Elsősorban nőket kérdezném: Rosszul esne nektek, ha a párotok elmenne nélkületek bulizni? (beszélgetés)
nalunk divat ez .persze nem mindenki koveti ezt,de nagyon sokan igen.
mivel itt egy szülinapról van szó,így nem lenne gond persze ez ember függő vagy is nyilván az volna a helyes ha rá kérdezett volna arra h nem gond e ha el megy mivel lebetegedtél,amúgy mikor már összeköti egy pár az élettét ott már külön buli nem ép a megfelelő dolog,lakás kontra nyaralás,az egyik nem üti a másikat,nyilván egy nyaralásra nem kell milliókat költeni,lehet spórolni lehet böngészni akár olcsóbb helyre utazni...
Soha nem az a fő kérdés, amivel a fórumindító indít.
Mi van akkor, ha a fenti kérdést kiegészítjük ilyen jellegű kérdésekkel:
- ha megrendült a bizalom?
- ha nincs megfelelő kommunikáció?
-ha nincs közös értékrend?
- ha a másik fél külön életet él?
Egyszóval nem az a kérdés, hogy elmehet-e bulizni a pasi egyedül... Ez csak a jéghegy csúcsa.
Nehéz ezek nélkül az információk nélkül válaszolni a kérdésre, viszont egy biztos, a szék lábához nem köthetjük ki a másikat, ha menni akar, hagyni kell hadd menjen, mi abban dönthetünk, hogy megalkuszunk-e, vagy keresünk egy hasonló értékrendű embert.
Mert megfojtva erzi mar magat. Ha elhetne szabadon nagyon szivesen lenne veled sot mozdulna k is veled. Ennyi a titok a ffiakrol.
Ez onzoseg. Te beteg vagy attol meg o nem erezheti jol magat? Tudod a szeretet es bizalom...nem pedig az erzelmi zsarolas kell h dominaljon egy pkapcsolatban.En minden tovabbi nelkul elengedem, nem is ertem miert ne??
És ha külön vagyunk, várom,h.együtt legyünk :)
Kellenek néha külön programok is, végül is nem vagyunk összeláncolva:)
Amúgy mi se járunk külön bulizni, eszünkbe se jutna.
De vannak külön programok és ez így van jól.
Az én párom el sem menne nélkülem bulizni. Ha szeretne menni,nem tiltanám meg. Mi jogon is tilthatnám? Nem esne rosszul, maximálisan megbízunk egymásban.
Egy őszinte beszélgetésre sort kellene keríteni. Abból látnád te is, hogy mennyire nyitott rád ő, illetve ő is tudná, hogy mi hiányzik neked.
Volt már hosszútávú kapcsolata a párodnak?
Lehet, hogy az a legnagyobb bajom, hogy túlságosan ráfókuszáltam a kapcsolatunkra és a párom dolgaira. Így nem tudom elviselni, ha nélkülem tombolja ki valahol magát. Több külön programot kellene szerveznem nekem is. Csak az elején annyira édes volt, mindig elmentünk szép helyekre, közös programokat csináltunk, de az sem zavart minket ha az egész hétvégét az ágyban lustálkodva töltöttük. Mostanában arra hivatkozik, hogy fáradt, nincs kedve én is bevallom fáradt vagyok, jól esik a pihenés. De amikor arra kértem, hogy menjünk el sétálni vagy üljünk be valahova akkor nem nagyon láttam nála hajlandóságot, csak azt hajtogatja, hogy ő nem akar sehova menni, ki akarja pihenni magát.
Csak egy jótanácsom van:
ne ess teherbe.
Ez még nem stabil kapcsolat és az is lehet, hogy sosem lesz az.
Várj, merre halad az életetek!
Fiatal vagy még, hogy egy olyan kapcsolatban élj, ahol nincs közös nevező. Párban, de mégis egyedül nem könnyű élni, jól gondold át, hogy ezt vállalod-e vagy sem.
Na ez nagyobb baj mint, az egy hónapja lefixált haveri 30. szülinap.
És mindez 1 hónap együttélés után, mikor még dúlnia kellene a szerelemnek és együtt építkezni, tervezni. Az "együtt és mi" lenne a kulcsszó.
Ez azért nem hangzik vmi jól :(
Mármint az egy dolog, hogy elmegy egy szülinapi buliba és az egy másik, ha a közös programok helyett mindig mást talál ki.
A közös program nem feltétlenül jelenti azt, hogy ki kell mozdulni.
Itt azért kicsit mélyebben gyökerezik a probléma. De természetesen igen, én is szeretnék vele többet kimozdulni, mert mostanában az is a gond, hogy egyedül mozdul ki többet, ha közös programot szeretnék vele akkor meg csak hümmög meg majd meglátjuk rá a válasz.
Te hajlandó vagy érte többször kimozdulni? Néha háttérbe szorítani a lakást nyaralásért?
Köszönöm az érdeklődést, kicsit már jobban vagyok, de azért még pihennem kell. Kicsit azért még bennem van a tüske, hogy szarul vagyok, ő meg itthagyott, de mivel ez egy lebeszélt program volt, elment, nem tartottam vissza. Különben hallgathattam volna egész hétvégén, hogy miattam nem mehetett el.
Egyik hozzászóló írta, hogy nagy közöttünk a szakadék. Igen, egy kicsit én is így érzem, másképp gondolkodunk és pont most kellene egy irányba gondolkodnunk. Adok még ennek időt, de mivel hullámzó a dolog ezért nem tudom, hogy összecsiszolódunk-e egyáltalán vagy nem. Majd kiderül.
A fórumindítótól kérdezem: mi lett a vége, elment egyedül vagy együtt mentetek? Jobban vagy?
Nem kell engem meggyőzz, tudom én ezt jól. Mondjuk szívesen mentem volna színházba én is a férjemmel, de nem volt hajlandó rá. A kis városunk értelmiségei tettek is róla, hogy a hiányosságot el ne feledjem: minden esetben rákérdezett valaki, hogy hol a férjem. Jó válasz nem volt.
Ezek nem céges bulik, hanem preszilveszter, farsangbúcsúztatók, ahol tánc van. Képzelj el egy olyan közösséget, ahol 35 nő van és 5 férfi. A farsangbúcsúztatón meg a szülők párral mennek, tehát miért ne vihetné a tanár is a párját? Ezek nem csapatépítő tréningek... Tőlem távol áll, hogy lebeszéljek valakit a párja elhozataláról, csak azért mert nekem nincs.
Külön baráti társaságunk van,szóval nem!
Rövidebb időre én is, de egész hétvégére, vagy csak éjszakár akkor, amikor már tápszert is evett.
Nem szándékoztam cáfolni. Mondtam egy példát arra, amit felvetettél.
Nem. Mindenkinek megvan a saját élete. És én pl. ragaszkodom a külön programokhoz. Szerencsére párom is ilyen. Volt olyan pasim, aki azt hitte, hogy ő a világ közepe és nekem is ezt kell gondolnom és sehová nem mehetek nélküle... három hónapig bírtam... aztán lapát
További ajánlott fórumok: