Ha a párotok bevallja, hogy szeret, de nem szerelemmel, akkor ez nektek rosszul esne? (beszélgetés)

No ez egy jó kérdés

Hát szerintem 1,5 év után még azért lehetne szerelmes... de én speciel nem akadnék ki, bár igaz, hogy én 11 év után is szerelmes vagyok páromba, ő pedig -kérdés nélkül- csak annyit mond, hogy szeret és még bennem nem fogalmazódott meg, hogy miért nem azt mondja, hogy "szerelmes vagyok beléd". Annyira szeret és kedvemben jár, hogy ezen még nem gondolkodtam.

Szóval ne ess kétségbe, a pasik nem a szavak "emberei" a tetteiből, hozzád való viszonyából látod, hogy mit is érez és ha az neked jó és megfelel akkor szeresd nagyon és ne rágódj ilyen kérdéseken

Azért majd írj, hogy mi lett Veletek, kíváncsi vagyok, hogy meg tudjátok-e oldani ezt a dolgot vagy mindennek vége...

Mindenesetre sok erőt kívánok Neked!

Abban az esetben nem mindegy, ha a pár egyik tagja az egyiket érzi, a másik a másikat... nálatok azért működhet, mert egyformán szeretettel szeretitek egymást.

Kislánynak már jó ideje nem érzem magam, de nem is a kamaszkori "jujj tűkön ülök, olyan szerelmes vagyok"-érzésre gondoltam. Ami a férjemmel köztünk van, az egy folyamatosan mélyülő, láthatatlan kötelék, az idővel és a közösen átélt jó és rossz dolgokkal együtt egyre csak erősödik. És igen, ha egymásra nézünk, látni a másik szemében azt a bizonyos lángot. :)

Párommal,-nőmmel,- 5 éve vagyunk együtt. 3 évig nagyon szerelmesek voltunk. Egy idő után azt vettem észre, hogy valami megváltozott. Rákérdeztem. Kis vonakodás után bevallotta; nála már nem lobog a szerelem, de nagyon jól érzi magát velem. Átbeszélgettük az éjszakát.

Úgy döntöttünk, együtt maradunk, mert mindenben nagyon jól kijövünk egymással, mert nálunk megvan a lényeg; szeretet, tisztelet, őszinteség.

Azóta úgy érzem, szabadabban élünk, lazábban, és még a szex is jobb.

Nagyon szerencsésnek érzem magam

Akkor legalább van egy jó példa is erre az esetre ... :)

Mondjuk számomra nem mindegy, hogy szerelmes-e vagy csak szeret, nekünk még nincs gyermekünk, "csak" szeretetre nem is vállalnék vele, bármilyen stabilnak is érezném akkor a kapcsolatunkat. Nálunk még dúl a láv és rem örökre így marad :) (tudom, álmodj királylány, de ez egy szép álom :) )

Az első 5 hónapban ki lehet szúrni, ha a másik szerelemmel szeret/vagy baráti szeretettel.

Összetéveszthetetlen a kettő.

Csak a pasik nem szokták észrevenni.

Szerintem amúgy nincs időhöz kötve az, hogy mikor múlik el a szerelem... Én lassan három éve leszek együtt a Párommal és még mindig szerelmesnek érzem magam, nem csak azt érzem, hogy szeretem, hanem h ezer fokon égek, mikor vele vagyok. És ezzel Ő is így van, úgy érzem :)

Ha másfél év után viszont ezt így kijelenti a pasi, akkor valami változás állt be az életébe, valszeg nem véletlen mondta, amit mondott...

Előző kapcsolatomban is épp röpke másfél év után kaptam egy ilyen mondatot. Megrázott, hisz én még nagyon szerelmes voltam. Ha nem együtt kezdi el érezni a pár, hogy a szerelem átalakul, akkor az hosszú távon nem működik sajnos (tapasztalat).

Most a férjemmel már 6 éve töretlen szerelemmel szeretjük egymást, sőt, még mindig egyre mélyebben, úgyhogy én is csak erősíteni tudom a hosszan tartó szerelmesek táborát! :D

Biológiailag 1 év az az idő amikor a szerelem elmúlik mert arra lett kitalálva, hogy a szaporodást elősegítse...sajna ez így van.

Ha a szerelem elmúlt az nem baj, természetes dolog, ha szeret akkor még nincs baj, majd ha azt vallja be, hogy már nem szeret, na akkor van a baj.