Állatokat nevelünk?! Az oviban hogyan viselkednek szeretett gyerekeink? (beszélgetős fórum)

Sziasztok!

Nekem még nincsen gyermekem és elég fiatal is vagyok, de tényleg felháborító a dolog. Egyrészt borzalmas, hogy mennyi ostoba, buta ember mászkál az utcán és sajnos ezek még szaporodnak is. Na itt meg is van az egyik fele a neveletlen kisördögök eredetének. Az a baj, hogy talán nagy százalékban hiába is látná anyuka hogyan viselkedik az oviban a gyereke, mert anyuka is olyan buta ,mint a sötét éjszaka és érdektelen is. Gyanítom nem különösebben érdekelné, amit lát vagy talán meg se értené mi is a gond a kisgyerekével. Másodsorban vannak olyan emberek, akik amolyan "mindig nekem van igazam", "mindig győz az erőszakosság" és "tele vagyok önbizalommal". Szerintem az ilyen szülők gyerekei se nagyon tanulják meg, hogy kinek "hol a helye" és hogyan illik viselkedni. (Sajnos ilyet pont ismerek). Szerintük a megoldás mindig, hogy asztalt borogatok hol az igazgatónőre, hol a sportedzőre, stb és máris "győztem". A harmadik dolog pedig: szerintem az a bizonos atyai pofon csodákra képes. Na nem minden nap, de jó helyen, jó időben. A harmadiknál szerintem már elgondolkodik mindenki. És ezt bizony alkalmaznám a börtöntől az iskoláig mindenhol. Régen( vagy nem is olyan régen) azért a tanár és a csendőrség is hatásos volt. Bizony ha egy gyerek karót kapott, akkor azzal nem volt dicsekvés, meg panaszkodás, meg személyiségi jogok. Első pofont a tanítóbácsitól kapta, a másodikat meg otthon apukától. Nem vagyok híve a bántalmazásnak, de ejnye már, hogy itt ma már a szaros kis 4 éves idegen kölök is odaszalad hozzám az utcán, hogy "mutasd a csöcsödet!"

Két különböző dolog, hogy mer szólni az óvónőnek még akkor is ha ellentmond, és ha ordenáré stílusban beszól az óvónőnek...

Én is örültem amikor a lányom elkezdte megtanulni, hogy adott esetben mondhat ellent az óvónőnek, mert neki sem biztosan van mindig igaza, de ezt normális stílusban teszi. Pl. tegnap volt egy konfliktusa az egyik kislánnyal a szemem láttára. Az óvónő csak a második "felvonásra" lett figyelmes, amikor már az én lányom bökött a másik felé a ceruzával. Azonnal ott termett, a lányomat felállította az asztal mellől, és megmondta neki, hogy elfogadhatatlan amit csinált, kivonta a forgalomból. A lányom nem feleselt, nem rúgott bele, de nem is hagyta magát, szépen elmondta az előzményt, hogy a másik kislány miért és mit mondott neki... nyilván ennek a "feleselésnek" örül az ember, mert az óvónő felé irányuló bizalmat jelzi. Egyébként utána az óvónő engedte tovább rajzolni, de mindkét gyereknek elmondta hogy mit gondol a dologról... hazafelé természetesen én is megbeszéltem vele, nyilván elmondtam, hogy nem lehet ceruzával bökdösni a másik felé, de azt is, hogy örülök, hogy szép nyugodtan el tudta mondani az óvónőnek, hogy mi volt a baj kettejük között.

Nálunk is rengeteg dolog derült ki utólag... a legnagyobb baj valószínűleg az volt, hogy valamilyen fura pedagógiai nézet alapján úgy gondolták, a 24 minicsoportosnak mindig mindenben ugyanarra van szüksége... szó sem lehetett diferenciálásról.

Számtalan példa volt rá, az én kislányom értelmi fejlődését tekintve messze túlhaladta addigra a csoportot, de nem adtak neki módot hogy a saját szintjének megfelelő elfoglaltsága legyen, és a lányom legnagyobb baja az volt, hogy nem beszélgettek vele. Voltam bent nyílt napon, azt láttam, hogy Ő mindenre és mindenkire vár, és unatkozik, ebből aztán regneteg gond származott.

