Ha nekem sikerült, neked is menni fog! "Csakazértis!"

Mint sok ember, én is abba az álomvilágba ringattam magam, hogy engem így szeretnek, én így vagyok ÉN, nekem nem kell lefogynom stb.

Sosem voltam vékony lány. Sok szekálást kaptam gyermekkoromban. Annak ellenére, hogy 16-17 éves koromra már igencsak az egy mázsát tapostam, nem voltak sosem problémáim a fiúkkal vagy a barátkozással. Az általános iskolában megtanultam talpra állni és kinyitni a szám, megvédeni magam. (Utólag visszatekintve ezzel csak az a baj, hogy lehet megvédtem a „becsületem” de az egészségem tovább rombolta a súlyom). Sosem foglalkoztam azzal mit eszek, mindig azt tömtem magamba ami jól esett. A gimi elején Édesanyám elhagyott minket. Hát itt váltam stresszevővé. Mindig a finom falatokba menekültem, ha valami lelki problémám volt. Addig-addig, amíg meg nem ismertem a jelenlegi párom (vőlegényem) 18 évesen, amikor már 108 kg voltam.

Mellette elkényelmesedtem, jól éreztem magam, finomakat főztem-sütöttem, amíg szépen hatalmasra, 120 kilósra dagadtam. Fájt a hátam, a térdem, nem tudtam sokat sétálni. Emlékszem elmentünk Visegrádra a testvéreimmel, és felmásztunk a várba. Azaz én felkínlódtam magam 1 óra alatt, míg egy 70 éves nénike meg egy 4 éves kislány is megelőzött. És még itt sem tértem észhez. Csak ettem, ettem, hisz engem szeretnek a barátaim és a párom, mért ne egyek?!

Aztán a nővérem esküvője előtt 1 hónappal eszméltem fel. Így akarok én erre a család számára igencsak fontos eseményen megjelenni? 120 kilósan? Nagy nehezen leszenvedtem 5 kilót. De itt még semmi tisztán körvonalazott dolog nem volt a fejemben, csak kevesebbet ettem. Aztán az ő esküvőjén 115 kilósan vettem részt. Hát néztem a gyönyörű testvéremet, a szépséges ruhájában 4 hónapos terhesen, és nem találtam szavakat rá. Én meg? Hát hova jutottam?

Kaptam egy ideiglenes arcidegbénulást (bell paresis) melynek hatására tízféle különböző orvosi vizsgálatra kellett mennem, többek között vérvételre, ahol kiderült, hogy magas a koleszterinem.

Rá egy hónapra, 20 évesen 2010 márciusában, mikor a párom odabújt és megjegyezte, hogy van ám pocakod (soha az életben nem tett megjegyzést a súlyomra), kénytelen voltam igazat adni neki. Tükörbe néztem és sírva fakadtam. Majd leültem vele beszélgetni. Drágám, szeretnék lefogyni!

Hát mi tart vissza? És elindult a lavina...

Megszületett nővérem gyönyörű kislánya is és nem akartam, hogy majd később úgy emlékezzen rám, mint a nagydarab dagi nagynénire.

Ha ránéztem a kedvesemre, akinek gyönyörű, kisportolt teste van és egy igen helyes férfi, megijedtem, mi van ha megunja a siránkozást, a számomra visszataszító testem és keres egy sokkal de sokkal szebb nőt? (Bár tudom, nem tette volna, de ez mindig ott motoszkált a fejemben.)

Utána olvasgattam mindenhol, mit egyek, mit ne egyek, mit mozogjak. Eleinte csak kevesebbet ettem (gőzöm sem volt a kalóriákról) és többet mozogtam. Sok séta a Duna parton.

Az első 1-2 leadott kiló után teljesen beleéltem magam. Főleg, hogy közeledett a júniusi balatoni nyaralás, én márpedig 5 éve nem voltam strandon a súlyom miatt. Elkezdtem nézegetni az ételek kalória tartalmát és ledöbbentem! Mindig is imádtam sütni-főzni, de látván, hogy egy tál marhapörkölttel vagy egy szokásos leves-főétel-süti kombóval mennyi kalóriát viszek a szervezetembe. Vissza kellett ragasztanom az állam a helyére. Sokat jártunk a párommal „mekibe” is. Hát egy üdítő-szendvics-krumpli menüvel az ember magába töm röpke 1500 kalóriát. És ha még fagyit is eszik utána. Megvan a napi kalória szükséglet.

Mindezek hatására, lecseréltem a fehér kenyeret (amit imádok) magos rozskenyérre. Majd azt is elhagytam és extrudált kenyeret ettem belőle, amiből egy szelet 16 kalória. Majd elhagytam a tésztát, a krumplit, a rizst (ha megkívántam, ettem barna rizst).

