Gyerek nélkül az élet. Örök elkötelezettség, vagy szabadság? (beszélgetés)
Ez magánügy. Ha valaki nem akar gyermeket, akkor ne vállaljon. Döntsön a legjobb belátása szerint. Vannak a gyereknevelésnek hátrányai és előnyei, amit csak az fog megtapasztalni, aki fejét adja erre a feladatra.
Nekem egy fiatal felnőtt fiam van. Részemről nem volt teher felnevelni a gyerekemet. Akadtak nehéz időszakok, át nem aludt éjszakák, kevés szabadidő és idegeskedés, de ezekkel együtt is úgy gondolom, hogy az időt visszatekerve ismét belevágnék. Egy dolgot bánok csak, hogy nem lett egy második. 🙂 Mi gyerekkel is tudtunk nyaralni és élni a saját életünket. A fiam hozzánk tartozott.
Több értelmes és hasznos dolgot csináltam már az életem során, mégis azt érzem, hogy a legnagyobb művem ez a gyerek. Nem az, hogy a világra hoztam, hanem az, amilyen felnőtt csiszolódott belőle az én és az apukája keze alatt.
Nem én határoztam így, hanem az ÉLET.
Ahogy a mondás is tartja: Ember tervez, Isten (=Sors) végez :)
Én is szerettem volna fiatalon anya lenni, nem így terveztem.
Csakhogy az összes férfi akivel összehozott a sors, kategorikusan ellenállt a gyerekvállalásnak. Kivéve akitől lett a kisfiam, na ő meg elhagyott... hát nem mondhatnám hogy szerencsés lennék a szerelemben :))))
Ellenben teljes jószándékkal írom, hogy a kérdésedet inkább úgy kellene feltenni, hogy: "...miért alakult így az életed, hogy 40 felett....", mert sosem tudhatod mi áll a háttérben, és hidd el a legtöbb esetben vagy az apajelölt hiánya (ahogy nálam is), vagy ami még érzékenyebb téma, a sikertelen mesterséges megtermékenyítések tömkelege. Egyik sem saját elhatározás.
Így beszél egy anyuka, aki az is akart lenni. Nem is mondhatnál mást.
Megkérdezhetem, hogy miért 40 fölött határoztad el, hogy gyermeket szülsz?
Válaszaim a kérdéseidre:
1, A véleményem az, hogy ez egy nagyon sokrétű kérdés. Nagyon röviden: mindenki azt csinál, amit akar, úgy rendezi be az életét, ahogy neki a legjobb. (Illetve, ahogy a körülmények lehetővé teszik, és abból a legjobbat kihozza.)
Ezt meghatározza: az értékrendje, az életcélja, a neveltetése, az anyagi helyzete, az intelligenciája.
2, Van ilyen a környezetemben. Kívülről azt látom, hogy neki így a legjobb. Hogy ő a lelke legmélyén mit érez, azt nem tudom.
3,Szerintem elfogadóbb a társadalom, de hogy melyik rétegnek mennyire erős a hangja? Van olyan, hogy a kisebb, de szűklátókörű réteg hangosabb, így azt élhetjük meg/fogadjuk el a társadalom véleményének. Ezért nem igazán releváns ilyen kérdésekben ezzel foglalkozni, sőt... semmilyen kérdésben.:)
A saját érzésed, véleményed a fontos ebben a kérdésben(IS).
Egy gyermektelen nő azonban csak elképzelni tudja, hogy milyen LENNE az élete, ha szült VOLNA.
...Ami pedig a "tartalmat" illeti...
Ugyanígy vagyok ezzel én is.
(Eszemben sincs ítélkezni, hogy vannak akik másképp gondolják. Nem tudom ugyanis beleképzelni magam az életükbe. És nem is akarom!)
Szia. Igen, van ilyen ismerősöm aki nem szeretne gyereket. Sem ő, sem a párja.
Én mindig azt mondom nekik, ez az ő döntésük, az ő életük. Nincs jogunk elítélni azt, ha valaki máshogy vélekedik dolgokról. Akár gyerekvállalás, avagy bármi más legyen a téma.
Nekem két gyerekem van. Pont ez a kiscsaj mondja mindig, hogy jó látni ahogy mi neveljük a gyerekeinket, de ő ezt nem tudná csinálni.
Azt azért hozzátenném, hogy én fiatalon szültem, 24 éves voltam. Úgy voltunk vele a férjemmel, hogy nem szeretnénk "idős" szülők lenni.
Most így 43 évesen, van egy 19 és egy 17 éves gyerekem. A férjem 47 éves. Semmiről sem kellett lemondanunk fiatalon azért, mert jöttek a gyerekek. A férjem vezető beosztásban van, és nekem is nagyon jó munkahelyem van. Mindenünk megvan, ház, autók, munkahely, karrier, nyaralások, utazások(nem is kevés). Semmiről sem kellett lemondanunk azért, mert gyerekeink születtek.
Viszont! Hálát adok a jó istennek, hogy minden jól alakult. Ha most kellene gyereket szülnöm, már lehet máshogy vélekednék, még akkor is, ha jó módban élünk.
Szóval senki véleményével ne foglalkozz. Éljétek az életeteket és legyetek boldogok! 🥰
Én idén, 43 évesen lettem anya, ráadásul úgy, hogy magamra maradtam mert gyermekem biológiai apja úgy döntött inkább mégsem kér ebből a dologból (2 év próbálkozás után.... no comment).
De nem is ez a lényeg. Hanem az, hogy így most már mindkét oldalra van rálátásom, hiszen elég ideig voltam gyermektelen.
