Gyerekeink oktatása -összeesküvés elmélet (beszélgetés)

Sehol nem kapsz erre garanciát, de még arra sem, hogy az áldott jó gyerekből jó, vagy sikeres felnőtt lesz.

Még jó, hogy régebben nem foglalkoztak ennyit ezzel a kérdéssel, mert akkor már rég kihaltunk volna.

Nincs garancia benne, sőőőt! Pont eszembe jutott az 1.hsz-ba írt rokon esete a nagylányával. Én egy nagyon harmonikus családnak ismerem őket amúgy,anyuka igaz szigorú, de olyan dolgokban amikben én teljesen igazat adok neki. Pl egy 14 éves lány ne csavarogjon esténként az utcán..stb.

Amúgy meg úgy szólván a se***-ük is ki van nya***-va,már bocs, hogy így írom. Házimunkájuk sincs sok, mert a mosogatógéptől a mosógép-szárítógépig mindenük van, szóval még teregetni se kell,meg mosogatniuk. Néha felporszívózni csak. A nagy LIDL pont a házukkal szembe van, még vásárolni se kell messzire menni. Iskola is a házuk másik oldalukkal van szembe.

Amúgy én a leányzót nagyon kedves, aranyos, csendes,szerény gyereknek láttam, ismertem. Mindig segítőkész volt.

Én teljesen ledöbbentem,hogy egyszer csak eszébe jutott, hogy apukának több pénze van és hogy hozzá kerüljön feljelentette az anyját bántalmazásért.

Amúgy most ott tart az ügy, hogy anyukánál mindent rendben találtak,sőt kapta a határozatot,hogy a gyerek apukánál nem lehet, vissza kell mennie anyukához. A gyereknek pszichológushoz kell/ene járni, anyukának az apukával és külön a gyerekkel is pszichológushoz kell mennie.

Azt most még nem tudom, hogy végül hazament-e a gyerkőc, ugyanis az anyuka is dilemmába van. Nagyon hiányzik neki,és sokat sír miatta, viszont fél, ha visszakerül megint megszökik és akkor lehet nem az apjához megy hanem ki tudja hova. Ill. fél ha 14 évesen hamisan ilyen feljelentést tett, ki tudja később mire lesz képes, akár le is szúrja ha nem az van amit ő akar?!!

Háát nem lennék a helyükbe az biztos!

A férjem egyke gyerek és az ő szülei sem a szeretgetős fajtából valók. Anyosom azt mondta, hogy ő nem tudott soha úgy hizelegni a gyerekeknek mint én. Mondom én sem hizelgek csak szeretem őket.

Apósomék mai napig szégyenlink a gyerekük, hogy miért nem tudom, igen egy időben nagyon rossz társaságba keveredett meg mint ahogy ők mondják csak szakmunkása van. Nem mintha nekik több volna, de a munkanélküli anyu nyakán élő unokatesóknak érettségiük van.

Ez csak egy-két dolog a sokból milyenek a szülei a családja és még is azt mondom, jobb apát nem is választhattam volna a gyerekeimnek és ők sem maguknak. Mindent megad nekik amit ő soha nem kapott meg és ha látnád mennyire várják haza a munkából az apjukat.

Hozzá teszem én sem tudtam más gyerekével soha mit kezdeni és most sem nagyon, de sajátjaim azok mások, azok az enyémek, ezt te is akkor fogod megérteni, amikor lesz akkor jön minden magától.

A szeretetnek nagyon sokféle manifesztációja van. Mindenki azt hiszi, hogy úgy szeret jól, ahogy épp teszi azt.

Mondok egy példát: harmincas pasi találkozása egy ötéves rokon gyerekkel. A gyerek barátkozó, ölelgetős, puszilgatós típus, mert a családban így fejezik ki az emberek az egymás iránt érzett szeretetüket. A pasi hideg és távolságtartó, lefagy a gyerektől, nem tud vele mit kezdeni. Kiderül, hogy ővele sosem bánt így az anyja kiskorában, ritkán ölelte, puszilta, szerette, de ezt nem így fejezte ki, mert azt hitte, anyámasszony katonája lesz majd belőle. Az apja is szerette, csak azt hitte, elég, ha bástyája lesz, egy kőszikla, érzelmek nélkül. A szülők foglalkoztak vele, és a jóra nevelték, de közben elfelejtették, hogy hogyan mutassák ki a szeretetüket. Számomra ez elképzelhetetlen, hisz az én anyukám mindig puszilgatós, ölelgetős volt, és ezt is tartom normálisnak-fiúk esetében is.

