Ha az 5 hónapos kisfiam elkezd nyöszörögni, sírni azonnal felveszem. Jól teszem? (tudásbázis kérdés)

Rá ér nevelni később?Ezt hogy?

nekem 2 lányom van, a kicsinél mindenbe belepofáztak szó szerint,semmiért nem lehetett rászólni mert még kicsi,állandóan ölbe kellett venni ha sírt,most 7 éves és meglehet nézni....szófogadatlan, engedetlen,makacs hisztis,.,.Mondjuk mióta az apját otthagytuk,sokat változott pozitív irányba,de még nem az igazi....

Igen, igen, igen, jól teszed!

Hát ki vegye fel azt az 5 hónapos csöppséget ha nem az anyukája? és kire számítson ha nem rád. Ráérsz nevelni később, 1-2 éves koráig viszont csak szeretetre van szüksége és segítségre.

Hasonló témában van már egy fórum (biztos több is :) ): Segítség Mini Diktátor!

Oda írtam egy hivatkozást, érdemes megnézni, meg a fórumot elolvasni.

Vannak érvek és ellenérvek. Amúgy én felvettem a gyerkőcöt (mindkettőt) ha sírt.

Köszi! :)))

Akkor semmi sem változik: továbbra is túlélésre játszom. :)))

Ismerős, ismerős... :))

Tippem? Éld túl valahogy, s gondolj abba bele, én ma már mosolyogva gondolok erre az időszakra vissza! :))))

Detto, mintha a saját történeteimet mesélnéd... :)) Ugyanez ment nálunk is: már szinte elaludt, majd hirtelen csuklás tört rá. Esetleg azzal próbálkozz - bár gondolom, teszed -, hogy jó alaposan büfizteted alvás előtt.

Én is próbálom megfejteni a sírás okát, de ez nem jelenti azt, hogy azonnal fel is veszem.

Ugyanúgy ahogy Win, én is két gyerekkel vagyok otthon. A nagyobbik 2 éves, a kisebbik 7 hónapos. Nálunk is sokszor összecsapnak a hullámok. Kisfiam már megérti, hogy egy kicsit várnia kell, de a lánykának még nem tudom elmagyarázni, így van hogy sír.

Egyébként pedig már ismerem annyira a kicsit, hogy tudom, mikor sír azért mert fáj valamilye, vagy csak unatkozik.

Igen amikor alvás közben elkezd nyöszörögni sirdogálni mi se megyünk oda hozzá,mert visszaalszik magától.Természetes ha nagy sírásra kel akkor egy idő után odamegyünk,de nagy sírás ritka szokott lenni.

Persze vannak olyan babák akik sírósak,de azokon az sem segít ha felveszik őket,mert kézben ugyanúgy folytatja a nagyobb része.

Igen, valamilyen szinten "önállóságot" (nem tudok rá jobb szót) tanul a gyerek.

A fiamnál volt sokszor, hogy felébredt, sírdogált 2-3 percet -úgy, ahogy írtad, nem torka szakadtából üvöltött, csak picit sírdogált- majd magától szépen visszaaludt. Amikor a családom más tagjai (nagymama, nagynéni) nem hagyták sírni, mert "jaj szegény gyerek", akkor sosem volt tovább alvás, mert azt hitte szórakoztatni mentek oda hozzá, és esze ágában nem volt már szunyókálni.

Igen, tudom, hogy létezik ilyen gyerek. Én is csak azt mondhatom, amit Te: nem az enyémek. Sajnos.

Már alig várom, hogy elmúljon ez a sírós korszak a lányomnál, és egy picit elnézelődjön ülve. A fiam is onnatól volt inkább békében, mikor már ülni tudott és nem kellett feküdnie.

Off: van valami tipped esetleg, mit lehet csinálni egy olyan gyerekkel, aki, mire elaludna bukik egy jó nagyot, majd elkezd csuklani, és az alvásnak lőttek?

Mert a lányomnál ez megy. Borzalmas! Már kezd nagyon tele lenni a báli topánkám! :SSSS

Most már nem az van, mint a fiamnál, hogy elhurcolásztam egész nap, mert itt a nagyobb, akinek enni kell adni, pelenkát kell cserélni, hogy arról már ne is szóljak, hogy játszani, foglalkozni is kell(ene) vele szegényemmel. (A háztartás meg a jövő zenéje. Vendégeket az elkövetkező hónapokban még nem fogadunk. ;)) )

Szerintem nem árt meg neki az a 10 perc sirdogálás természetesen nem a torkaszakadtából való sírást hagyja szerintem win se.De mint én szerintem Ő sem szeretné ha el lenne kényeztetve a gyereke és majd később elvárja hogy minden körülötte forogjon.Igen is tanulja meg a gyerek,hogy bár minen anyának a saját gyereke a legfontosabb,azért bizonyos kereteken belül.

És szerintem mindenki döntse el hogy tesz,attól hogy Te felveszed,nem mindenkinek egyforma ezzel és még sok mással kapcsolatban a nézete.Attól még nem kell lehurrogni Őt.

