Gyereknevelési ötletek 4 és 5 éveseknek (beszélgetés)

Böjte Csaba atyáék alkalmazzák előszeretettel.

Nincs ütéssel való nevelés, de azokkal a nem kicsit problémás gyerekekkel nem lehet eleinte rózsaszál segítségével bánni.. Ott van 400 guggolás is. De nevelővel együtt, ő is csinálja..

Tehát hogy a gyerek érezze, hogy ugyan "büntetik", de nem hagyják magára az útján..

Nem feltétlenül mindenben a mi világunk, de érdemes olvasni Böjte atyától világnézettől függetlenül. Mint ahogy Vekerdyt is érdemes. És meg fogtok lepődni, a végkicsengésben nincsenek nagy különbségek...

Én aztán pont nem gondolom bárkiről, hogy bármilyen hibát is vét, pláne sokat...

Az édességlopkodás - nem azért, mintha ez valami nagy bűn lenne, még én is lopok néha :-) - pont egy olyan dolog, ami rajtunk múlik. Ha nem szabad, és megszegi, akkor annak legyen következménye. Mondjuk 3 napig nem kap, vagy 20 guggolás, vagy akármi, ami neki kicsit kellemetlen.

Ebben nem az a kis csoki a fontos, hanem az, hogy a szabályokra rászoktassuk. Hogy nem csak akkor állok meg a piros lámpánál, amikor kedvem van.

Van olyan gyerek, akinél ez egy alkalom után világos, hogy mit lehet, mit nem. Van, akinél meg évekig megy a kínlódás. Mert igazából ez nekünk nehéz, hogy az általunk kiszabott "büntetést" betartsuk. Akkor is, ha üvölt, ha hisztizik, ha már a végén mi magunk is megbántuk az egészet. Mert általában ezen a ponton enged a szülő, és így kezdődik a valóban fejre növés...

Mi is más természettel rendelkezünk, és a gyerekek is. Ezért nem is lehet azt várni, hogy akár a gyerekek egyformán viselkedjenek, se azt, hogy egyformán neveljük őket. De azért alap szabályok nyilván vannak.

ezzel nem tudsz mit tenni, így van másik oviban is lesz butaság.

Nálunk azt vettem észre, hogy mikor elkezdődik ovi/bölcsi haza hoz pár dolgot, aztán el is hagyja, ahogy látja otthon ez nem pálya, ill. nincs rá közönség

írsz példát, hogy pl mit rajzolsz fel?

pl igen, én szoktam ilyet csinálni, hogy ha pl csúnyát mond (hülye), vagy egyszerűen bután beszél (van hogy oviból hazahozza hogy ő is direkt nyafogósan beszél vagy hogy), vagy pl direkt keni magán a fogkrémet, s kérésre nem hagyta abba, fogom magam, s ott hagyom, hogy én ilyen butaságra nem vagyok kíváncsi, itt hagylak, szólj ha tudsz okosan beszélni/csinálni... nincs néző közönség/hallgatóság, előbb utóbb abba hagyja.

igen az ember, főleg mi anyukák aztán megsajnáljuk a kis piszkokat, apukák könnyebben kemények általában... persze én is jártam már így is, s ilyenkor pl egy idő után eldurvul(hat) a helyzet, mert a gyerek hát próbálkozik még, másképp,még jobban, hisz múltkor is ezt mondták, aztán mégis lett csoki vagy akármi...

de nem szabad, félre kell tenni az érzést, s én arra gondolok, "mit mondtam? hát akkor azt csinálom, amit mondtam, most már nem táncolok vissza"

én arra jöttem rá, minél jobban mondogalódok valamit, tiltok, látja hogy idegesít, annál jobban csinálja, már csak azért is. Le kell/kellett szoknom arról, hogy x-szer elmondok valamit, mert nem is reagált kb a gyerek. Elmondom egyszer, max visszakérdézek hallotta-e (volt gond a gyerekem hallásával)... S sarkon fordulok... Amit mondok azt meg betartom (még ha sajnálom is)

Amit otthon lát mintákat a szüleitől, azt nyílván gyakorolja ő is, ezen nem kell meglepődni, de akkor ennek te magad is tudod az okát, s nem a gyerekkel van xy gond.

Ha pl megcsap a gyerekem, vagy múltkor ilyet mondott nekem "úgy lesz ahogy én akarom", csak lestem, honnan ez a stílus... lehajoltam, határozottan, keményen megmondtam neki, "nem, így ezt nem", s folytattam, hogy úgy kell mondani, hogy úgy szeretném.... Ha elkezdtem papolni, meg osztani neki az észt, csak még nagyobb az ellenkezés, meg a csak azért is.

A probléma ismerős, állandó, stb..

De én már feladtam.