Ennek a pasinak nem keveset kell bepótolnia, és ki tudja, milyen apa lesz belőle, hogyan fogja átadni azt a szeretetet, amit ő kapott. Csak remélni lehet, hogy ez egy negatív példa lesz számára, és minden erejével azon lesz, ahogy ne vigye tovább ezt a mintát.

Nekem szerencsém van. A nagylányom ugyan tök kilóg a sorból, mert házias, ismeri és alkalmazza a vonzás törvényét, tuti nem egy mai átlag pipi, mégis vannak barátnői, szerelmes, ahogyan 15 évesen azt kell, kicsit még gyerek, kicsit már felnőtt és nagyon jól kezeli a világok közötti kontrasztot.

Mazsinka! Ha egy gyerek szeretve van és itt nem a majomszeretet-kapaszkodásra gondolok, az nem fog rossz társaságba keveredni! Nálunk nagyon jól megtalálták a nagyok a helyüket, akkor is, ha az értékrendjük merőben más, mint a tévénézős, cigizős, füvezős modern fiataloké. Amit adsz, azt nem tudja kiirtani a társadalom. Hidd el, az elkallódó gyerekeknél valami nagyon hiányzott a családban! A nevelési elvekkel nincs baj, ha majd gyakorlatban csinálod, rájössz, h némelyik mekkora hülyeség, én pl sokmindent teljesen ellenkezőleg csinálok a kicsiknél, mint anno a nagyoknál. Mégsem ellentétes a hatás, mert végig szeretetből tettem mindent, az aktuális legjobb tudásom szerint. A lányom pedig szívja magába az egész női mintát, mint egy szivacs, látja a kicsikkel való dolgokat és ez nagyon jó!. Ő nem fog a letört műkörmén siránkozni, ahogy a nagyfiam sem fogja kipróbálni a cigarettát.

Mégsem áldott jó gyerekek, mert tudnak bődületesek is lenni, de ez így van rendjén. Ne klónok legyenek. :-)

Egyetértek azokkal, amiket írtál. Nekem most lesz 3 hónapos a kicsi lányom, de öcsém 13 és látom, mi újság. Nyelvtanár vagyok, voltak iskolás tanítványaim is, onnan is láttam ezt-azt, és mivel kis községben élek, tudom, mi folyik a suliban-oviban. Egyszerűen elkeserítő.

Én mindig azt gondoltam, és hiszem a mai napig, a gyerekek azt viszik magukkal az oktatási intézménybe és egész életük során is, amit otthonról kaptak. Ha csúnyán beszél, ha durva, stb., első körben otthonról tanulja. Mi sem vagyunk ilyenek, és nekem is az a szándékom, hogy olyan kis burkot teremtsek otthon, ahol a gyerekem biztonságban érzi magát, és nem szivárog be a külvilág sok hülyesége.

A sorból kilógásról annyit, hogy én is mindig periférikus személyiség voltam. Sosem volt igazi barátom, általánosban biztosan nem, ideig-óráig csak azok, akik épp leszakadtak a klikkekről. De nem barátok voltak. Rengeteget csúfoltak. Ezek a mai napig élnek bennem, de azt kell mondjam, ebből (is) lettem az, aki. Tudod, aki népszerű volt, az a mai napig felszínes és érzéketlen, megszokta, hogy a "szépsége" sok embernek elég, nem kell, hogy esze legyen, mert a talpnyalói majd megcsinálnak neki mindent. Buta és üres személyiségekké váltak. És semmit nem tesznek azért, amijük van. Tartalmatlan emberek, felszínesek. Aztán ott vagyok én, a sok bántással és magánnyal a hátam mögött. A magány nem volt mindig jó, sőt, de megtanultam megfigyelni az embereket magam körül, és ma már ránézésre tudom, ki milyen, és melyik zsebembe tehetem. (Ha senki vagy, észre sem veszik sokszor, hogy figyeled őket.) A bántásokból is a végén nekem lett előnyöm, mert tudok érezni és átérezni, lett empátiám, és sokkal szélesebb az érzelmi skálám és a gondolkodásom, mint másoké. Borzasztó volt azokat az éveket végigélni, ez tény, de az a helyzet, hogy ezekkel akkor is én lettem több. Aki akkor csúfolt, ma mit modhat el magáról? Ugyanolyan semleges tucatember lett, mint a többi. Én legalább ebben különleges vagyok, és szeretnek is érte az emberek. Amit kaptam, az az emberismeret, és a relék, amivel tudom érzékelni a világot magam körül. Ha te helyesen és odaadással teszed szülőként a dolgod, lehet, hogy az ilyenektől nem tudod megvédeni a gyermekeid, de jusson eszedbe, hogy a fejlődésükre is szolgál, ha az úton tartod őket.