Egyébként itt pl. egyetlen cigány gyerek sem volt, mindenkinek dolgoztak a szülei (minimum az egyik, mert vagy a gyárban dolgozott vagy fizette a havi 40.000-t...) és mégsem volt megoldható hogy odafigyeljenek.

az óvónőtől azt várom, hogy partner legyen a gyereknevelésben, közel azonos nézeteket valljunk, ő legyen a mi meghosszabbított kezünk, mert rendelkezünk egyfajta értékrenddel, amit mi normálisnak tartunk, illetve van elvárásunk a gyermekeink felé (itt a tudásukra gondolok). Ezt az óvódában maximálisan támogatják, egymás munkáját kölcsönösen segítjük.

Kicsit ellentmondok, gondolkozz el rajta.. én is meglepődtem.. a minap azt mondta az óvónő a férjemnek, hogy teljesen kinyílt a lányom, már visszafelesel nekik is..azt hittem leég a pofámról a bőr.. de megmagyarázták, hogy ez jó, mert ezek szerint teljesen felszabadul az oviban, nem feszeng, nem szorong:) Bár nyilván nem mindegy, hogyan felesel vissza..

Azért kapott a kisasszony itthon egy kis fejmosást:D

No, akkor elmesélem a mi történetünket.. falun lakunk, három gyerkőccel, a férjem a városban dolgozik. Gondoltam jó a helyi ovi, nekem is jó volt anno, most mit flancoljak, hogy a városi oviba járatom.. én kis naív..no kezdte az ovit a lányom, 3,5 évesen, a középső 1,5 éves volt én meg nagy pocakkal szülés előtt könyörögtem az óvónőnek a középsővel a kezemben a folyosón, hadd aludjon ott, mire megszületik a legkisebb, szokjon be. No ne gondolja senki, hogy ebben partnerek voltak, nem engedték, mert a beszoktatás több hónap, szerintük..:) Megszületett a legkisebb, fél évig nem tudtam vinni a nagyot oviba, mivel nem szokott be, és én délben a két kisebbel nem tudtam érte elmenni. Anyu májusban nyugdíjas lett, akkor kezdte, immár 4 évesen újra az óvódát a lányom, de az óvónő akkor is közölte, hogy ne aludjon ott, mostmár minek, majd szeptembertől.. beletörődtem, anyu hozta vitte.. azt hittem, minden rendben, míg az egyik nagymama meg nem állított, hogy hallottam-e, hogy az egyik barna bőrű kisgyerek késsel jár oviba, és a ku..ját mutogatja a csoportban, hogy sz..janak le.. no ez kiverte a biztosítékot. Szerencsére időközben beadtuk a jelentkezését másik oviba, ahová átvették, de szeptemberig úgy gondoltuk, maradjon. Még aznap, mikor ez az eset kiderült, bement a férjem, egyenesen a vezető óvónőhöz, hogy ez igaz-e, és ha igaz, mit tesznek ellene, hogy ez ne forduljon elő. Erre a vezető óvónő elkezdett magyarázkodni, hogy igaz, de a mi gyerekünket még atrocitás nem érte, és tudják kezelni a helyzetet. A férjem ment a lányom óvónőjéhez, aki őszintén és töredelmesen bevallotta, hogy nem tudnak a gyerekkel mit kezdeni, elveszik a kést, másnap újat hoz, és igen mutogatja magát, de nem szólhatnak neki, mert hátrányos helyzetű, meg megsérül a kis lelke, ja és félnek a szüleitől (elsősorban).. az, hogy a többi gyereknek milye sérül, az már másodlagos?? No ez volt a lányom utolsó napja az itteni oviban, másnap már nem vittük.. júniusban elkezdte az új ovit, ahol már másnap, gond nélkül ott aludt és azóta is imád járni. ÉS csúnya beszéddel még nem állított haza, itt pedig megmagyarázzák, hogy természetes, hogy a gyerek csúnyán beszél, majd kinövi, sőőt szülőiről úgy jött vissza, hogy mi azért irattuk ki a gyereket az oviból, mert a másik gyerek a fügyiét mutogatta, és mi miért csinálunk ebből ekkora ügyet..én nem is értem, talán a mai világban már ez is természetes?? Ez a fajta viselkedés a normális?

