Görbe a lányom lába. Van valakinek hasonló tapasztalata? (tudásbázis)

Sziasztok!

Talán nem késő hogy írok. Az én lányom 17 éves, 6 hónaposan állt, 10 hónaposan ment, s akkor vettem észre, hogy iszonyú görbe a lába.Elvittem ortopédushoz is, és elküldtek minket endokrinologushoz is. Ott mindenféle laborvizsgálatokkal és röntgenekkel kiderítették, hogy a gyerek angolkóros. Sírtam, mint a fene, azt se tudtam mi az, s akkor még internet se volt. Hiába szedte a D vitamint rendesen és hiába volt nyári baba, mégis D vitamin hiánya volt. Valami miatt nem szívodott fel jól neki. Pécs legjobb ortopédusa azt mondta, meglátjuk mi lesz, de olyn ronda a görbület, hogy műteni kell, de 3 éves kora előtt nem lehet.Az endokrinologus azt mondta, nem eszik olyan forrón a kását, kap egy D vitamin löketet, s meglátom milyen szépen rendbe fog jönni.No ez ekkor hihetetlen volt.Ettől a naptól elkezdetek D vitamint adni neki gy, hogy 1 hónapig valóban löket volt ( nem tudom már az adagolást) majd fél évig további nagy dózist kapott. Magam sem hittem, ez a kezelés csodákra volt képes. Két évesen gyönyörű volt a lába, az ortopédus azt mondta itt már nincs mit tenni, rendben van a lába . Három éves korára olyan volt a lába mint a többi gyereké.Ma 17 éves, és nekem egy kis bombázó:-) Szóval ne keseregjetek, nézzetek szét ezen a vonalon is, ha még nem tettétek.

Szia! Dehogy gond, örülök neki, ha több tapasztalatot, véleményt hallok. A mi gyógytornászunk is ezt mondta.:)

Húha! Az ortopéd orvossal nem jó a kapcsolatunk...miután megtudta, hogy gyógytornára járok a nagyobbik lányommal (ő kifejezetten nem ajánlotta, műteni akarta 1 évesen) kiestünk a cukrosdobozából. Elképzelhető, hogy nem segít.

Zsófi sokat van mezítláb...a lakásban két vastag zokni van a lábán, remélem, ez is segít.:)

Ne haragud, hogy későn reagáltam, beteg a nagyobbik lányom, egész nap csak rohangálok, mint a mérgezett egér...

Mi is így vagyunk vele inkább az a pár hét gipszben mint egész életére kihasson.

Csakhát jobb lett volna megúszni.

Van az ismerőseink közt egy 30-körüli nő az egyik lába teljesen kifelé áll,erősen sántít.

Neki azt mondták az orvosok ha gyerekkorábn megműtik teljesen rendbe jött volna.Csak sajnos a szülei azt hitték ő ilyen és nemlehet rajta válozttni:-(

Mi sajnos úgy néz ki nem ússzuk meg mütét nélkül.

Azt mondják a jobb lába egyenesedett,de a bal nem és félnek gondot okoz majd a boka és térdizületeiben.Az mondta a prof. lehet ez is egyenesedne magától,csak félő addigra kárt tesz a térdében:-((

Féltem nagyon a mütéttől,de egy nagyon kedves doktornő azt mondta ne vállaljuk a kozkázatot nehogy felnött korában szenvedje majd meg.

Műtetni nem akarjuk, azért annyira nem vészes a helyzet, és lehet, hogy csak én aggódom túl, a nagyobb példájából kiindulva.

A járásával nincs gond, nem is jár pipiskedve, vagy lábujjhegyen, talpélen. Ezek szoktak gondot jelenteni. És szerencsére nem is lúdtalpas, vagy bokasüllyedéses.:)

Tényleg remélem, hogy minél előbb kinövi.:)

Talpon áll, ezzel nincs gond, viszont a bal lába térd alatt picit görbe. Azt mondta a gyógytornász, hogy stabil az izomzata, valószínűleg a csont görbe, ezt viszont nem tudják kiigazítani...talán még műtéttel sem, de ez eszembe sem jutott.

