Az árnyoldalak

Olyan sokan beszéltek az életmódváltásról. Itt szinte a csapból is ez folyik. Hát gondoltam nem lehet ez olyan rossz dolog - belevágok. A korábbi fogyókúráim általában kimerültek a koplalásban és a jojóban. Ami lement, vissza is jött, meg persze a farkasétvágy. Mert ugye az a koplalás gonosz ikertestvére. Nincs rajtam túl sok felesleg, soha nem is volt. De pont annyi azért van, hogy ne érezzem jól magam. Kb 5-7 kiló plusz, de ez végigkísérte az egész életemet. Pechemre mindig olyan barátnőim voltak, akik kábé egyforma magasak voltak velem, de rajtuk nem volt meg ez a felesleg. Szinte tökéletes alakjuk volt. Mindig hozzájuk hasonlítottam magam. Borzasztóan irigyeltem őket. Én jó étvágyú voltam, szerettem az ízeket. Akkor is ettem, ha már nem voltam éhes, csak az íze végett. Dühített, a mikor a vékony barátnőim előbb befejezték az étkezést, mert már jól laktak. Én is jól laktam, de én élveztem az evést! Én még bevágtam egy-két tányérral. Ez adta azt a plusz 5-7 kilót. Tudom hogy most sokan csóváljátok a fejeteket, mit sírok ez miatt a pár kiló plusz miatt, mikor rajtatok lehet, hogy 20-30 kiló felesleg is van! Én ezt is megértem. De tudjátok milyen dühítő, mikor ilyenek a barátnőid, és elmész velük egy buliba, és mindenki rájuk figyel, csak azért, mert azzal a pár kilóval vékonyabbak, mint te? Pont azért keserves ez az állapot, mert dühít, hogy nincs annyi akaraterőd egész életedben, hogy leadd ezt a kis plusz súlyt?

Hát én próbálkoztam korábban ész nélkül. Volt olyan, hogy 13 évesen egy hónapig koplaltam, csak napi fél liter tejet ittam reggel, és két db kiflit. Lefogytam így 6 kilót. De utána jött a farkasétvágy, és minden visszajött. Gyerek voltam, nem volt internetünk és nem jutottam hozzá semmiféle szakirodalomhoz. Azt hittem úgy fogyok, ha nem eszek. De aztán persze visszajött a duplája. Vékony barátnőimtől mindig megkaptam, hogy azta, milyen vastag a vádlim, meg úúú, mekkora bicepszem van. Nem voltam kövér, csak ők voltak nádszál vékonyak. És a fiúknak ez jött be. Meg hát kinek nem ez jön be, főleg fiatal korban? Na szóval ahogy cseperedtem, mindig voltak fogyókúrás megmozdulásaim, de az életmódváltásra nem is gondoltam. Azért nem, mert saját keresettel nem rendelkeztem, azt ettem, amit az anyám főzött, ő meg ugye nem az én fogyókúrás hangulatingadozásaimhoz igazította a menüt. Igazából nem is volt ötletem, hogy miként is kéne lefogyni. Internet még mindig nem volt, én csak a nemevéses módszert ismertem. Nem volt mihez nyúlnom.

Na aztán férjhez mentem, saját háztartás ugye. De abban az időszakban valahogy nem foglalkoztatott a súlyom, építkeztünk, elvoltunk mással foglalva. Még mindig rajtam volt az pár plusz kiló. De a férjemet sose zavarta, ő eléggé túlsúlyos, hozzá képest nádszál vékony voltam. Jókat főztünk, jókat ettünk.