Igen ez az önellátás nem egyszerű, de folyamatossan probálkozunk. Így is a város szélén lakunk, de nagyobb területet szeretnénk mindenféle állattal. Így is vannak baromfik, nyulak, disznó, de szeretnénk birkát kecskét és tehenet is.

Annyira a kezemre áll a sütés-főzés az állatok a kert, hogy kár volna mást csinálnom. Szeretem nézni ahogy nől a paradicsom, ahogy kapirgálnak a tyúkok. Nekem ez maga a nyugalom nincs stressz nem variál velem a főnök meg senki. Szerintem mindenkinek ezt kellene csinálni:) és nem volna stressz.

Az én fiaim szeretik az ovit, sőt a háromévesem bölcsis is volt (mert úgy alakult,h dolgozni kellett volna, végül állás helyett kistesó jött).

Az is jó, ha rugalmasak lehetünk, mert néha itthon akarnak lenne, de most 1 hét betegség után örömmel mentek, nagyon szeretik a társaságot, a barátokat.

Persze ha lenne itt haver, akkor nem kellene az ovi. :-)

Mi is gazdálkodunk alaphangon, de már rájöttünk,h az önellátás nem egycsaládos projekt, vagy több család, vagy nagycsalád kell hozzá.

Géczi Gábort videóit és is kedvelem és nagyon sok mindenben igaza van.

A nagyobbik fiam csak nagycsoportba járt és lehet nem illeszkedett be könnyen, de meg lehet nézni hogy hogyan viszonyul a családhoz milyen a magatartása.

Én most a kisebbnél is azt látom, hogy nem érett még az ovihoz ő is középsős lenne, de nem viszem mert nem szeret menni. A tesója is ekkor volt nagyon anyás és csak az otthont tartotta biztosnak vagy valami ilyesmi, most a sulit nagyon élvezi csak zavarja hogy későn ér haza.

Mi a férjemmel mindent elkövetünk, hogy én itthon maradhassak a fiúkkal, sőt szeretnék egy nagyobb családi gazdaságot létrehozni, hogy a férjem is itthon maradhasson.

Igen ez a világ teljesen a család ellen van, mert hát itt kell elkezdeni bomlasztani az egységet.

Sziasztok!

Mi is vizet iszunk, ez már technikai megfontolásból is jó, ugyanis sokat jöttünk-mentünk. A víz nem ragad, és az iváson túl lemosásra is jó, bármi történik. A nagyokkal elolvastattam még első osztály végén az apró betűs feliratokat: ezt akarod meginni? Nem. Nem kérdés azóta sem.

Nálunk a vendég mentás vizet ihat, saját bio mentából... :-)

(off: a hiperek keresztreakciót mutatnak és a nyugtató szerek felpörgetik őket, volt olyan,h benyugtatózott hiper gyerek szétkapta a műtőt...)

A nevelést sokan összekeverik az idomítással...

Vannak kutatások, amik bizonyítják a koffein és az adalékanyagok káros hatását.

Nálunk sincs itthon kóla, chips, igaz az én gyerekeim már nagyok, de akkor sem volt, amikor kicsik voltak. Csak akkor veszünk ilyesmit, ha vendégeket várunk. Chipset még akkor sem.

Jó reggelt mindenkinek!

Hollandiában láttam az elrettentő példát édesség ügyében.

Vannak ezek a kilós gumicukrok. Ezek a jutalomfalatok. Anyuka állandóan tömi a gyereket vele. A gyerek is megy kb 5 percenként, hogy "snoopjes", és mint a jó kiskutyának lök oda neki egyet.

