknél pillanatnyilag arról szól, hogy kivonjuk a világból, a cselekvés lehetőségéből és megnyugvó, elcsendesülő időt adunk neki.

Nálunk is az egy pontra való leültetés vált be. Időt nem kellett kiszabnom.

"Ülj le a lépcsőre és gondolkozz el a dolgon. Ha meggondoltad, szólj, megbeszéljük."

Akkor lehet megbeszélni, ha gyerek már lehiggadt, tehát akkor tud (értelmesen) szólni.

A bünti alatt végig a közelben tevékenykedtem, de nem foglalkoztam a gyerekkel. A végső megbeszélés után pedig magamhoz öleltem és biztosítottam, hogy nagyon szeretem!

A szabályrendszer felállítása a szülőnek is nehéz, sokszor fárasztó a következetesség és az azonnali megbeszélés/büntetés kényszere! De csak ettől várható az eredmény és a büntetések számának radikális csökkenése! Ha a gyerek megtanulta, hogy a tiltott dolog valóban tilos, és ehhez minden körülmények között tartjuk magunkat, akkor rájön, hogy nem érdemes kísérletezni.

És még egy fontos dolog!

Nem érdemes ezer szabályt, tiltást bevezetni, mert ahhoz úgysem tudjuk magunkat tartani és a gyermek is elfelejti. Néhány szabály kell csak, de azt tűzzel-vassal hajtsuk be!

Ha pillanatnyilag zavar csak a dolog, máskor elnézzük, akkor magyarázzuk el neki, hogy most fáradtak vagyunk, rossz napunk van és kérjük meg, hogy pillanatnyilag inkább ne tegye!

És még egy : Fejfájásra inkább ne hivatkozzunk, mert a gyerek most is tanul tőlünk és legközelebb ő fogja mondani, hogy fáj a feje/hasa és nem fogjuk tudni, hogy valóban beteg e, vagy csak rossz napja van!

Következetesség szerintem. Minden alkalommal el kell mondani, hogy nem szabad. Ha éppen valamilyen kellemes tevékenységben voltatok benne, pl-ul játszottatok, akkor azonnal be kell szüntetni, abból érezheti, hogy nem szabad csinálnia. Fogalmam sincs, hogy egy 3 éves felfogja-e, ha ráütsz a szájára?!

Nekem kb másfél hónaposan elkezdett a kisfiam csípni, harapni, csapkodni (kétlem, hogy a mi tükrünk lenne, mert az életben soha kezet nem emeltünk egymásra a férjemmel, sem a kisfiamra) figyelgettük, hogy mikor jön elő. Egyrészt akkor amikor hazaért az apukája, szóval sejtésünk szerint volt benne egy kis anyai féltékenység is, illetve ha nagyon fel akarta hívni a figyelmünket. Volt, hogy rácsaptunk a kezére, de hamar rájöttünk, hogy nem ez a megoldás, mert nem értünk el vele semmi. Következetesen rászóltunk, a játékot be kellett fejezni, és be kellett pl-ul ülnie az etetőszékbe. Aztán idővel volt, hogy odarohant hozzánk, belénk csípet és mutatta az etetőszéket. Gondolom összerakta , hogy nem szabad. Szépen leszokott róla. Én sem gondolom, hogy ehhez könyveket kellett végig olvasnom. Persze,ha van időd, akkor olvasgass:-) hátha megtetszik benne valami, de vakon követni felesleges. Figyeld meg a helyzetet, hogy mikor csinálja, próbáld megelőzni, előre jelezni, hogy ne csinálja. És légy nagyon következetes:-)))

A gyerek tükör, épp mostanában tapasztalom leginkább, amikor magamat hallom vissza. :)

A köpködésről csak annyit, hogy egy időben a kisfiam is köpködött, és amikor megkérdeztem ezt hol látta? - hát a bácsik is köpködnek az utcán. Hosszas beszélgetések eredményeképp leszokott róla, de volt, hogy rácsaptam a szájára.

