A Gyilkostó

Erdély egyik főútvonalának tekinthető 13A jelzésű útról, melyet napjainkban EU támogatással újitanak fel, Parajdnál ágazik el a 13B jelű út keleti irányba Gyergyószentmiklós felé. A Bucsin tető (1287 méter magas) mellett húzódó szerpentinektől változatos út egy kb. 100 méteres szakaszt leszámitva kiváló minőségű. Ennek ellenére nem érdemes gyorsan haladni, hogy gyönyörködni tudjunk a festői környezetben az évszázados, hatalmas fenyőkkel tűzdelt hegyekben és völgyekben,a hegyi legelők csodálatos látványában.

Gyergyószentmiklósnál a 12C jelű úton haladhatunk tovább, ahol az út minősége már lassúbb haladásra kényszeríti az autósokat. Ezen az úton, áthaladva az 1256 méter magas Pongrác-tetőn, ereszkedhetünk le a Gyilkostóhoz, melyet Orbán Balázs ismertetett először, a következők szerint:"... a mindig csudásan működő természet 1837-ben a völgy egybekeskenyülésénél öszzeöntött két hegyfokot, sziklagátat rögtönözve, elzárta a völgyet, mely több éveken át megtelve a vízben gazdag két pataknak odarohanó kristálycseppjeivel, előállott a Gyilkos tó, így neveztetve a felette levő havasról.

E tó óriási T alakban terjed. Nyugatra irányuló lábát a Likas-patak befolyása alkotja, átkeresztjének délre eső végénél szakad be a Gyilkos-patak, északi végénél van a tó kifolyása. ..."

Az 1837-ben keletkezett tó geológiai értelemben: fiatal torlasztó, amely úgy keletkezett, hogy a nagy esőzések által eláztatott agyagos mészkőből álló Gyilkos hegy egyik oldala leomolva természetes gátként eltorlaszolta a Békás patakot. Az így kialakult tó vízfelülete 12,7 hektár, a legnagyobb mélysége 10,5 méter, víztartalma mintegy 700.000 köbméter. A vízfelszín tengerszint feletti magassága: 983 méter. A tóban pisztrángok és rákok élnek, egy részén pisztráng-tenyészet is működik, a felesleges vizet a Békás patak vezeti le.

A tó román neve: Lacu Rosu, ami magyarul: Vörös tó. A név arra utal, hogy a környező partok vöröses, vasoxiddal szennyezett mészkövei visszatükröződnek a vízen és a befolyó patakok hordaléka is vöröses elszíneződésű. A Gyilkostó elnevezés abból ered, hogy az elzárt völgy fenyőinek csonkjai 60-70 centiméterre kiállnak a tóból, melyeket a vasoxidos meszes víz konzervált. A kiálló részek a múlt század elején 3-4 méteresek voltak, de a tó folyamatosan töltődik fel hordalékkal jelenleg is, amit a beömlő patakokon emelt duzzasztógátakkal igyekeznek megakadályozni, vagy legalábbis csökkenteni. A tó elnevezéséhez több legenda is kötődik, ezek egyike szerint amikor a hegy leomlott, maga alá temette az ott legeltetőket és nyájukat, ezért: gyilkos.

A tavat gyönyörű fenyvesekkel borított magas hegyek övezik, melyek közül a Gyilkos-hegy:1381 méter, a Nagy-Cohard: 1507 méter, míg a Likas-csúcs: 1676 méter magasan emelkedik a tengerszintje fölött, sajátságos mikroklímát eredményezve, ami az ideg-gyengeségben szenvedőknek és a lábadozó betegeknek jelent kedvező körülményeket. A tóban bójákkal kijelölt útvonalon csónakázási lehetőség van, a tó körül több geológiai tanösvény van kijelölve

és több romantikus túra kiinduló pontja ez a terület.

Az idegenforgalom 1926-ban fedezte fel a környezetet, azóta épültek üdülők és villák. Az 1992 évi népszámlálás szerint a közigazgatásilag Gyergyószentmiklóshoz tartozó településnek 102 lakosa volt (81 román és 21 magyar).

A tó környezetének infrastruktúrája még kiépítésre szorul. A kissé kedvezőtlen megközelítési út ellenére a Gyilkostó és a Békás-szoros mindenképpen felveendő egy erdélyországi utazás célpontjai közé!