A bevásárlókocsikban állandóan ott vannak ezek a kilós cukrok, meg csokik.

Nem akarok álszent lenni,mert mi is veszünk édességet, szeretjük is, de nem ez a fő táplálékunk. Amire én büszke vagyok,hogy a gyerekeimnél elértem, hogy nem isszák a szénsavas cukros löttyöket,kólákat. Sőt kimondottan szeretik a vizet és azt is szoktak kérni. természetesen néha veszünk kólát, gyümölcsleveket, de legtöbbször nem sok fogy az üvegből és ki kell öntsem,mert nem szeretik a gyerekek.

Ennek azért meg van a története nálunk. Imádták a kólát, de délután nem lehetett inniuk a koffein miatt. nagy harcok voltak vele, nem is szerettem venni épp emiatt, de mivel gyakran voltak nálunk vendégek mindig tartottam otthon üdítőt.

Egyszer anyós nekem állt, hogy had igyon már kólát a gyerek. Az egész üveget megitatta a gyerekekkel. Gondolom nem kell elmeséljem milyen rosszul lettek tőlem pörögtek még éjfélkor is, pedig nagyon fáradtak voltak. Hisztisek, nyűgösek voltak..stb. Akkor leültem a gyerekekkel és megbeszéltük velük, hogy igaz milyen rossz érzés volt este,hogy nem tudtak aludni és egész este sírtak..stb. nah ezért nem iszunk kólát. Azóta csak vizet kérnek. pedig biztos vagyok benne, hogy szeretik az ízét,mégis tudnak nemet mondani.

A másik holland példa: ott 4 éves kortól van az iskola. egyáltalán nem tartom jónak,hogy a 4 éves a 12 évessel legyen egy udvaron szünetekben. Főleg, hogy láttam,hogy a nagyobbak kilógnak füvezni,cigizni. A kicsiket is beleviszik mindenbe.

A középiskolások 12 éves kortól járhatnak ki a suliból. Mivel közétkeztetés nincs a déli ebédidőt a boltok előtt töltötték. Egy rekeszbe 24 darab energiaital fér. 2-4 diákonként vettek egy rekesszel, mellé chips. Hurrá ez az ebéd! Délután suli után meg a parkban szívták a marihuannát. Amúgy kiskorúak nem szívhatják, utcán meg felnőttnek se lehet, de ezt nem érdekli senkit.

Abban biztos voltam,hogy azt a világot nem akarom a gyerekeknek. Akkor még nem tudtam mikor fogunk hazajönni, de elterveztem mire tinik lesznek az enyémet már itthon leszünk. Nem kellett addig várni. Nyár közepén összecsomagoltam és hazajöttem a gyerekekkel.

A háttérhatalom karmából is ki lehet lépni. Ára van, de még mindig jobb, mint tehetetlenül sodródni a nihilben.

A gyerekek oktatása pedig amíg picik a mi kezünkben van, mi mutatjuk a példát, azaz magunkon kell dolgozni és akkor nekik szebb lesz a jövőjük. :-)

Bocs,h eltoltam a témát a hiperre, de nem álltam meg a reakciót... nekem itt van tapasztalásom a rendszerről...

Valószínű,h egy-két ilyen elmélet direkt azért született, hogy komolytalanná tegye a témát, mi egyet tehetünk: a szeretetre neveljük a gyerekeket.

Nálunk nincs távolság, nem vállaltuk be. Van helyette folyamatos bizonytalanság, bizalom az isteni gondviselésben...ez sem könnyebb. De úgy látszik aki mást akar, minr a "rendszer", annak nehezebb.

Valahol kulcs az is, hogy mi megéljük-e azt, hogy nők vagyunk, anyák...mert a sérült mintát valahol ki kell végre javítani, hogy a lányainknak már könnyebb legyen. Mert a családhoz elengedhetetlen a női erő, a víz-minőség.

Más az izgága és más a tényleg hiper. A pattogó figyelem az, ami egyértelmű jele. Nálunk a macska volt, még 8.ban, mondta a fiam,h az a szemtelen dög ott mászkál az ablakban és neki MUSZÁJ odanézni, a többiek meg észre sem veszik...