Hettekkel az ovi váltás után a kislányom nemegy sztorit elmesélt, amiket addíg magába folytott, hogy miket mondott neki az óvónő és hogyan viselkedett vele, én pedig csak tátott szájjal hallgattam. A mai napig, ha elmegyünk az itteni ovi előtt, vagy látja az ovisokat az utcán sétálni, azt meséli, hogy mennyire nem szeretett ide járni, és az új oviba mennyire imád járni.. én is rájöttem arra, többek között, hogy nem mindegy, hogy egy gyerek kiemelkedik a többi közül, és nincs hová tovább fejlődnie, vagy egy olyan közösségbe jár, ahol van egy szint, amihez neki fel kell csatlakoznia.. ésmég arra is, hogy az én gyerekemet itt nem is szerették, és nem is volt érdekük, hogy itt tartsák, holott az ovi létszámproblémákkal kűzd, mert számtalan szülő a városi oviba hordja a gyerekét..

Továbbra is csak az tudom mondani én is, hogy a legtöbb az óvónőn és a vezetőóvónőn múlik..hiba volt a helyi oviba járatni, mert nem a gyereket nézik, hanem azt, hogy ki fia borja, és már az első pillanattól kezdve megbélyegzik..

Nálunk is volt 1 ilyen tanárnő:)

Szinte minden biológia óránkról sírva ment ki, pedig az összes többi tanárnál jók voltunk:)

És nem csak ő volt ilyen fiatalka, hanem a kémia tanárunk is, de nála vigyázbe ültünk.)

Nem várom el, hogy második anyja legyen. Viszont az óvodában olyan csoportos helyzetben vannak a gyerekek, ami alkalmas az együttélés és együttműködés normáinak megtanulására. Ez általában otthon nem nagyon adott, nem kell 10-20 hasonló korú gyerekkel együtt létezni. Ezeket a dolgokat az óvónőnek kell megtanítania, én itthonról hiába magyarázom az egyszem gyerekemnek, hogy hogyan kellene egy 20 fős csoportban működnie. Ide tartozik az is, hogy a csoportnak vannak szabályai, amiket elsősorban az óvónő kell hogy felállítson.

Visszaszól a gyerek? Egyszer-kétszer biztosan ha ezt hozza otthonról. De ha az óvónő képes megmutatni annak a gyereknek, hogy a viselkedése következményekkel jár, akkor a gyerek meg fogja tanulni, hogy az óvodában nem viselkedhet úgy ahogyan otthon. Nem egyszer látom, ugyanaz a gyerek aki a mi óvónéninkre hallgat, és normálisan beszél vele, az anyjába simán belerúg csak azért mert nincs kedve felöltözni... érdekes, az óvónőt nem rugdossa... nem a szülő érte el ezt nála, hanem a pedagógus.

Az utolsó mondathoz: kicsit másképp gondolom, én szülőként magamtól várok a legtöbbet, az óvónőtől még így is sokkal kevesbbet...

Mi most vagy nem értjük egymást vagy te tényleg így gondolod.

Én úgy gondolom, hogy a szülő állítsa fel, a gyerek érték rendjét, mivel ennek 3 éves koráig általában ki kell alakulnia. Tehát ez elvileg az én feladatom. Az ovónőnek csak másodlagos szerepe van ő vigyáz rá az oviban.

Minden oviban összeszoktak kapni a gyerek, normális esetben nem fajul el, mert ott az óvonő. Neki ennyi a szerepe és nem azt hogy a második annja legyen.

Valószínű a te óvodád és óvonőd csúcs szuper, én csak annyit várok el tőle amit magamtól is.

Egyébként nyilván az lenne az ideális, ha a szülő egy normálisan nevelt gyereket vinne oda.

Ugyanakkor ha dilettáns az óvónő, a jól nevelt gyerek is kezelhetetlenné válik a kezei között.

Igen van ez a típus aki törödik, van az aki nem ér rá, és az akit nem érdekel.

Én is megbeszélek a fiúkkal minden olyat amit kell és adok a véleményükre, de a döntés minden esetben az enyém marad.

Nem mondhtaja minden másnap azt, hogy neki nincs kedve oviba menni én meg rá hagyom.

Szerintem itt két különböző dologról van szó. Az egyik, hogy próbál az ember lehetőleg mindent vagy majdnem mindent elmagyarázni a gyerekének úgy hogy megértse. Szerintem ez jó, hiszen a gyerek tudja, hogy nem ok nélkül történnek vele dolgok, vagy ha kérek valamit, annak mindig van oka (pl. nem azért nem engedem felmászni a harmadikon az erkélykorlátra mert nem akarom hogy játszon egy jót, hanem mert veszélyes stb.)

Ilyen értelemben én a sokat magyarázó szülők közé tartozom.