Én nem vagyok híve egyetlen egy könyvnek sem e-téren, kifejezetten idegesít, ha vad idegen pszichológusok próbálnak okosak lenni, amikor nem ismernek, se a körülményeimet, se a gyerekemet.

Nálunk a büntetés egyelőre a fenyegetésből áll, ok okozat megmagyarázása után.

Volt, hogy rácsaptam a fenekére is, amikor az Állatkertből kibicajozott... Amikor próbálkozott a hisztivel, leültem és mondtam "itt a terep, lehet hisztizni, nézni foglak" Nem tartott soká. Mondtam hogy pöröghet is, nem érdekel.

Ha nagyon szemtelen vagy visszabeszél, akkor elég a szóbeli ráhatás, hogy márpedig tudja kivel beszél, nem vagyunk pajtások.

Mindenki a saját gyerekére kéne,hogy szabja a büntetést.Nincs két egyforma szituáció és nincs két egyforma gyerek sem!

A te gyerekedre az én gyerekem büntetése nem biztos,hogy okés lenne.Arról nem beszélve,hogy holt más személyiségek vagyunk.

Ezért nem hiszek az ilyen szuperdadus meg társai könyvekben,hiszen ha mindenki ugyanúgy működne,csupa zombi lenne a viágban.

Nem tudom ki szokta a családodban mondani ezeket, de a gyerek tükör! csak azt és úgy csinálja, amit ti is. Ha nem akarod, hogy neked ezeket mondja, határozottam mond meg, tiltsd meg, hogy így beszéljen veled. 3 éves már meg kell, hogy értse, az anyukája nem a barátnő és nem játszótárs, akivel így beszélhet. nyugodtan egy kicsit a szájára is csaphatsz, nyomatékul, hogy nem tűröd. A köpködésért ugyanez jár. A hiszti gyakran szülői következetlenség eredménye. Olyankor kap rá a gyerek, ha észre veszi, hogy egy dolgot néha tiltasz, de egy kis toporzékolás után mégis megengedsz. Ha valamit nem szabad, akkor az huszadszorra sem szabad! Sem otthon, sem az utcán sem a boltban, sehol! Ha a gyerekkel vendégségbe mentek, előtte fel kell készíteni rá, hogy ott sem szabad bármi, csak amit te megengedsz neki. Ha pedig nem fog szót fogadni, otthon lesz a bünti érte. Mindig be kell tartani a fokozatosságot. Rászólok, ha kell többször. Emlékeztetem arra, hogy ezt nem engedem meg. Aztán beígérem a büntetést. Ha mégsem fogad szót, először félre ültetem, csak csendben ülhet stb. A lényeg, hogy amit beígérsz, be kell tartani! Ellenkező esetben legközelebb hatástalan marad a fenyegetésed.

Azt írod " Szoktam büntetni" Az ilyesmi nem szokás kérdése. A büntetés egy nevelési eszköz, amikor más lehetőséget már nem találsz. Figyelmedbe ajánlom:

Benjamin Spook: Csecsemőgondozás, gyermeknevelés c. könyvét. Mint minden ilyen könyv, ez sem szentírás, de jó ötleteket adhat.

Ha köpködne tuti ráütnék a szájára. Nem nagyon, de ha a szóból nem ért...

4 éves lányomnál még nem kell semmit sem alkalmazni.

Enyem 1 eves 4 honapos, de nem szeretem ezelet a 16 honapozasokat :) szval, nalunk irto "esetben" bekerul a mobiljarokaba es ott marad. Az okosok azt mondjak , annyi percig lehet buntetni, ahany eves.

Ajanlom a Joe Frost : szuperdada konyveit,ott pontosan leirjak, mikor,mit es mennyit lehet alkalmazni. Asszem, ebben az eletkorban a "lepcsos" bunti a gyakori!

Kopkod? De azt honnan vette? :(