Anyu ültette a fülembe a bogarat...de szerintem kinövi, ilyen korban még rugalmas a csontozat, vagy nem?

Tényleg azok, de ez a biztos!:)

A nagyobbik lányom már csak látogatóba jár vissza a gyógytornászhoz, néha beugrik játszani. A kicsinek alakul a lába, már ő is kevésbé tartja befelé a lábfejét, de ezen sajnos a gyógytornász nem tudott segíteni, őt csak elvittem megnézetni, kezelésekre nem járt. Nem feltűnő, csak engem zavar, már észre sem venné. A kicsi már 11,5 hónapos korától jár, legtöbbször mezítláb (zokniban, cipő nélkül van).

Heves megyében csak 3 DGSM gyógytornász van és szerencsére, egyre többen hordják hozzájuk a gyerekeket. Vagyis a várakozó idő azt is jelenti, hogy nagyon fontos a munkájuk és szükség is van rá.:)

A Bethesdában a gyerekneurológus nem is ajánlotta ezt a fajta tornát, pedig ők ismerik...majd ha megszokja a gyerek... A gyerekorvosunk pedig nem is hallott róla. Úgy érzem, kicsit mérges is volt, hogy nem az ő módszerét alkalmaztam.

De meddig várjak?

Egy kisfiú még két éves korában sem tudott járni, a nagymamája hozta el gyógytornászhoz, mert az anyuka szerint még időben van, nem kell kétségbe esni. (Mi az hogy időben van?)

Ha a lányaim 18 hónaposan (legkésőbb) nem tudtak volna járni, azért már elkezdtem volna a kétségbeesést.

Jó sokat kellett akkor várnotok, nálunk 2 hónaposan derült ki, és vihettük is a lányunkat a gy.tornászhoz azonnal, szerencsénk volt, tudott fogadni és az is, hogy nem kellett más városba utaztatni. Volt olyan baba, akit 50-60 km-ről hordtak, mert ő volt a legközelebbi.

Egyébként nálunk tiszta véletlen, hogy kiderült ez az izomletapadás, mert ugyebár a védőnő csak azt mondta, hogy forgassam, és amikor a gyerekdokihoz elvittem, mert meg volt kicsit fázva, akkor ezt a bal oldalra húzását csak úgy megemlítettem, akkor ő megnyomkodta a kis nyakát, és javasolta hogy vigyem fel a gy.tornászhoz, nézze már meg! És így kerültünk a "kezei" közé! :))

Szerintem is megéri.:) Ha a gyerek érdekeit nézzük, egy szülő bármit megtenne értük (legalábbis itt csak olyanok írtak:)). Sok anyukától hallottam, hogy milyen drága a torna, de rosszabb helyre is elment volna az a pénz. Inkább ne kapjon annyi játékot, vagy ruhát, de az egészsége mindennél fontosabb. Persze tudom, hogy nem mindenki gondolkodik így...sajnos!

A sportkrémes változat nekem is furcsa volt...én hülye pedig még vettem is.:( Ha akkor elkezdek a neten vizsgálódni, talán hamarabb is gyógytornászhoz kerülhetett volna a lányom.

Mert sajnos hónapokat kell várni előjegyzésre, vagy hogy valaki lemondja az időpontot. Zsófival majdnem 3 hónapot vártunk, mire kaptunk időpontot.

Kitartás, a végeredmény a fontos és azért úgy is mindent megtesz az ember /na már amelyik/. Sajnos hozzám is jött már úgy szülő hogy az önsajnálat nagyobb volt. Pedig a gyerek érdeke az első. Teljesen egyetértek veled, hogy inkább most sírjon, mint később. Én is sokat nyeltem, hiszen sajnáltam, mikor sírt a kezeim között, hogy anya fáj, és én egy könnycseppet sem ejthettem ,mert belőlem kellett

"erőt" merítenie neki is. De megérte. Márpedig ők az elsők és legfontosabbak bármi áron.

Az a baj, hogy még most is csak megtűrik...:(

És ha valakinek nincs net, a védőnő és az orvos sem mondja el, hogy van ilyen lehetőség, szegény anyuka honnan kellene, hogy tudja?