Jött a csirkehús, tojás minden formában. Persze olaj nélkül. Hisz 1 deci olaj 900 kalória. (Gondoljunk most a kedvenc ételemre, a rántott húsra). Ilyenkor nagy nagy barátunk, a teflon serpenyő, mert minimális olajjal lehet sütni benne. És persze az olívaolaj, nagyon kis mennyiségben (750 ml bőven elég nekem 1-2 hónapra).

Saláta, gyümölcs, zöldség. Gyümölcscukor, édesítőszer. Vannak bizonyos édességek, amikről nem kell lemondanunk. Gyümölcsjoghurt, van cukormentes müzliszelet, (sokszor életmentő nálam) ééééés most figyeeelj: a gyümölcsfagylalt. 2 gombóc kb. 120-130 kalória. Míg egy tábla a kedvenc csokinkból 500 kcal körül van. Vagy egy szelet a kedvenc tortánkból.

Egyszer megpróbálkoztam a teljes kiőrlésű lisztből készült tésztával is, de olyan volt, mintha faforgácsot ettem volna, soha többet.

Nagy kedvencem a lecsós csirke. Hisz a 4 fő alapanyagában(hagyma, paprika, paradicsom, csirkemell) eléggé elhanyagolható a kalóriaszám. Vagy a minimális olívaolajon sült csirkemell párolt zöldséggel, salátával stb. Aki szereti a halat, annak még könnyebb dolga van. Sosem voltam rajongója a szénsavas üdítőknek, úgyhogy ezeket nem volt nehéz elhagyni. Inkább a gyümölcslevek hiányoztak, de azok hiányát pótolta, mikor néha-néha folyadéknapot tartottam.

Én hetente egyszer megengedtem magamnak 3 kockát a kedvenc csokimból, vagy mint már írtam gyümölcsfagyit, vagy valamiből pár falatot, amit nagyon szeretek. Nem lehet egy életre elvonni ezeket, csak módjával kell enni. Főleg, hogy imádok sütni-főzni (cukrásznak készülök).

Hetente 3-4x mozogtam. Simán csak tornáztam, hasaztam, súlyzóztam. Semmi megerőltető. És láss csodát! Mire eljött a Balaton és a nyaralás ideje, a bűvös 100 kg alá mentem. 98 kg-mal vágtam neki. És itt jött a diétázók által annyiszor elkövetett hiba. Engedtem a csábításnak. Zsömle, étterem, koktélok stb. (az ember nem is hinné, mennyi kalória van az alkoholban). De nem jött vissza, egy kiló sem. Ezt annak köszönhetem, hogy fokozatosan fogytam. Heti 1-1,5 kg. És este 6 után (oké tudom, lerágott csont, ezt már mindenki unja, de nagyon igaz) nem ettem. Semmit. Csak nagy ritkán. És idén márciusban, mikor mérlegre álltam 93 kg voltam. Úgy, hogy mindent ettem (mértékkel) csak este 6 után fogtam vissza magam.

No de ez még így mindig nem jó. Jött egy nagyon nehéz korszak az életemben. Depresszió, sírás, önsajnálat. Olyan szinten, hogyha tükörbe néztem sírógörcsöm volt. Nem engedtem a páromnak a szexualitást, semmilyen szinten, mert nekem undorom volt magamtól. 2 hónapig úgy járkáltam a világban, mint a zombi. Bulimiás rohamaim voltak (zabálás-hányás). De nagyon szerencsés ember vagyok, mert a párom és a családom mindig mindenben mellettem állt. Édesapám (a világ legeslegjobb apukája) jött oda hozzám, és ő aki nem a szavak embere próbált felvidítani, jókedvre deríteni.

Egyszer csak a párom besokallt. Neki elege van, hogy nem nyúlhat a menyasszonyához, mégis mi bajom van? Sokszor én magam sem tudtam. Sok problémánk van abból a mai napig, hogy anyám elment, nem biztos a tető a fejünk felett, utáltam a testem, de akkor is... Nekem van a legszeretnivalóbb családom az egész világon, és én meg itthon ülök és sajnálom magam? Ha egyszer sikerült lefogynom másodszor mért ne menne? No uccu neki, újra.

Az én jelmondatom a „CSAKAZÉRTIS”, ha tetszik ha nem. Az utóbbi 2 hétben igen erősen diétázom(néha már-már túlzásokba is esem). Minden nap edzem, hol torna, hol futás, hol séta, hol bicikli. Eleinte elkövettem azt a hibát, hogy mindennap mértem magam. Ennek semmi értelme, mert hol több a víz az ember szervezetében, hol kevesebb. Most már mindig csak pénteken mérem magam. Hetente egyszer.

