Az aranyról...

Az arany mítikus fém

Vegyjele az "au", latin nevéből az "aurum"- ból ered. A név egy tőről fakadhat és az aurórából származhat, ami a sugárzó "hajnal"-nak felel meg, vagyis már itt utaltak az arany sugárzó fényére. Azt mondják az aranyban testesül meg a napfény lényege. Az aranynak igazán ipari jelentősége tulajdonképpen kicsi, ha az elektronikától eltekintünk, itt ugyanis azt a tulajdonságát kihasználva, hogy nem oxidálódik a különböző érintkezők gyártására nagy mennyiségben használják fel.

Az arany a föld mélyének köszönhető. a szilárd födkéreg alatti olvadt, forró magmából feltörő láva olvadt állapotban hozza magával a föld mélyből különböző ásványokkal ércek formájában. Van olyan előfordulása, amikor a föld törésvonalai mentén vagy más vulkáni tevékenység során oldatok jutnak a már szilárd kőzetek közé, aminek hatására azok átalakulva aranyat is tartalmazó ásványokká alakulnak. Leggyakrabban vulkanikus telérekben ásványaiban és érceibem fordul elő. Legfontosabb ércei más fémek társaságában. a galenit, kalkopirit, pirit, szfalerit, arzenopirit, kvarcféleségek, antimonit.

Fontos elófordulásai vannak a folyók hordalékaiban, és torlaszokban ahol finom pikkelyekben sokszor szabadszemmel alig láthatóan találhatő. Ekkor különböző eljárásokkal például higany segítségével amalgánt képezve vagy cianidos lúgzással nyerik ki a fémet. A Duna és az Alpokból, Érchehységekből eredő mellékfolyóinak hordalékai is tartalmaznak pikkelyszerű aranyat.

Az arany azon kevés fémek közé tartozik, amelyek a földön termésfém formájában is megjelennek, mert nem oxidálódnak, nem vegyülnek szennyező elemekkel, ezért is nevezik nemesfémnek. Termésfémként az ezüst, a réz és a platina az ami a természetben megtalálható a termésaranyon kívül. Nem tekinthető tehát véletlennek, hogy az ember őstörténete során először ezeket a fémeket ismerte meg és vette használatba. Az arany és a platina ritkasága folytán került kitüntetett helyzetbe.

Az arany és érceinek bányászata régmult időkre nyúlik vissza. az egyiptomi és középamerikai kultúrákban és Indiában több ezer éve használták az aranyat, a római korban pedig már rabszolgák ezreit dolgoztatták embertelen körülmények között a föld alatt az arnytelérek kitermelésén.

A történelmi Magyarország területén az akkori római birodalomban Erdélyben Verespatakon bányásztak aranyat, melynek ma is láthatóak a nyomai azokban a vájatokban melyekben tűz segítségével lazították az aranyat tartalmazó közeteket. Ezekben a vágatokban korabeli szerszámokat és viasztáblákat is találtak a régészek.

A középkorban Magyarország nagyon fontos szerepet játszott Európa aranyellátásáben. Erdélyben és a Felvidéken bányvárosok sokaságában termelték ki a nemes fémeket. Egyes becslések szerint a középkorban az európai aranytermelés több mint a fele magyarországi bányákból, kohókból és pénzverőkből származott. Az aranytermelés mennyiségére utal, hogy III.András királyunk 1300-ban egyetlen tételben 1000 kg aranyat adott el a velencei piacon. A " körmöci arany" fogalom volt Európaszerte. Selmecbánya, Körmöcbánya, Telkibánya, Nagybörzsöny, Rudabánya, Nagybánya, Verespatak és még legalább tíz szabad királyi bányavárosban folyt az araanyérc termelése és kohósítása, amely királyi jog volt, miután I.István királyunk törénybe iktatta azt. Sokan éltek meg az aranymosásból is amivel különösen a Garam folyó mentén sokan foglalkoztak.

A magyarországi arany jelentősége az "Újvilág" vagyis Amerika felfedezésével szorult háttérbe, amikor az első felfedezőket követő kalandorok sokasága irtotta az őslakos indiánokat az arany bűvöletében.

