Gyerek nélkül az élet. Örök elkötelezettség, vagy szabadság? (beszélgetés)

"A poén az ő életük végén jött, amikor haláluk után a munkájuk gyümölcsét, a vagyonukat besöpörték a keresztgyerekek, vagy bárki. (röhögve a markukba)"

Megesik ilyen is biztos, de egy idegennel szemben is lehetnek óriási tisztelettel, szeretettel. A szomszédházban elhunyt egy idősebb úr, 20 éve volt és még mindig nagy szeretettel gondolok rá, pedig nem hagyott rám semmit.

És hány olyan szülő van, akire rá sem nyitják az ajtót, és pont a gyerekei dörzsölik a tenyerüket az örökség után.

Na nálunk nem így lesz!

Ha hamarabb megnyúvadunk a férjemmel,mint a kutyusunk,akkor a családból megbízunk valakit aki egy jól szemmel látható összegért vállalja a nevelêsét.

Ha nem teljesíti jól ,visszajárunk kísérteni😁

(A családnak nincs szüksége a pénzünkre.)

Több párt is ismerek, akik akarva, vagy akaratlanul gyermektelenek. Mindegyik jómódú, hiszen nem neveltek gyereket, ami valljuk be nagyon sokba kerül. Bármennyire is nagy lábon étek, azért van, volt rendesen megtakarításuk is.

Egyik pár sem volt boldogabb a családos pároknál, legfeljebb fiatalabb korukban.

A poén az ő életük végén jött, amikor haláluk után a munkájuk gyümölcsét, a vagyonukat besöpörték a keresztgyerekek, vagy bárki. (röhögve a markukba)

Tuti így van!

Én a felnőtt fiamért is egyfolytában aggódok annyira féltem, de a mai világban biztos elgondolkoznék, most vállaljak-e. Imádnám, felnevelném ha születne, de az élet biztos hogy jobban megviselné mint akit régebben szültem.

Most őszintén nem mindegy, hogy ki mit gondol? Csak az ostobák ítélnek el, mindenki más azt fogja mondani, hogy élj úgy, ahogy neked jó. A lényeg, hogy egy kapcsolatban az érintett felek egyformán vélekedjenek erről.

Persze lesz majd, aki azt mondja, majd megbánod, mert idős korodban nem lesz, aki gondoskodjon rólad, aki rád nyissa az ajtót. Erről kérdezzük meg azokat, akiknek vannak gyerekeik, unokáik, mégis egyedül vannak.

A saját véleményem pedig, az, hogy amerre tartunk, amilyen világ formálódik, talán ez a legbölcsebb döntés.

Jaj,mindenki ezt mondja🙂

Ismerve minket..

Qrva jó dolga lenne neki az tuti,de nem csak ebből áll az élet.

Na ,majd a következő életünkben ☺️

Mi jól elvagyunk így.

Nyilván más minőség gyerkőccel ,de ez lett az utunk.

És élvezzük.

Megtudnál!

Az életed így alakult. Senkinek semmi köze ahhoz, hogy miért.

Sokak élete alakul úgy, hogy nem találnak akár időben megfelelő partnert, vagy találnak időben, de még sem lesz gyerekük...

Nincs gyerekünk.

Nem akartunk,lusták vagyunk és késői házasság.

39 évesek voltunk mikor megismerkedtünk.

Lesz@rom ,ki mit gondol erről.

Van egy kiskutyánk és ha csak rosszul néz ki a fejéből,már szívrohamot kapok.

Nem tudnék megbirkózni akkora felelősséggel amit egy gyerek nevelése okoz.

Számomra is.

Nem kér véleményt de kíváncsi. Hát ez így nehéz. Ne mondjatok véleményt de mondjatok mert kíváncsi vagyok:)

Savanyú a szőlő.

Gondolom FI elhagyta a fedélzetet.

A privát üzenettel megbukott a szavahihetősége.

Bennem volt egy gondolat, amikor megláttam a fórumot, mire megy ki a játék, számomra beigazolódott.

Sziasztok!

Szerintem itt több csoport is van:

1) Nem akar gyereket;

2) Akar gyereket, de nem lehet gyereke;

3) Akar gyereket, lehet gyereke, majd nem törődik vele;

4) Akar gyereket, lehet gyereke, jól neveli;

5) Akar gyereket, lehet gyereke, túltolja (szuperanyu)

És lehet, hogy kihagytam valamit :-)

FI az első csoportba tartozik, nem akart, nem szült = jól döntött.

A 2 csoport nagy fájdalmat él át, őket bántja leginkább, amikor tudatlanul beleállnak (miért nem szülsz már?!?).

A következő legboldogtalanabb a 3 csoport, összejött a gyerek és rádöbbent, hogy hát ő nem ezt gondolta, de hát ugye már ott van. Ismerek ilyen embereket és mindig felháborodom azon, hogy oké, hogy nem erre számított, de most aztán tegye oda magát, mert a gyerkőc nem egy visszválthatós PET palack.

A 4 csoport ugyanúgy jól döntött, mint az 1-es és szabadnak, kiegyensúlyozottnak és boldognak érzi magát.

Az 5-ös csoport pedig sosem látja be, hogy ide tartozik. Abban a családban igazából senki nem szabad normálisan.

Hát én így látom :-)

Amúgy gyermektelen ismerősömmel ugyanúgy nehéz időpontot egyeztetni valami programra, mert neki meg a munkája a mániája. És akkor még nem is beszéltünk azokról, akik beteg vagy idős hozzátartozót ápolnak, akik tolószékesek, akik több állatot is tartanak - egyik csoport tagjai sem ugrálhatnak kedvük szerint, függetlenül a gyermekek számától.

Hogy küldtek privát üzenetet, a névtelen vagy?

A témához pedig:

Egyrészt azt gondolom, hogy ez mindenkinek a saját ügye.

Másrészt pedig azt veszem észre, hogy akik azt mondják, hogy nem akarnak gyereket, azok csak arra gondolnak, hogy nem akarnak egy bőgő csecsemőt, hisztiző háromévest, stb. (tetszőlegesen behelyettesíthető bármivel). Mintha az, hogy valakinek gyereke van, az egyenlő lenne azzal, hogy mindvégig kisgyereke lesz. Valahogy nem látják globálisan a kérdést, hogy igen, ez is lesz, később meg felnőnek. Az én gyerekeim egyetemisták, és tök jó, hogy lehet velük beszélgetni vagy valamilyen programot csinálni, azaz partnerek egy csomó mindenben.

" A mai világba még mindíg elítélendő ez az életforma, vagy azért már elfogadóbb a társadalom? Kíváncsi vagyok."

A legrelevánsabb választ erre te tudod megadni, amennyiben tényleg nincs gyermeked, a család, a külvilág hogyan reagálja le. Te mit tapasztalsz?

Ezek szerint azért mégiscsak érdekel valamennyire a társadalmi megítélés hisz indítottál erről fórumot.

Én mindkét”oldalt” megértem, elfogadom.