A múlt héten sikerült 90,3 kg-ról (1 hét alatt) 86,6 kg-ra lemennem. De ezt a fajta gyors fogyást nem ajánlom, napi 600 kalórián éltem (egy felnőtt, átlagos nő napi szükséglete 2000) és mindennap másfél órát edzettem.

Csütörtökön már alig álltam a lábamon, ki sem láttam a fejemből úgy szédültem, de akkor is elmentem futni vagy edzeni. Az eredménye meglett, de inkább maradok a napi 1000 - 1200 kalóriás diétánál és a heti 4-5 edzésnél.

Mindezt úgy vittem véghez, hogy van itthon 4 férfiember, abból 3 komoly fizikai munkát végez, nem tehetek eléjük salátát párolt csirkével. Mindig külön megfőztem Édesapáméknak, és magamnak is. Nem tagadom, volt hogy elcsábultam 1 szelet rántott csirkére, sütire, vagy valami más „úristendesokbenneakalória” ételre. De annyival többet mozogtam, vagy másnap kicsit visszavettem az evésből. Néha belefér. Hangsúlyozom: NÉHA.

A párom mondhatni futó alkat, nyúlánk, kisportolt férfi, ő meg mindig hízni akar. :-D Ezért neki sütöm a finom sütiket, minden este viszek neki még egy tál főtt ételt és egy nagy adag kakaót. Mégis megbírom állni, hogy ne falatozzak bele akár a kedvenc ételembe is este, mikor neki kiszedem, hisz tudom, nemsokára reggel lesz, és akkor majd én is eszek valami finomat.

Amit még kis kiegészítésként én úgy érzem hozzá kell írnom a dologhoz, hogy én eléggé szégyenlős vagyok. Más előtt sportolni? Nehéz. Nem is edzőterembe járok, hanem itthon tornázom. De itt lakom a Kis-Duna part mellett. És most már futni is eljárok. És úgy vagyok vele (most már), ha más meglát futás, mozgás közben, hogy akkor mi a fészkes fene van? Az életben nem találkozok vele többet, és én legalább mozgok, teszek magamért valamit.

Sokan azért „sírnak”, mert nincs idejük mozogni. Szerintem mindenkinek arra van ideje, amire szeretné, hogy legyen. Rengeteg sztori van itt fent az oldalon, ahol több gyermekes anyukáknak van ideje (és ami a legbecsülendőbb: ereje) eljárni akár edzőterembe is. Minden akarat kérdése. Tényleg az egész agyban dől el. A „kedvencem” mikor valaki azt mondja, neki nincs pénze lefogyni. Nem vagyunk gazdagok, sosem volt felesleges eldobni való pénzünk. De nem a natúr joghurt, a saláta, a gyümölcsök, zöldségek, esetleg az az 1 üveg édesítőszer (ami hónapokig elég) fogja az embert gallyra vágni.

Fontos dolog még az is, hogy az ember ne várjon 2 hét alatt csodát. Az a súly ami rajtam volt, évek alatt jött fel, nem fog 2 hét alatt eltűnni. A gyors fogyás hatására az ember bőre megereszkedik, kötényhasa lesz. Ezért is nevetek már egyből a "2 hét alatt 16 kilót fogytam az xy bogyóval" hirdetések hatására. Lassan, fokozatosan. Átlag 4-5 kg fogyás volt nálam 1 hónap alatt. Valamikor több (mint nemrég az 1 hét alatt 3 és fél kg, de ennek a nagy része csak víz volt szerintem) valamikor kevesebb. Nem szabad megijedni, ha stagnálunk, be fog indulni a fogyás. Nekem is volt egy hónap ahol éppen hogy csak 1-2 kg ment le, de nem adtam fel folytattam. Sűrűn kenem magam testápolóval, C-vitamint szedek, citromos vizet iszok, óvva a bőröm rugalmasságát.

És most hogy érzem magam? Pár ösztönző példa:

Mikor a húgom (akit sajnos csak 2 hetente látok) átölel és azt mondja, de lefogytál, milyen fura, csinos vagy! Vagy a párom megjegyzi, hogy milyen vékony a derekad! És a legjobb mikor a régi gimnazista osztálytársak meglátnak az utcán, és elképednek. Nem okoz nehézséget cipelni az unokahúgomat, nem fulladok ki 3 méter után. És igen, megnéznek a férfiak az utcán, ha csinosan felöltözöm. És tudom, hogy az a 85 kg lesz még 70 is.

Én pedig büszkén húzom ki magam, és mondom el a nagyvilágnak, hogy mindezt önerőből, mindenféle gyógyszer nélkül. A csodaszer létezik, az agyunk, az akaraterőnk az!