"Aranyláz" tört ki több alkalommal is, melyek közül a kaliforniai és az alaszkai vált a leghihedettebbé, valamint a mesebeli "Eldorádó" kutatása. Ezek a "lázak" sok-sok emberi életet követeltek és legtöbbször csak áttmeneti eredmányt hoztak, hasonlóan az ausztráliai rohamokhoz, de tartós bányászat csak kevés helyen alakult ki.

A mai Magyarország területén Recsken, Telkibányán, Gyöngyösorosziban és Rudabányán bányásztak aranyat kis mennyiségben tartalmazó érceket, melyeket fizikai és kémiai eljáásokkal dúsítottak.

Hazánk területén még a '80-as és '90-es években is folytattak kutatásokat. Nagybörzsönyben egy olyan ércesedést határoltak körül ami 4 tonna aranyat tartalmazhat és koncesszióba adhatónak minősítették. Környezetvédelmi okok miatt a kitermelése azonban nem várható. Telkibányán külföldi vállalkozó nagymélységű kutatófűrásokkal sem talált kitermelésre érdemes ércet. Recsken réz, ólom,és egyébb fémek mellett aranyat is tartalmazó ércesedést tártak fel melynek mennyisége jelentős. A nagy mélységben lévő (a tengerszint alá 900 méterig lenyúló) ércesedéshez a bányanyitás eéőkészítése is megtörtént, de a szükséges tőke hiányában (több külföldi érdeklődővel történt tárgyalás sem vezetett eredményre) a már megépített létesítményaket az ezredfordulóra bezárták.

Ma már a nagyipari módszerek, nagyfokú gépesítés és automatizálás jellemzi az aranybányászatot. A legnagyobb termelő bányák Ausztráliában, Kanadában, az Egyesült Államokban, Oroszországban, Kazahsztánban és a Dél-Afrikai Köztársságban vannak.

Igazi jelentőségét, ami a pénz fedezetét jelentette, már régen elvesztette, ennek ellenére hatalmas trezorokban örzik és törekszenek a felhalmozására. A legnagyobb aranyértékesítés manapság a közel-keleti arab államokban van. Ha már csekély mennyiségben is tartalmazza a kőzet aranyat, már kitermelésre érdemesnek tartják. Jellemző példa erre az Erdélyországi Verespatak, ahol egy tonna kőzetben 1,2-2,0 gramm arany található és mégis kitermelését csak az erőteljes környezetvédelmi fellépés akadályozhatja meg, de reális a veszélye annak, hogy a "befektetendő tőke" megtérülése fog győzeelmeskedni a józan ész fölött, és mégis sebet ütnek a tájba, veszélyeztetik a környezet épségét...

Az aranyat fénye és könnyű megmunkálhatósága az ékszeripar legkedveltebb fémévé tette. Legnagyobb ékszerkészítők Törökországban és az arab államokban vannak. Rendkivül jól nyujtható, nagyon vékony huzalok készíthetők belőle. Jól jellemzi ezt e tulajdonságát, hogy egy uncia ( 30,1 gramm) fémaranyból 120 négyzetméter aranylemez nyújtható ami ekkor tizezred miliméter vastagságú és "aranyfüst" lemeznek nevezik.

A tiszta aranyat, amit 24 karátosnk neveznek a legritkább esetben használják. Gyakoribb a 22 karátos és a 18 karátos, ezen utóbbi háromnegyede tiszta arany. De leggyakoribb a 12 karátos arany előállítása, amikor az alapanyag fele részben már ötvöző anyag. Előfordul a 9 sőt a 6 karátos arany felhasználása is. Az ötvöző anyag milyenségétől függ az arany szine. A nagyon világos színühez ezüstöt, nikkelt vagy palládiumot adnak. a vörös aranyhoz rezet és cinket adagolnak. A zöldes árnyalatú aranyat a réz, palládium, ezüst és nikkel különböző mennyiségű adagolásával érik el.

Kétségtelen, hogy az arany ma már az élet minden területén megjekenő elektronikus eszközök működéséhez is nélkülözhetetlen és a körülötte felsejlő misztikus köd még sok titkot sejtet...