Talán sikerül

Tavaly decemberben megláttam magam a tükörben és úgy döntöttem, kezdenem kell magammal valamit. Egyrészt nem tudok felöltözni, melegítőben mégsem járhatok mindenhova.

Borzalmasan éreztem magam, tudtam, ezen csak én tudok segíteni. Igenis képes vagyok rá, bíznom kell magamban!

Január 1-jén újévi fogadalomként elterveztem, megváltoztatom a külső és belső felépítésemet.

Kitaláltam magamnak különböző recepteket, most külön főzőcskézek a családomra és persze saját magamra. Nagyon szuper dolgok jutottak eszembe, gondoltam rontani nem sokat fogok a helyzetemen, próba szerencse.

Sok-sok zöldség, semmi kenyér, tészta, sütemény. Eddig úgy néz ki hatásos, mert február másodikán már tíz kilóval kevesebbet mutatott a mérleg. Tudom, ez még nem sok, ugyanis tornáznom kéne, de ahhoz most valahogy még nincs kedvem. A két gyermekem mellett van elég torna napközben. Mindig eltervezem, hogy majd holnap, de még nem tudom melyik lesz a holnapi nap.

Az egy hónap alatt szinte minden másnap ellenőriztem a súlycsökkenésemet, de rájöttem teljesen fölösleges. Ha le akar menni, anélkül is lemegy.

Azóta nem méredzkedtem, de remélem sikerül a 65 kilós álomsúlyomat teljesítenem. Ja, egyébként most kereken 80 kg vagyok, kilencvenről kezdtem. Annyira, de annyira szeretném, így bebizonyíthatnám magamnak, hogy igenis képes vagyok rá.

Mindazoknak, akik azt hiszik, nincs esélyük a boldogságra, arra, hogy szembenézzenek a valósággal azt ajánlom, hogy igenis legyen önbizalmuk, ha másért nem is, saját magukért.

Az ember társas lény és bizony sokak szerint a boldogság csak akkor talál rájuk, ha csinosak, vékonyak. Ezt én csak cáfolni tudom. Mikor megismertem a férjemet, már akkor is duci voltam, de ő elfogadott engem olyannak, amilyen vagyok és megszeretett.

Erre a legjobb példát tudom felhozni. Most mikor elhatároztam, hogy lefogyok és közöltem vele, az volt az első kérdése, kinek akarok tetszeni? "Nekem így vagy jó, ahogy vagy!"

Mertem neki válaszolni, hogy saját magamnak, kicsit feldobni a ruhatáramat, önbizalmat önteni szürke kis hétköznapjaimba.

Úgyhogy kedves hölgyek és urak, merjünk vállalkozni minden olyan dologra, amellyel magunknak örömet szerzünk, ne másoknak akarjunk megfelelni!

Gondoljanak csak bele, leadunk pár kilót, megszenvedünk érte, majd mikor felpróbálunk egy, a szekrény aljáról előtúrt ezeréves nadrágot rájövünk, hogy ismét jól áll, újra elővesszük, mert belefogytunk.

Megyünk az utcán és találkozunk egy baráttal, ismerőssel. "Nahát, de jól nézel ki!" - jön a dicséret, na ez aztán a jóleső érzés, nem igaz?