A másik viszont, hogy átengedi-e a szülő az irányítást vagy sem. Ide tartozik az az eset, amikor nincs kedve pl. óvodába menni. Nyilván elmagyarázom, hogy menni kell, mert én dolgozom, addig nincs itthon senki, Ő nem maradhat egyedül, stb stb stb. De eszembe sem jut, hogy emiatt mondjuk ne induljunk el otthonról. Nyilván vannak esetek, amikor dönthet a gyerek, de fontos, hogy a szülő határozza meg hogy mik ezek a helyzetek. Pl. szívesen bízom rá a döntést hogy melyik pólót veszi fel azanap, de nem fogom hagyni hogy télen szandálban menjen, még akkor sem ha ahhoz van kedve... de közben ha kell ezerszer is elmondom az okokat :)

Az iskolást válaszodra írtam ezt, ezért írtam anyagot benne.

Te úgy gondolod, hogy egy akármilyen neveletlen gyerekből, egy óvonőnek kell, illem tudot csinálnija. Mert ugye ez a szakmája. Na most én oda viszek az oviba egy csúnyán beszélő szemtelen, verekedős, gyereket, akkor ott az óvonőnek egy jó gyereket kell csinálnia belőle?

Azt nem vitatom, hogy nincs felelősége az óvonőnek, mert van ez egyértelmű, de akkor is nekem kell, egy normális gyereket oda vinnem, mert az az enyém, én szültem. Nekem kell nevelnem és a jóra tanítanom.

Nem pontosan erről szól, de pont egy kolléganőmmel beszéltem arról, hogy mostanában a szülők (a törődőek, jóindulatúak, tehát nem az elhanyagoló kategória) teljes "értékű" partnernek kezelik a gyerekeket.

Ezalatt azt értem, hogy akár 5 évesen is, a gyerek dönthet arról, hogy belemegy egyes kötelező szituációkba vagy nem.

(Pl. van-e kedve oviba menni, vagy nem-nyilván nem egy-egy esetről beszélek) Mindent átbeszélnek velük, hogy mi miért történik életkortól függetlenül.

Mi erről a véleményetek?

Egy óvónőnek nem az anyagot kell leadnia, ez nagy tévedés.

Szerintem az, hogy a szülőknek van felelőssége, semmi alól nem menti fel a pedagógust... mint ahogyan fordítva sem, de egy óvodában vagy iskolában igenis az ő dolga rendet tartani.

Szintén saját tapasztalat:

normális, kifejezetten gondos, odafigyelő családból származom, jó iskola alapvetően jól nevelt osztályába jártam. A pedagógusok 98%-a teljesen jól boldogult az osztállyal is, velem is. Jó tanuló voltam és nem voltak magatartási gondok. Volt viszont két tanárnő, egy általánosban és egy gimnáziumban akivel az egész osztály velem együtt borányosan viselkedtünk. A "pedagógus" meg a sarokban sírdogált, meg dühöngött, meg kirohant az óráról. Az osztály meg röhögött rajta... Az ilyen helyzetekben igenis a pedagógus feladata lett volna, hogy megálljt parancsoljon és rendet tegyen. Miért volt vajon az, hogy minden más tanárnál rendben volt minden? Szerintem azért, mert ők alkalmasak voltak a feladatra, ezt mi gyerekek éreztük és ennek megfelelően viselkedtünk velük.

Én sokszor úgy látom, hogy a mostani szülő pénz keresés közben nem ér rá a gyerekre és ezt az ovodától várja el.

Én gyerek koromban az ovonőt szerettem a dadától féltem pedig a magaviseletem kifogástalan volt. Annyira egy magának való nő volt, hogy frászt kapatam tőle. Az iskola pedig egy borzalom volt az alsós tanárom mindent pofára csinált, vagyis kinek hol dolgozik az anyukája apukája alapon.

Szerencsére felsőben már más volt a helyzet.

Saját tapasztalatból tudom én is, hogy egy rossz pedagogus, egy életre való élményt hagyhat a gyerekben.

persze hogy lehet lúdtalpas :) csak nem mindegy hogy egy habklumpában jár a saját bookája mellett vagy a drága szülő veszi a fáradtságot és normális cipőt ad rá...

ráadásul nem is pénzkérdés sokszor, mert látni a jelenséget gazdag családoknál is, max. ott a crocs papucsban megy tönkre a gyerek lába és nem a kínai papucsban...