Talán Szendi Gábor cikke volt régen, abban ő a jó vadászok leszármazottainak nevezte. Szemben a mai földműves-gyerekekkel, azaz elvárással: aki csak hasal és nézi, hogyan nő a fű.

A hiper nem egyszerűen nyüzsi, másképp működik, és segítség nélkül a mai világba képtelen betagozódni.

Egyébként érdekes, hogy pontosan, amit írsz a sok inger a tévé és a gép előtt, illetve a csoki az, ami rosszul hat rájuk... nekem a fiam le is szokott a csokiról, szét szokta osztogatni. :-)

És rájött,h jobban érzi magát a bőrében, ha elég sok folyadélot iszik, így mindig van nála egy flakon víz.

De egy normál gyereket sem visz jó irányba, ha a társadalom neveli elsősorban és nem a család.

Pontosan ez az, hogy a hozzá nem értő óvónénik először minket is pszichológushoz küldtek, viszont neki nem az kellett, hanem mozgásfejlesztés. Szerencsére elköltöztünk, másik ovi, hozzáértő szakemberek és már sínen is voltunk.

A másik négy gyerekem nem kapott ekkora extrát, mert hála Istennek nem kellett. Ha félrenevelés lenne, akkor mindegyiket félrenevelném, nem?

Én pontosan azon vagyok, hogy a "mindent megkap", az ne a pénzbeli legyen, hanem a figyelem, a törődés és az, hogy akármilyen is ő, el legyen fogadva, ne kelljen kifordulnia önmagából, ne az állandó megfelelésből elkövetett önrombolás legyen az élete. Ez nem jelenti azt, h nincsenek keretek, szabályok, csak annyi, hogy figyelembe vesszük, hogy mindenki más egy kicsit és nem is kell egyformának lenniük. Van pörgősebb, harsányabb és visszafogottabb gyerekem is, egyiket sem próbálom másmilyenre faragni, de az együttélésben mindenkitől elvárás,h alkalmazkodjék. Nem csak mi és nem csak ők. Mindenki.

Amit leírtál éppen nem a hiperekre illetve a segítee "másokra" vonatkozik. Hanem azokra, akiknek a szülő a fenekét nyalja. Ha nem volt problémás gyerekkel dolgod, akkor nem tudhatod, de én nyakig benne voltam. Ha nem kapnak ilyen jellegű segítséget, akkor nagyon komoly önértékelési problémáik lesznek, mert csak kudarc éri őket. Az, hogy sikerélményt kap az elején, sokmindenen átsegíti. Ő most egy átlag középsuliban egy teljesen normális gyerek, szerintem nem nagyon tudják a tanárai a hátteret. Nem is kell. Most 16 évesen már csomó helyzetet megold, tisztában van a saját korlátaival, szemben az általad vázolt "én vagyok a világ közepe és sz@rok mindenkire" típussal.

Az a hiper, aki nem kapja meg a sikerélményt, nagyon sokszor elkallódik és hiába lenne értelmileg egy mérnöki feladatra, ha tovább sem tanul, mert elhiszi, hogy ő egy senki.

Én erről beszéltem.

A figyelmének megfelelő szakmát fog egyébként választani és az általánosban ő volt az egyetlen fiú az osztályban, aki nem dohányzott és hihetetlen intelligensen oldotta meg, hogy ne közösítsék ki, de dohányoznia se kelljen... ő sokmindenre tudatosabb, mint a korosztálya amiatt, hogy hamar meg kellett tanulnia alkalmazkodni a saját problémájához és a "normálisokhoz". Ha találkoznál vele, nem jönnél rá, h "problémás". Ez pedig pontosan ennek az első néhány alternatív évnek köszönhető.

Óóóó olvastam már én is sokat összeesküvés elméletekről. Amikor az embereknek pár éve beszéltem róla, dilinek néztek, és kinevettek. Ilyen volt pl. hogy le akarják a világ lakosságát csökkenteni. 2-2,5 milliárdra. Sokan röhögtek, késöbb meg azt lehetett már olvasni, hogy hogyan tervezné el Bill Gates a világ népességének csökkentését.

Akkor már nem nevettek rajtam, hanem néztek, hogy honnan tudtam erről?

