Fokozatosság vagy drasztikus életmódváltás?

Ez a kérdés nem vetődött volna fel bennem, ha nem lenne annyi elhatározás, amit követ a nagyon lelkes tett, de aztán mégis meghiúsul az eredeti terv.

Miért? Nem volt jó a kitűzött cél? Nem volt reális az elvárás? Nem volt ránk szabva maga az út, amit be kell járni? Túl gyorsan akartunk túl nagy eredményt? Gyengék vagyunk? Nem volt meg az elszántság? Nem volt meg a motiváció?

Eddig nekem is ezek a kérdések vetődtek csak fel, de most kiegészült egy újabbal: erről szólna ez a cikk.

Persze, biztosan sokan vannak, akik a fent írt sokszor megfogalmazott kérdések egyikén buknak el, nem elég elszántak, nem reális célokkal vágnak bele, nem akarnak következetes rendet tenni a táplálkozási szokásaikban, de szerintem a többség mégsem emiatt bukik el.

Nem gyengeség, nem következetlenség, hanem egyszerűen úgy akarjuk programozni magunkat, mint egy gépet. Hirtelen, nagy programváltásokkal.

Ez egy emberi testnél, léleknél és pszichénél nem biztos, hogy megy. Ha valamilyen extra motiváció törli a normál működést, és mindennél előbbre helyez egy célt, akkor igen, de ez nagyon ritkán fordul elő az összes változtatni vágyó emberhez képest.

Szóval egyelőre csak egy kérdésig jutottam el:

szabad-e hirtelen változtatni egy életmódon, vagy lépcsőzetesen, mindig egy-egy új szabályt vagy elvet hozzátéve kell-e egyre egészségesebbé, kiegyensúlyozottabbá, igény szerint diétássá (CH- vagy éppen kalóriaszegényebbé) tenni étkezéseinket és életmódunkat.

Ezt a sportban sokkal egyértelműbben és magától értetődőbben kijelentjük.

De a táplálkozásban/diétában nem! Ott egyből be kell tartani a szabályt:

CH mentesség vagy 1200 kcal vagy vacsora kihagyása vagy ételfajták szétválasztása vagy és sorolhatnám... Bármelyik elvet is szeretnénk követni, kérdés: nem lenne könnyebb néhány lépcsőt beiktatni, hogy eljussunk arra a szintre, amikor már jólesően, megszokottan tudjuk az adott szabályt/elvet 100% hibamentességgel betartani?

Ehhez a kérdéshez sok impulzus vezetett el: egy-egy jó hoxa-cikk, egy-egy jó hoxa-fórumtéma, egy-egy jól gondolkodó hoxa-tag, de még egy régebbi megfigyelésem is:

Azok az emberek, akik pl. nagyon következetesen betartanak bizonyos szabályt, pl. keveset (fél adagot) esznek vagy nem vacsoráznak, azok mind-mind fokozatosan jutottak el erre a szintre. Láttam, tapasztaltam, hogy valahogyan egyszer csak (talán elhatározás) egy kicsit kevesebbet ettek, egy kicsit korábban vacsoráztak, egy kicsit kevesebbet vacsoráztak, aztán az idő és az elkezdett szoktatás során eljutottak egy olyan szokásszintre, amit sokan egyből akarnak véghezvinni, de (erre is túl sok példát látok, így merek ilyet állítani, hogy) nem sok sikerrel. Feladják, mert nem bírják, de a változtatás igénye ott marad, ezért újrakezdik.

Nem lehet, hogy csak a fokozatosság elvével kellene kiegészíteni?

Kérdéssel fejezem be, hátha jönnek rá hozzászólások.