Szuper munkám, barátaim, családom, szabadidős tevékenységeim vannak/voltak, de ennek ellenére azt mondom hogy a kisfiammal lenni minden eddigi programot felülmúl!!! Egyszerűen semmilyen nyaralás, órákon keresztüli henyélés vagy random kimozdulás a nyomába sem ér annak az érzésnek amikor a kisbabámmal lehetek, pedig én nem tudom apukának lepasszolni hogy elugorjak plázázni amikor kedvem szottyan és át sem veszi senki amikor bömböl, és még így is mindent visz ez az érzés :)
De igen ,igazi.
Szerinted mi a férjemmel mi a tököm vagyunk?
Család fogalma : azoknak az embereknek a társadalmilag elismert csoportja, akiknek egymáshoz való viszonya vérségi vagy HÁZASSÁGI! kapcsolaton alapszik.
El sem tudnám képzelni az életem gyerek nélkül.
Üresnek, sivárnak érezném az életet nélküle.
szerintem ha mindketten így gondoljátok, tök ok.
amúgy, gyerekkel is nyaralunk, és azt tesszük amit szeretnénk :) és azthiszem itt a lényeg. Te a párodhoz alkalmazkodsz csak, mi meg egy kicsit nagyobb csoporthoz.
Pro és kontra nem kell ítéletet hozni.
Én csak akkor kattanok le, mikro gyerektelen előadja, hogy bezzeg ő mit megtehet, mert okos volt és nem vállalt gyereket... mi? vagy amikor gyerekes előadja, hogy ugye hogy a ygerek az élet értelme nélküle senkik vagyunk.... mi? na az ilyenek bosszantanak, de aztán azt is letojom.
Természetesen ismerek olyanokat, akik gyermektelenek (és korukból adódóan már azok is maradnak). Ki ilyen, ki olyan okból. van, akinél egészségügyi okok vannak a háttérben, van aki szimplán nem akart, és olyan is, aki nem találta meg a megfelelő partnert. Nem tusok róla, hogy emiatt bárki el/megítélné őket.
Én mindig is úgy gondoltam, hogy lesznek gyerekeim. A dolgok máshogy alakultak, mint ahogy terveztem, de van 3 csodás gyerkőcöm, nekem velük teljes a világ. Sosem gondoltam magamról, de nagyon jólesett visszahallani, amikor valaki úgy jellemzett: én anyaságra születtem. Nem tudom másképp elképzelni az életem, de biztos nélkülük is boldog lennék, mert nem tudnám, hogy lehetne így is. :) (Igaz, amikor a 2 fiam után megszületett a lányom, akkor vált világossá előttem: nem tudtam, hogy ez az érzés hiányzik.)
A lényeg - szerintem -, hogy mindenki tartsa tiszteletben a másik döntését/helyzetét/életét, és találja meg az örömet abban, ami neki jutott. :)
Semmiről nem maradtam le vagy ki, mert van gyerekem. Sőt két szép, okos, gyönyörű unokám is. Hál' Istennek:) Csodák mind.
Megvan mindenem ami kell és számomra fontos, a karrierem is a helyén. Őszintén mondom rég elértem amit akartam. Szabadságom is van amennyit akarok. Komolyan mondom nem szenvedek hiányt semmiben. Nyugodtan, kiegyensúlyozottan, boldogan éljük az életünket.
Nem értem miért kell erről mindig fórumot létrehozni. Aki akar legyen szülő aki nem akar az ne legyen. Szerintem senkit nem érdekel és egyik sem több vagy kevesebb a másiknál. Ebben mindenki döntsön belátása, lehetőségei szerint. Senkinek semmi köze hozzá.
Ismerve magam egy projektnek venném az egész szülőséget.
Mindent százszázalékosan szeretnék teljesíteni.
És nyilván az anyaság nem erről szól.
Egyébként szinte biztos,hogy egy csoda embert nevelnék fel.
Te? Ne viccelj, a hétfejű sárkánnyal is megbirkóznál. 😘 Nem olyan nagy dolog ám a gyereknevelés. Csak tudatában kell lenned, hogy figyel, mindent megjegyez és mindent lemásol, ami te vagy. Akinek sokat kell "ordítania" a gyerekkel, az jó ha egy kicsit magába néz.
Ami nem jelenti azt, hogy 12-16 éves kora körül nem akarnád néha egy szívlapáttal agyon csapni. De ez elmúlik, csak életkori sajátosság. Az alapok, ha jól vannak lerakva, nem változnak.
Nem úgy van, hogy van az anyatípus és van a nem anyatípusú nő...aki nem akar gyereket, annak oka van. Vagy tudatos, vagy tudatalatti, de van. Ennek okát csak te tudhatod.
Én azt mondom, hogy ne is legyen, ha így érzed. Ha a pároddal közös nevezőn vagytok ezzel kapcsolatban, akkor az szuper. Az nem fair, ha évek múlva derül csak ki h a másik nem akar...
Nekem nincs ilyen ismerősöm, pedig vannak, akik dönthettek volna inkább úgy, h nem szülnek, mert full alkalmatlanok az anyaságra.
További ajánlott fórumok:
- Szakítottál már azért, mert a fiú nem akarta elkötelezni magát (házasság, gyerek)?
- Van aki gyerekvállalás helyett a szabadságot választja?
- A munkáltató elküldheti a dolgozót fizetés nélküli szabadságra?
- Mennyi ideig küldhet egy munkáltató fizetés nélküli szabadságra?
- Gyed után fizetés nélküli szabadság van? Ugye nem?
- Fizetés nélküli szabadság melletti munkavállalás