Össze akarják a világot gyúrni mindenféle emberrel. EU és Amerika összenőtt. Demoralizálódnak az emberek, a fiataloknak nincs kedvük házasodni ma már. Vannak olyan jelek, amik tényleg az összeesküvéseket igazolják. Csak ha valaki kimondja a szigorúan bizalmas terveket, amiket a világ urai szőnek, azt nevetségessé próbálják tenni, és azt mondják összeesküvés elmélet az egész.

Az a baj ezzel a mobil telefonnal, hogy ma már mindenkinek elérhetővé kell válnia. Volt már olyan velem is, hogy azt mondta a volt főnököm, hogy: Oké szabad lesz ez a hétvége neked!

Aztán este rám csörögnek, hogy mégis csak be kellene jönni holnap, holnap után melózni.

Hát ilyenkor irigylem azt a korszakot, amikor nemhogy még rádió telefon, de még vezetékes sem volt a lakásokban.

Rendszerben éltek az emberek, ma meg már rohangál mindenki, mint egy mérgezett egér.

jaj ugyan már! ez az élet! mit érsz el vele, ha még 1 évet hagyod az oviban? semmit. Ha okos, értelmes, az elsőt könnyedén fogja venni, (az egész első egy játék szinte, hiszen a mai gyerekek már annyi mindent tudnak maguktól is!), és bőven lesz ideje játszani, mint eddig.

Nem is értem ezt, hogy mi vár rá? Mi is ezt csináltuk, nem? suli, suli és munka munka, nem?? én munka mellett is tanultam még, sőt most is fogok még, mert szeretek tanulni, szeretem képezni magam, és igen egy csomó baromságot tanítanak a suliban, de kit érdekel, azt kell tanulni, amit szeretünk, nem polihisztornak kell lenni, hanem egy általános műveltséget kell szerezni és ami igazán érdekel, abban meg profinak kell lenni, és élvezni fogod az életet! lesz időd a családra, nyaralni, kikapcsolódni és ha olyan a munkád, amit szeretsz, az nem gyötrelem, hanem hobbi, felüdülés, kikapcsolódás! Az élet szép, csak észre kell venni a napos oldalát!

hahó:

ha az eddigi iskolába való lépést megnézed, sajnos pont az fordult elő, hogy a 6éves együtt járt a 8évessel!! pont ezt szeretnék leszűkíteni, mert igenis 6évesen lehet már menni suliba(mi is akkor kezdtük és semmi bajunk nem lett), pl a kislányomat én sem tartottam vissza és 6,5évesen ment suliba, míg más osztálytársa 8éves lett mondjuk szeptemberben, vagy októberben! de pl a tesóm kislánya júliusi és ő is ment 6évesen és osztályelső lett a 7-8évesek között...

Az ovi igenis fontos, sokkal több dolgot tanul ott, mint aki 5éves koráig otthon van anyukával..elhiszem, hogy sok mindenre vagy akár még többre is meg tudod tanítani, mint az adott óvó néni, de max lexikálisan...a társakhoz való viszonyt és magához a közösséghez, új dolgokhoz való viszonyulást már nem, vagyis magában a szocializációjában okozol hátrányt azzal, ha otthon tartanád...azok a gyerekek, akik 5éves korukig otthon voltak és csak utána jártak oviba, sokkal rosszabbul tudnak alkalmazkodni az élet adta kihívásokhoz(bármilyen területen),

nem tudom, milyen suliba írattad a gyereked, de amiatt az 1 iskola miatt nem kellene általánosítani mindjárt az egész magyar oktatási rendszert...mert pl az én lányom, mint írtam 6,5évesen minden fáradság és akadály nélkül vette az elsőt, imád suliba járni, és meg sem éreztem, hogy elsős volt, értem itt ezalatt azt, hogy délután megírtak minden leckét és tudta is, max hétvégén gyakoroltunk egy kicsit. emelett táncol sportol és zenesuliba is jár, amit mind-mind ő akar, és nem fárad le.

A tv-ben sugárzott mesékre meg nem kell odafigyelni, én is cenzúrázom, mit mikor, az általad említett egeres mese pedig nem az elsősöknek szól, hanem nagyobbaknak, de én pl tök hasznosnak tartom az életre nevel, csak a megfelelő korosztálynak kell szánni...

szóval azért nem ilyen rossz a helyzet, mint ahogy leírod, amúgy meg nem kell a feléről sem tudomást venni, neveld őket helyesen és nem kell minden aprósággal foglalkozni