Főoldal » Írások » Hobbi & Otthon témák » Halló, ki beszél? – kis telefontörténelmünk

Halló, ki beszél? – kis telefontörténelmünk


A vezetékes telefon története Magyarországon, és a környező szocialista országokban nagymértékben másként alakult, mint a „hanyatló nyugaton”.
Halló, ki beszél? – kis telefontörténelmünk

Az 1920-as évekre az Amerikai Egyesült Államokban minden 10. embernek volt telefonja. Magyarország sem maradt le, az első telefonközpontot az 1880-as években építették ki. Kiváltságos gyárosok, orvosok, ügyvédek, színészek, a felső tízezer tagjai voltak az első magántelefon-tulajdonosok. A háború azonban e téren is közbeszólt, csaknem megsemmisült s lassan épült újra a hálózat.

Telefonos kisasszonyok kapcsolták a kért címet - névről azonosítottak, mígnem szükségessé vált a többjegyű azonosító, vagyis a telefonszám. (Készült egy kedves sorozat a telefonos kisasszonyokról, The Hello Girls címmel, ha valakit érdekel a téma és meg tudja szerezni, szívből ajánlom.) Postai anyagban találtam, hogy itthon a ’80-as években kisebb településeken még kézzel végezték a kapcsolást, nem volt automata központ.

A magánszemélyeknek hosszú éveket várni kellett a telefonra. A szocialista érában sok titkos vonal volt, a lehallgatás és tűz ellen védett telefonhálózatot építettek ki, az állam előnyt élvezett. Kabarétréfa is született a borzasztó ikervonalakról, amelyeken két előfizető osztozott; akkor telefonálhattak, ha a másik fél épp nem használta.

Emlékeim szerint első munkahelyemről a ’90-es évek közepén még a szomszéd nénihez telefonáltam anyukámnak, következő évben lett sajátjuk. Az emeleten hatból két lakásban volt telefon. A fővárosban jobb volt a helyzet, a statisztika szerint 1990-ben 995ezer vonalnak csaknem fele budapesti. Akárcsak a Szomszédok című tévésorozatban, baj esetén este is kénytelenek voltak az emberek bekopogni a - többségében segítőkész - tulajhoz, aprót szorongatva. Amint lehetett boldogan vonszoltuk a szobánkba a fehér, zölden világító nyomógombos másodkészüléket, végre tudtunk a barátnőkkel, fiúkkal sutyorogni, dörömböltek is szüléink: - Egy órája beszélsz, tedd le, sok lesz a számla!

Rengeteg utcai telefon működött, nagyrészt pénzérmével, idősebbek emlékeznek a réz tantuszra is. A '90-es években jött a telefonkártya, hasonló volt, mint egy bankkártya chippel, a rátöltött összegig engedett hívást. Sokan gyűjtötték a kártyákat, sztárok, sportolók képei, épületek, állatok, ünnepnapok szerepeltek rajtuk, ma is megtalálhatók az aukciós oldalakon.

A mobiltelefon uralmával leáldozott az utcai telefonoknak. Magyarországon segélyhívás céljára léteznek még, de sok külföldi városban, országban az utolsót is megszüntették. 2023-ban pedig már nem adtak ki papíralapú telefonkönyvet hazánkban.

Hihetetlen a mai fiataloknak, hogy senki sem tudta, merre jársz, megérkeztél-e időben, minden rendben van-e, amíg nem tudtál egy fülkéből jelentkezni… de valahogy rendben voltunk mégis…




Írta: niit, 2024. augusztus 22. 09:35
Fórumozz a témáról: Halló, ki beszél? – kis telefontörténelmünk fórum (eddig 1 hozzászólás)

Ha tetszett, az alábbiakat is ajánljuk figyelmedbe:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook