Minden fejben dől el
Semmi nem lehetetlen, csak akarni kell. Még akkor is, ha mások kételkednek benned. Ki kell tűzni a célt, amit el akarunk érni. És megmutatni, hogy képesek vagyunk változtatni.Persze ehhez idő kell, és rengeteg kitartás.
Én is most kezdem felfogni, hogy a kövér évek tényleg mennyi mindent vettek el tőlem. És többé már nem akarom ezt. Nem akarom, hogy sajnálkozva nézzenek rám, ezért teszek ellene.
Tudom, rengeteg cikk született már fogyókúrás sikerekről, de mégis úgy gondoltam, én is megírom a történetem. Senki ne várja, hogy nagy eredmények lesznek és tuti receptek, mert én nem kemény és szigorú diétával és koplalással értem el azt, amit elértem.
Kezdem az elején. Egészen gimis koromig nem volt problémám a súlyommal. 165 cm-es magasságomhoz 55 kiló tárult. De úgy 16 éves koromtól kezdve szépen rakódtak rám a kilók. Kevés volt a mozgás, sok a tanulás, és persze sok nasi mindemellé.
Eleinte nem zavart, azt mondogattam, jó nekem így is, immár 73 kilósan. De aztán jöttek a fellángolások, hogy na most aztán lefogyok. Próbáltam mindent. Update, 90 napos, koplalás. Volt súlyvesztés, de minden visszajött.
2010 novemberében 170-es magasságomhoz már 80 kiló társult. Itt jött a kattanás, hogy nekem ez nem kell. Elegem lett abból, hogy mindenki megjegyzi, jól meghíztam és nem vehettem fel olyan ruhát, amit igazán szerettem volna. Volt, hogy a próbafülkében elsírtam magam. Ekkor kezdtem el taposógépezni, így lement 4 kiló.
Az igazi váltás azonban 2011. január 4-én történt. Akkor regisztráltam ide, és a sok sikersztori hitet adott. Fórumot indítottam, és elkezdtem naplót is írni. Láttam, nem lehetetlen lefogyni.
Így elhagytam a vacsorát, a mozgás rendszeresség vált. Ennyi az egész. Délelőtt eszem, amit kívánok, normális kajákat, csak kevesebbet. Vacsi pedig nincs. Eleinte rossz volt, de megszoktam.
Minden nap 1 óra mozgást is beiktattam. Eleinte fel akartam adni, alig bírtam. De hamar megszoktam ezt is, mert akartam. Váltogatva csináltam a taposást, gyors sétát és hulahopp karikázást.
Most már jó idő van, így futok is.
De a lényeg: látszik az eredmény. Már 69 kiló vagyok, és lehetnék kevesebb is, ha nem mozognék, csak koplalnék. De nem szeretnék petyhüdt testet, és cm-ekben mérve is nagy a változás. Már találok magamra rendes ruhákat, és eszméletlen jó érzés, hogy mindenki megjegyzi: "de jól nézel ki, sokat fogytál."
Csak akarni kell, nem feladni, és hallgatni azokra, akik azt mondják, úgysem fog sikerülni. Át kell lendülni a nehézségeken, és élvezni a dolgot. Nekem tényleg csak ez a 2 trükköm van: kevesebb evés vacsi nélkül, és mozgás.
Én folytatni fogom, amíg csak tudom, és mindig hálás leszek a Hoxának, amiért segített elindulni ezen az úton.
Írta: Iustitia20, 2011. június 22. 10:08
Fórumozz a témáról: Minden fejben dől el fórum (eddig 57 hozzászólás)