Amúgy tényleg létezik ilyen gyerek. :))

Na persze nem az enyém. Sajátjaim tudtak vonyítani rendesen, ellenben a húgom gyereke tipikusan olyan, amiről szó volt: eszik, alszik, amikor pedig ébren van, csak mosolyog, kuncog, vagy csendben üldögél. (Most 5-6 hónapos.)

Mondta tesóm nekem, hogy ilyen a kisebbik gyerkőc, de addig én se hittem, míg egy hetet nálunk nem laktak. Kicsit irigyeltem is. ;) :))

Köszönöm, hogy egyet értesz velem. :)))

Nem érzem ettől rosszabb anyának magam, és a legkevésbé sem érdekel a "kedves" korábbi hozzászóló véleménye, mivel vagy nincs gyereke vagy baromi nagy szerencséje van és olyan gyereket kapott az élettől, amilyet én nem: ha leteszik ott ül csendben, míg újra oda nem mennek hozzá.

Hallottam, hogy vannak ilyen gyerekek, de én eddig nem részeltettem abban a szerencsében, hogy nekem is legyen.

Az én gyerekeim reggeltől estig rajtam akarnak lógni, ami néha már kicsit sok.

Arról nem is beszélve, hogy jelenleg már két gyerekem van és bizony, hol egyik, hol másik kénytelen kivárni a sorát, mert nem tudok egyszerre kettőt pelenkázni, öltöztetni, stb. Így most már két gyereket vagyok kénytelen néha sírni hagyni. Egyre borzasztóbb anya lesz így belőlem. ;DDDD

Kedves Win.

Én nem gondolom hogy valaki azért volna rossz anya ert hagyja a kisgyereket sírni.Két gyereket nevelek úgy hogy az elsőt én sem hagytam sírni és hidd el nem voltam attól rossz anya hogy a kicsit viszont nem kaptam fel minden nyöszörgésért.Ha az előző hozzászóló legalább egy babás könyvet elolvas abból is megtudhatja hogy néha kell a babának sírni.

Aki pedig könyvet ír általában védőnő.Néha kell hogy sírjon a gyerek,bizonyos határig az egészséges.Szerintem ne foglalkozz más véleményével hidd el nem ettől lesz valaki rossz anya.Ha mégis akkor én is elásom magam a kert végébe.

Kedves Majkó!

Örülök, hogy szívtelen anyai hozzáállásom, és gyermekeim legmesszebbmenő érdekei olyan erőteljesen hatottak rád, hogy ezért regisztrálnod és írnod kellett! ;)))

10 percig? Javaslom, nézz körül más fórumokon, tudásbázisokon, és ezt írd le még sok-sok másik anyának ugyanezen dörgedelmeket, akik nem 10, hanem 30-40 percig, mi több 1,5 óráig (90 perc) hagyták sírni, nem 7-8-9 hónapos, hanem 6-8 hetes! gyermekeiket. Azért ne állítsd őket falhoz! ;)))

A lényeget Te is leírtad: a szülőnek kell eldöntenie, szerinte mi jó a gyerekének. És egy hszból nem hiszem, hogy Te fogod ezt tudni a messzi távolból, és azt sem hiszem, hogy ez alapján ítélkezni is jogod lenne bárki felett.

Igen, a gyerekkel foglalkozni kell, és én vagyok az a személy, akinek nincs szüksége arra, hogy ezt vadidegenek mondják meg neki. Ugyanis ha elolvasod a többi 5000akárhány hszomból a témába vágókat, akkor rájössz, hogy a fiam mellett töltöttem a napom minden olyan pillanatát, amikor ébren volt, és a többi dolgomat akkor végeztem, amikor aludt, vagy a férjem hazajött.

DE! Eljön az ember életében az a pont, amikor már teljesen tehetetlennek érzi magát, és megpróbálkozik, mint legvégső megoldással, azzal is, hogy egy ideig sírni hagyja a gyerekét.

Így szegény, szerencsétlen gyerekem, borzasztó anyja mellett, olyan szörnyű életet él, hogy ma, közel 19 hónaposan, olyan szinten van képességek (beszéd, mozgás, rajz, játékok, koordinációs-kézség) tekintetében, mint a jól fejlett (nem átlagos, hanem annál jobban fejlett!) 2évesek.

És imádjuk egymást! Naponta sokszor megöleljük és megpusziljuk egymást. Csak úgy.

De hszod miatt azt hiszem, megyek és elásom magam a kert végében... ;DDDDDDDDDDDDDDDD

Ne haragudj, de röhögnöm kellett! :DDDDDDDDDDDDDDDDDDD

Mást nem találtál a többi 68 hsz között, aki hagyta sírni a gyerekét? Mert én igen! ;)))))

Rozalia!

...szerintem egy baba sosem nyoszorog, ha semmi baja nincs. Miert nyoszorogne akkor?

Szió!

Nagyon eltűntél!