Közben ominózus vékony barátnőim is férjhez mentek, gyereket szültek, és egy időre mondhatni kövérebbek lettek, mint én magam. Ez kissé vigasztalt az elszenvedett évekért. De aztán ahogy telt az idő, újra lefogytak, és megint vékonyabbak lettek, mint én! Pedig én nem szültem! És jött az a bizonyos "kattanás"! Hogy engem nem érdekel, én most lefogyok, és végre elérem azt az alakot, amire egész életemben vágytam! Ledobom azt a fölös 6 kilót! Nem akarok vastag kezeket, combot. Jön a tavasz, a nyár, én is jól akarok végre kinézni. Közben ugye lett netünk, sokat utánaolvastam a dolgoknak. Rájöttem, hogy az éhezés nem jó-nagyon nem. De akkor mit csináljak?? Idetévedtem valahogy a Hoxa.hu-ra, és szinte mindenki az életmódváltásról regélt. Hagyd el a fehér lisztet, fehér cukrot, sokat igyál, sok zöldség-gyümölcs, teljes kiőrlésű dolgok, grillezett sovány húsok, sportolj valamit... meg hagy ne soroljam. Gondolom, ezt mindenki betéve tudja. Hát én nekiláttam, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Elhatároztam, hogy nem fogok éhezni. Szóval megváltoztattam a teljes étrendemet. A cukrot teljesen elhagytam, mindenhez édesítőszert használok. Kenyeret, tésztát, krumplit abszolút mellőztem. Valamint minden nemű édességet. A reggelim fél liter zsírszegény tej édesítővel, zabpehellyel, búzacsírával. Ebédre valamilyen párolt vagy grillezett sovány hús, max egy kis olíván megpirítva, köretnek párolt, vagy nyers zöldségek, saláták. Estére pedig valami guszta salátatál, kis kefirrel, vagy olívával. Mellette zöld teát is iszok.

Lányok, ez mind szépen hangzik, igaz?! Akkor mi az árnyoldal, amiről a legelején beszéltem? Még semelyik életmódváltós emberke nem beszélt erről az iszonyú gyengeségről, kedvtelenségről és szenvedésről. Félre ne értsetek, nem vagyok éhes. Jó, néha igen, de nem vészes. Olyankor eszem egy kis salit. De miért vagyok ilyen oltári gyenge fizikailag? Régebben a falat le tudtam volna puszta kézzel bontani, most meg hálni jár belém a lélek. Mindentől elfáradok, alig bírok dolgozni. Állandóan fázok, jéghideg a kezem, a lábam. Kis penészvirág lettem. Rosszkedvű, depressziós. Már mások is megkérdezték, hogy mi bajom van, olyan hallgatag vagyok, nem mosolygok. Minek éheztetem magam? De könyörgöm, nem éhezem! Elvileg egészségesen élek, nem? Sok zöldség, gyümölcs, sovány húsok, müzlik, zabpehely, csírák... Hát nem erre van szüksége a szervezetnek? Akkor meg mitől szenvedek? Miért vagyok árnyéka önmagamnak? Fázok, gyenge vagyok és befelé forduló... Ér ennyit az a pár kiló mínusz? Hogy elveszítsem önmagam? Nézem a húsosabb embereket, vidámak, kiegyensúlyozottak. Van kedvük beszélgetni, nevetnek, pörögnek, intézkednek. Én meg legszívesebben csak feküdnék, mert csak ahhoz van erőm. Sportoljak? Ugyan már! Nem lenne hozzá erőm, ha akarnék se! Pedig eszek! Saliból és sovány husiból bármennyit! Amennyi jól esik. Mégis így érzem magam. És mielőtt még valaki megvádolna, hogy lehet, hogy más a bajom, esetleg valami rejtett betegség, hát elárulom, hogy két napja elegem lett és bezabáltam - amit értem. Két-három napja újra eszem, és láss csodát, már nem fázom, nincs rossz kedvem és visszatért az erőm, megint mosolygok. Akkor most mi van? Mégsem olyan egészséges ez az "egészséges" életmód!? Szóval igazából nem tudom, hogy mit csináljak. Lement rólam 4 kiló, de ha újra elkezdek úgy enni, ahogy régen, akkor úgy is visszajön. Akkor most egész életemben salátát egyek, és legyek árnyéka önmagamnak kedvetlenül és életuntan?