Otthon értéket adok át a gyerekeknek. A világ meg olyan amilyen.

A gyerekem is olyan amilyen.

Én meg már kezdem megtanulni, hogy ne akarjak tökéletes lenni, sem annak látszani, és ha az én gyerekem éppen vehemensebb vérmérsékletű, vagy éppen szemtelen korszakban van, hát úgy van.

Rossz meg mindig lesz és van a világban, ettől megóvni nem kell. Egyébként meg nem biztos, hogy azok a valóban legrosszabbak, akikről az óvónő azt mondja, vagy gondolja. Egy agyonnevelt-szabályozott gyerek nagy korára sokkal rosszabb lehet, mint egy lazára hagyott kissrác, aki a saját kárán megtanulja a világot.

Annyira akarunk manapság mindenbe beleavatkozni, tökéletes magatartású gyerekeket látni, és ezzel csak vagy töketlen, vagy idegbeteg, agyonszabályozott gyerekeket nevelünk.

Kicsit rá kéne lazítani, és elfogadni a sajátunk, meg a másik gyerek hülyeségét is, akkor is, ha különbözik a miénktől.

Jó, persze szélsőséges és rendszeres fizikai agressziónál lépni kell, de akkor se haraggal, megbélyegezve, hanem csak azért, mert mi vagyunk a felnőttek, és mi döntjük el, mit lehet még hagyni.

Én szépen elvittem az enyémeket szegregált oviba, és éljük világunkat, nem érdekel a többségi ovi, ha lehet, messzire elkerülöm.

hát nálam ha kérdés nélkül szándékosan lopná, ahogy írod, tuti eltűnne a lakásból az édesség jó időre, nem egy-két napra...

ill. már nem tudom mi volt az eset, de mi megcsináltuk, hogy mi ettük a jégkrémet, ő meg nem kapott. Nehéz volt (persze sajnáltam), sírt nagyon, de mondtuk hogy az lesz. Ez sokkal szarabbul esett neki, mintha nem kap és mi sem eszünk Szerintem az elkobzás ezért nem működik, ha nem látja az adott játékot, nem is zavarja, hogy nincs. Van másik játék nyílván neki.

Mi szoktunk már pl kinőtt ruhát oda adni másoknak, ő vele együtt, nem csak eltűnt a cucc. Ha valamivel nem úgy bánik, mondtam neki, akkor elvisszük másnak, ő örülni fog neki. Ha a mondás nem elég, megteszem. Szerencsére elég volt mondani, hisz látta más dolgot tényleg elvittünk máskor.

Beszélj úgy, hogy érdekelje, hallgasd úgy, hogy elmesélje

Ajánlom ezt a könyvet, nekem nagyon sokat segített, mikor átcsapott a kislányom viselkedése a ló túloldalára. (túl akaratos, s hisztis lett mikor nem az lett amit ő akart, pedig előtte egészen jól le tudtuk rendezni a dolgokat. Nyílván nem csak a gyerekkel, velem is gond volt.... vissza kellett szereznem a magabiztosságom)

De nehéz tanácsot adni, konkrét helyzet nélkül.

Szia

nekem januárban lesz 5éves a kislányom.

Elég tág a kérdés.

pl miért akarsz büntetni mit csinál?

Én/mi nem igazán büntetünk,hanem következménye lesz ,annak amit csinált , nincs elgondolkozás sem (valamikor ezt én is jónak tartottam, de elvetettem, persze van amikor jobb ott hagyni egymást, lehiggadni, kész)... hanem ott azonnal átbeszéljük, s próbálom arra sarkalni, hogy pl mivel tudná jóvá tenni amit csinált.

Kislányom 5 éves, mondhatnám genetikailag angyal, neveljük, következetesek vagyunk, de soha semmi baj nincs vele. Fiam maholnap 4 éves, sokkal elevenebb (ami nem baj), ugyanúgy neveljük, de teljesen más és nem lehet mindig arra fogni, hogy álmos/fiú stb.

Ami a fő kérdésem: fiammal alapvetően nem lenne nagy baj az oviban, de sajnos a csoport "rossz gyerekeivel" barátkozik, pontosan tudja, hogy "rosszak" (óvónők is megmondták, hogy nem nevelik a gyereket/gyerekeket), és fogékony is a sok marhaságra.... Otthon nevelési elvként a szép szó, magyarázat, kompromisszum megy, de ha büntire kerül a sor, akkor leültetjük egy helyre és el kell magán gondolkozni. Utána tisztázzuk miért kellett ott ülnie, nem én, hanem Ő maga mondja el az okot. Tudja. És a probléma újra és újra előjön. Bünti módszerek érdekelnének, mert a földre ültetés/játék elkobzás napokra/program megvonás nem hatja meg. Kinek mi vált be?