Ha én meg tudtam csinálni, akkor te is képes vagy rá

Olyan sokat gondolkodtam, hogy megírjam e a cikket. Mivel ez mások számára ugye nem akkora dolog, ez igazából csak nekem akkora nagy szám.:) Nem mondanám, hogy mindig is kövér voltam, mert nem. 10 éve, amikor megismerkedtem a férjemmel, akkor még kis csinos, takaros csajszi voltam. Én is beleestem abba a csapdába, amibe ilyenkor bele esik az ember lánya, eltunyultam, elkezdtem hízni. No, nem sokat, de az elő 5 évben feljött rám 5-6 kiló. Aztán eldöntöttük, hogy kisbabát szeretnénk. Fiatal voltam, gondoltuk, hogy majd azonnal sikerülni fog. Ez persze nem jött be, mert 3 évet vártunk a csodára. Ez idő alatt több hormonkezelésen estem át. Kiderültek betegségek, megtudtam, hogy egy hajszál választ el a cukorbetegségtől. Ez alatt a 3 év alatt bizony sokat híztam, úgy 15 kilót. Ekkor már 80 kiló voltam, a 170 cm-es magasságomhoz. Elkezdtem diétázni, de idő közben várandós lettem, nem sokat tudtam fogyni. A terhességet 78 kg-ról kezdtem, igyekeztem figyelni, hogy ne hízzak sokat a várandósság alatt. Ennek ellenére 14 kilóval nyomtam többet szülés előtti napon. Szülés utáni napon 10 kilóval voltam kevesebb, mint szülés előtti napon. A maradék felesleg a szülés utáni 1 hétben szintén le is ment. Gyanús, hogy nagy része víz volt, mert rettentően vizesedtem kismamaságom ideje alatt.

Ott voltam én szülés (2012.01.01.) után, visszafogytam, de ezután jött a fekete leves. Ugye szoptattam a fiamat és ahelyett, hogy tovább olvadtak volna le a kilók, még inkább meghíztam. Szülés után egy évvel már nagyon túlsúlyos lettem. Pontosan 14 kilót híztam a szoptatás alatt. Igaz, nem diétáztam annyira szigorúan, nem is nagyon sportoltam. A fiam fél éves lehetett, amikor elkezdtem a zumbát és vártam, hogy fogok valamicskét fogyni, de nem ment. Hetente 3 alkalommal jártam és bár lelkileg mindig felüdültem, de sajnos a fogyásban nekem nem segített.

Tavaly december végén jött az elhatározás, hogy végre komolyan fogok diétázni, akkor már 92 kg voltam. Szégyenlem bevallani, de így van, ez az igazság. Közben elmentem egy cukor és inzulinterhelésre és kiderült, hogy valami brutálisan rosszak az eredményeim, így azonnal el kellett kezdenem a diétát.

Bele is kezdtem.

Nem volt kérdéses, hogy melyik diétát választom, mert egy hajszál választott el a cukorbetegségtől, inzulinrezisztens voltam, így ezt a fajta diétát kezdtem csinálni. Ráállni az 5x-i étkezésre, reggelizni, nagy meló volt. De több motivációm is volt szerencsére, így meg sem fordult a fejemben az, hogy abba hagyom.

Az első volt a fiam. Az hozzá tartozik a történetemhez, hogy anyukám erősen túlsúlyos, nagyon túlsúlyos. És bármennyire is szégyenlem ezt bevallani, de ezen a téren sosem voltam rá büszke. Sőt, szégyelltem is. Nem vagyok rá büszke, de gyerekként nehezen éltem ezt meg és most is nehezen élem meg, mert most is nagyon el van hízva édesanyám, de most már jobban el tudom fogadni.

Ez volt az én első motivációm, hogy majd ha a fiam meg nő, akkor azt a példát lássa, hogy anyu tesz azért, hogy egészséges legyen, hogy ne hízzon el. Anyu vigyáz az egészségére, szeret sportolni. Szeretném, ha Ő is vigyázna magára és vigyázna az egészségére. Szeresse a sportot, legyen az bármiféle mozgás.

Természetesen magam miatt is csinálom, mert én is vágyom a dicséretre. Arra, hogy engem is csinosnak gondoljanak.

Szerettem volna elkerülni a cukorbetegséget és az ezekkel járó más betegségeket.

Nem utolsó sorban pedig ott volt a szerelmem, a férjem. A férjem, aki sosem vetette a szememre, hogy milyen kövér vagyok és mindig mindenben számíthattam rá. Szerettem volna elkerülni azt, hogy megundorodjon tőlem, szerettem volna azt elkerülni, hogy más nő után vágyódjon, legalább is ne azon múljon már, hogy elhíztam. Szerettem volna, ha én és a családom is büszkék lehetnének rám.

Elkezdtem a diétát és fokozatosan szaladtak lefele a kilók. Egészségesen ettem, nem koplaltam. Kutattam, kerestem a lehetőségeket, hogy milyen új dolgokat kóstolhatok meg. Sokat köszönhetek itt a hoxa portálon az inzulinrezisztenciás fórumos csajoknak, sokat tanultam tőlük. Eltelt az első 4 hónap és már túl voltam 12 kiló mínuszon. Aztán megállt. Próbáltam én mindent, zabanapot beiktattam, kevesebbet ettem, többet ettem. Továbbra is jártam zumbára, de kezdtem elégedetlenkedni. Kipróbáltam más edzésformákat. Futni kezdtem, nagyon szerettem, majd a gyors gyaloglásba is bele kóstoltam és azt is nagyon szerettem. A súlyom sajnos nem sokat változott a következő 3-4 hónapban, bár centiben igencsak szembetűnő volt a változás.

A diétát folyamatosan tartottam, de őszintén szólva, kezdtem picit leereszteni. Itt egy kocka csoki, ott egy túró rudi. Nem voltak óriási csalások, de egyre gyakoribbá váltak. Úgy 4 hónappal ezelőtt jött az ötlet, a súlyzós edzés. Már előtte csinálgattam Péntek Enikő tornáit és nagyon szerettem. Hatásos volt és látványos. Súlyzót is használtam, de csak 2-3 kilósat. Érezni kezdtem, hogy többre vágyok. Szeretnék a 4 fal közül kitörni és valami komolyabbat csinálni. Volt egy barátnőm, aki eljárt edzőterembe és csábított, hogy menjek vele. Mentem és nagyon megtetszett. Bár a legtöbb lány a taposó gépet, az ellipszis trénert használta, de engem mégis a súlyok csábítottak.:)

Eleinte úgy csináltam, hogy ahogy esik úgy puffan, tehát semmi komoly edzéstervem nem volt. Majd egy kedves hoxás lánytól nagyon komoly segítséget kaptam. Segített az edzésterv összeállításában. Konkrétan ő állított össze egy edzéstervet nekem, amit azon nyomban el is kezdtem használni. Imádtam csinálni, minden egyes alkalmat úgy vártam, mint egy kisgyerek, hogy kibonthassa az ajándékot. :) Egyre jobban belejöttem és sok segítséget kaptam az edzőteremben edző emberektől is. Figyeltem és kérdeztem. Ezt hogy? Azt hogy? Kaptam választ mindig. Nagyon féltem, hogy odaállítok a 80 kilómmal (ekkor ugye még mindig csak a 11-12 kilós fogyásnál tartottam), ki fognak cikizni, vagy gúnyolni. De nem így lett. Persze, nem én lettem a terem szépe, de mindenki barátságos volt. Egy új világ tárult fel előttem. Előítéleteim voltak mindig az edzőteremben edző emberekkel szemben, de kellemeset csalódtam.

Szépen csinálgattam az én kis edzéstervemet és nagyon, de nagyon nehezen újra beindult a fogyás. Azóta pörögnek lefele a kilók és most tartok 72 kilónál. 20 kilót fogytam ez idáig. Nehéz volt, de megcsináltam és még nincs vége. Azóta már magamnak állítok össze edzéstervet, tudom, hogy mikor mit kell ennem és 4 hónap után is, ugyanazzal a lendülettel, vagy inkább még nagyobb lendülettel teszem a dolgom. Én is guggolok, húzódzkodok, mint a fiúk, majd egy kis aerob edzést beiktatok a végére. Nem félek a nagy izmoktól, mivel nő vagyok, így fizikailag képtelenség(természetes úton) az, hogy én úgy nézzek ki, mint Schwarzenegger. :) És nem is szeretnék. Csak kerek, kemény popót és formás testet. :) A zumbát nem hagytam abba, bár ritkábban járok, de szeretem ezt a zenés és táncos mozgást és nem szeretném ezt sem abba hagyni.

A kitartásról picit még:

Úgy gondolom, hogy nincs más választásom. Tehát voltak hullámvölgyek és gondoltam, hogy feladom, de aztán eszembe jutott, hogy mit? Hiszen nem maradhatok kövér, ilyen opció nincs.

Annyit azért elmondanék, hogy mi sem vagyunk gazdagok és a sportszelet helyett inkább veszek valami egészségeset. Én is kisgyereket nevelek, dolgozom, bár egyenlőre csak itthon, főiskolás vagyok és mellette nyelvtanfolyamra is járok. Ezt csak azért írtam le, hogy ne lehessen azt mondani, hogy könnyű nekem, mert nincs is más dolgom. Mert van és ezekben a férjemen kívül, senki más nem segédkezett. Tehát nem főzött helyettem senki, nem takarított ki senki és még sorolhatnám. :) Rátok, kedves hoxás barátnőim, ha lelkiekben is, de mindig számíthattam és ezt köszönöm! :)

Meg lehet csinálni, nem vagyok különb senkinél sem, ez ugyanúgy menne másnak is. Légy fontos magad számára, legyen fontos a családod és az egészséged!