Félek az amúgy szimpatikus főnököktől. Miért? (beszélgetés)

ertem!!:))

akkor mondok egy masik variaciot, de lehet, hogy magambol indulok ki.

Felsz toluk, mert felsz, hgy megszeretnek, es esetleg csalodast okozol nekik, ha esetleg hibazol.

Vissza kene tekinteni az eletedre, es megtalalni ennek a semanak az eredetet. Alt. mindig szuloktol ered. Tele vagyunk ilyen komplexusokra, de jo, hogy rajottel!

Látom sokan elmondtak érdekes dolgokat, de ezzel a "problémád" nem oldódott meg. Én egy nagyon egyszerű szituációs gondolatmenetet ajánlanék Neked:

Ha ott a főnököd izgulsz, hogy valamit elrontasz, miközben alapesetben tudod Magadról, hogy ez nem fordul elő. Mi lenne ha vállalnád a gyengeségedet?Úgy értem, ha beismered Magadnak, hogy valójában Neked tényleg csak ez ad hibára okot, akkor azt is tudod, hogy ezt tényként kezelheted.

- Elmondod Neki ha hibázol, hogy ez miért van, egyszerű pici szorongás ha a főnök néz. Ne hisztisen, ne mentegetőzve, hanem érthetően és nyugodtan artikulálva elmondhatod. Azt is, hogy ha lehet olyan felügyelje a munkád akiben Ő megbízik.

- Ha leblokkolsz és nem csinálsz semmit előtte, azt már tudod, hogy az "kudarc", tehát ha teszel valamit az már nem kudarc, és ha hibázol természetesen kezeled.

- Továbbá szerintem még az sem ártana ha törekednél mindezek mellett a belsőd rendezésére is, pár könyvecske ami a megfelelési vágyad a kellő mértékbe csúsztatja. Mert ez az izgalom egy megfelelési kényszer nem várt mellékhatása. Lehet orvosolni.

szerintem azert felsz, mert attol felsz ,hogy beleszeretsz!

mashol meg tudod, hogy nem szabad beleszeretni a fonokbe, mert tudod, hogy nem lesz jo vege.

jo hir: azert, mert attol felsz, hogy beleszeretsz, nem biztos, hogy bele fogsz szeretni. menjel tovabb az erzelemeidbe.

Engem is zavar, ha közvetlenül figyelnek.

De ahogy a kollégáimat elnézem, őket is. De ettől nem hinném, hogy valami nagy baj lenne velem.

Azt mondják a terapeuták, hogy a főnök automatikusan olyan érzést vált ki belőlünk, mint a szüleink (leginkább az apák.)

Lehet, inkább ott lenne érdemes kezdeni a vizsgálódást.

Ah!! - már egy irattárban is norma van???? Nem is tudom, mit "mondjak"...

Törvényben nem vezetik be azt a normát, hogy naponta kelljen fizetést adniuk nekünk is??

- és folyamatosan emelve az összeget, egyre többet, és többet, ahogy a normákat is emelik... emeljék folyamatosan a fizetéseket is...

Jaa, nekem ez azért nem járható gondolatmenet, mert a munkatársaim többsége mindig is utált :) valahogy nem szimpatizálok a zombik táborával. Tehát nekem mindegy :) Na most elképzeltem azt a cigiszünetet.

Pfhúúj

Egy irattárban voltam szkennelő, napi 5 ezer diákhitel szerződést szkenneltem be, ez volt a norma. Ha 5 ezer felett teljesítettem, arra már 1 forint pluszt adtak darabonként. Volt, hogy megcsináltam 7500-8000 ezret. Aztán volt 2-3 talpnyaló aki nyalizott a főnöknek. Az én normámat megemelték 7000-re, az ővéket meg lejjebb vették. Én pihentem 2 óránként 10-15 percet, ők meg 50 percenként mentek cigizni 15 percre. Szóval nem túl szerencsés szerintem a főnök kedvence lenni, ha nem szeretné az illető, hogy a kollegái utálják. Mondjuk ez olyan hely volt, ahol 120 ember dolgozott. Mindenki utálta a nyalisokat, akik direkt akkor mentek ki cigizni, mikor a "főnök" is kiment.

Ez olyan fazon volt, aki ha nem lett volna főnök, rá se néztek volna.

Az ember nem szereti, ha figyelik. Két nagyon egyszerű példa. Gépelni tanultam sok-sok évvel ezelőtt, kimondottan beszédírásra specializálódtam. Ez azt jelenti, hogy 10 perc alatt leütök 4200-at. Viszont, ha nézik a kezemet, rendszerint tévesztek.

Néhány évvel ezelőtt a zongora-orgona is képbe került, itt viszont már elengedhetetlen, hogy ne nézzék a kezemet a helyes tartás-ujjrend végett. Amikor nézték, mindig melléütöttem. Amikor nem, hibátlanul játszottam.

A főnök az főnök... Legjobb a 3 lépés távolság tőle.

Köszi! Nem gondoltam volna, hogy természetes, kezdtem úgy érezni, hogy én vagyok teljesen defektes. :DD

Próbálni majd gyekezni, nagyon.