Fogyókúra: a lerágott csont

A média és az internet körülhálózza életünket, mindenhonnan más-más „támadások” érik mindennapjainkat. Újságosnál körülnézve több tucat fitness és egészséges életmód-tanácsadó havilap kerülhet kezeink közé, és manapság szinte nem találkozunk olyan hetilappal sem, amely ne foglalkozna legalább egy-két oldalon keresztül az egészséges táplálkozással, diétával, wellness-el, stb.

El vagyunk látva gazdagon információval, csak nem mindegy, hogy ezeket hogyan kezeljük életünk során.

Úgy vélem, mindenkinek meg kell találnia a legmegfelelőbb módszert. Sokat kell olvasgatni a témában, nyitott szemmel járni a világot, és az összegyűjtött információk birtokában mindenki maga döntse el, mi lenne az életviteléhez, ízléséhez, szokásaihoz, munkájához, pénztárcájához a legmegfelelőbb típusú diétás módszer. Véleményem szerint többfelől is összemixelhetjük a számunkra ideális, és eredményes módszereket. Türelemmel kell lenni magunk és a szervezetünk felé, gyerekes viselkedés mindent azonnal akarni! Ki kell várni, mire mit reagál őfelsége zsírraktára. Legfőképp: nem szabad arra hagyatkoznunk, amit mások mondanak a csodaszerekkel kapcsolatban. Előfordulhat, hogy valamilyen módszer másoknál olyan eredményt ért el, amelyre mi is vágyakoztunk, nekünk mégsem segített semmit. Ekkor sem szabad feladni a versenyt!

Pl. Egyik ismerősöm anno azt mondta nekem, hogy az alma dupla annyi kalóriát éget el, mint amennyit beviszel vele. Ezért ő minden este almát vacsorázott. Kipróbáltam, és én kifejezetten híztam tőle!

Nem vagyunk egyformák, nem működik ugyanúgy az anyagcserénk, a kiválasztásunk, életvitelünk, ezért nem hatnak megegyező hatékonysággal a különböző csodaszerek és csodakaják.

Nekem így sikerült életmódot váltani:

Tavaly nyáron a 162 centimmel ráálltam a mérlegre, és a megszokott 57 kg helyett (évekig ennyi voltam) 71-et mutatott.

Ekkor jött a kiborulás, és minden, aminek jönnie kell, majd Béres Alexandra és Norbi összes könyvének kiolvasása; receptjeinek, turpisságainak kipróbálása után jöttek a különböző más egyéb csoda(mód)szerek, melyeket legtöbb esetben a hoxásoktól merítettem: Atkins diéta, 13 napos diéta, vegetáriánus életmódra váltás, ebéd utáni már nem evés, tejsavó por kajálás helyett, paprikaolajos masszázs.

Én pl. az ananász zsírégető hatására voksolok, a 4321 ital jótékony hatásai mellett.

Nem beszélve arról, hogy ez a rengeteg könyv és újságcikk, amit a témában elolvastam, segített szemléletmódot változtatni.

A sült krumpli és a pizza szaga ma már nem csábítóként hat rám, hanem azt gondolom ilyenkor: „Fujj, mennyi kalóriát visznek ezek be egyetlen harapással!”

A TV és számítógép előtti henyélés helyett pedig gyakrabban járok ki rohangálni a kutyámmal az udvarra, TV nézés közben a bokámra csatolom az 1-1 kg-os súlyaimat és szimplán emelgetem lábaimat fekvés helyett/közben, és pl. most is arra gondolok, mikor ér már véget ez a rekkenő hőség, hogy kimehessek bringázni!

Télen szívesen töltöm a hétvégéimet a műjégpályán a párommal, vagy a barátokkal.

Ugye, hogy nem is hangzik rémisztően soknak és fárasztónak? És még élvezem is!

Mindez számomra még mindig furcsán hangzik, de mindent csak elkezdeni nehéz, főleg a sporttal van úgy az ember, ha egyszer belekóstol, még akar!

Természetesen, azt is figyelembe kell venni, hogy sportolással a háj átalakul izommá, amely többet nyom a mérlegen, elkeseredésre tehát nincs ok, még mindig jobb 2 kg-tól napi 20 perc kocogással megszabadulni, mint 1 hét koplalással!

Viszont abbahagyni nem szabad, mert akkor az addig kialakított izomkupac az addiginál is nagyobb zsírraktárrá olvad el, a kudarc élmény miatt pedig még nehezebb újra rászánnia az embernek magát!

Az én módszerem már 6 kg-tól szabadított meg tél óta, az elmúlt fél évben (karácsonykor megint ott voltam, ahol a part szakad), másnak viszont egyáltalán nem használt. Súlyveszteségem igaz, nem sok, nem vagyok csodamanó sem, viszont tartós eredményt értem el

(1 hónapja normál kaják és adagok mellett sem szökött vissza egyetlen kg sem.)

És most készülök egy újabb adag leadására, régi állandó testsúlyom eléréséhez.

Gondoljunk csak bele, mi a jobb?

Döcögni egy friss műszakis Ladával: 15 kg-ot fogyni egy csodabogyótól önsanyargatások mellett, 2 hónap alatt, majd megunni, és „élvezni” nem túl egészséges életünket a továbbiakban is és visszaszedni 10 kg-ot 2 hónap alatt (az eredmény itt 5 kg súlyveszteség 4 hónap alatt) vagy életmódváltással, kísérletezgetésekkel 6 kg-tól megszabadulni 6 hónap alatt, majd megtalálni az igazi módszert és beindítani az álomsúly felé vezető úton a Ferrarinkat?

Az én tanácsom röviden, tömören: Nyitott szemmel járni a világot és a Hoxa fórumait, kísérletezgetés, minimális sport, majd ha megtaláltuk az ideális módszert, meg nem állni a kitűzött célig, persze mindezt kitartással és türelemmel kell véghez vinni! És ami a legfontosabb, és a végére tartogattam:

Minél kevesebbet gondolni arra, hogy „én most fogyókúrázok” , mert annál rosszabb.

Ha csak az jár az eszünkben hogy „vááá ma sem ehetek fehér kenyeret és csokit”, akkor úgyis előkerül a szekrényből a tiltólistás élelmiszer. És akkor a „kicsi még nem árthat” kezdetű történetből akár egy tábla csoki vagy egy fél kiló nutellás kenyér elfogyasztása is kikerekedhet a végén.

Legyünk minél kevesebbet otthon, vagy legalábbis unatkozzunk otthon minél kevesebbet, és akkor garantáltan nemhogy a tiltott csemegére nem fogunk gondolni, de még a rendes étel sem fog olyan jól esni a pörgésben!