Ex és a közös gyerek (beszélgetés)

Persze a személyeskedés nem helyénvaló itt.

Régóta szeretnének gyereket, de nincs (ezt most én nem részletezem, hogy miért). Én lennék a legboldogabb, ha lenne és foglalkozhatna a sajátjával. Mégis az, hogy nincs nem az én bűnöm.

Most, hogy a nagyanyjával van ott, már jól érzi magát, semmi gond. Konkrétan ki is jelentette, hogy azért jó, hogy A. nincs otthon. Amikor kérdeztem tőle, hogy mi történt, mert régen szerette A-t, akkor az volt a válasz: "azóta felnőttem és vannak önálló gondolataim". Csak néztem, mint Rozi a moziban.

Köszi, hogy megérted.

Mellesleg nekem is vannak "mostoha" gyerekeim. Mindkettővel nagyon jól kijövök. A nagyfiúval, aki most 24 éves együtt éltünk pár évig (már saját maga lábán áll). Soxor a hajamat téptem tőle, nem engedtem az elveimből, Őt nevelni már nem is lehetett, viszont elvártam ugyanazokat a dolgokat, amiket a saját kisebbemtől. Csatáztunk sokat (rumli, kifordított zokni, stb), de mégis nagyon jó volt akkor is kapcsolatunk. A párom nagylányával is nagyon jól kijövök, vannak állandó közös progjamjaink is (csak neki és nekem, apuci nélkül). Sőt a párom exével jobban kijövök, mint az én exemmel.

Sziasztok!

Köszi a véleményeket! Evih! Én örülnék a legjobban, ha jó lenne a kapcsolatuk, de sajnos nem az. Az új feleség ezen ritka alkalmakkor szeretné megmagyarázni a gyerkőcnek, hogy mi is az, amit máshogy kellene csinálni. Nem neki kellene a gyerekemet nevelnie szerintem. Arról nem beszélve, hogy neki nincs, ergo nem sok köze van a gyerek neveléshez.

Survivor! 6 éves kora óta élnek külön. Minden nyári láthatás ilyen problémás. Most attól van a legnagyobb gond, hogy a gyerek vitte magával a kutyáját. 1 éves havanese kutyája van a gyereknek és most kapja az ívet rendesen miatta. Az indok az, hogy miért akarjuk rájuk erőltetni, amikor ők utálják a kutyát.

Amíg együtt jártunk, volt kutyám, velünk aludt, vittem magammal, ha anyóshoz mentünk (most ott laknak), soha nem kaptam ilyen támadásokat, mint most a gyerek. Amíg nem volt a kutya, mindig azt mondták neki, hogy ők mennyire szeretik a kutyákat, exnejnej volt is és úgy sajnálta, hogy elpusztult, most kerüli azt is, hogy véletlenül hozzáérjen. Most akkor mi az igaz?

Most beszéltem az exel, kérdeztem, mi változott meg? Azt mondja, a véleménye a dolgokról, mint sok embernek.

Na azt minden kutyás vallja, hogy ha egyszer valaki szereti a kutyát, az örök életében szeretni fogja. Ez nem változik meg. Vagy szeretem, vagy nem. Viszont ha nekem, mint barátnőnek, majd feleségnek eltűrte a kutyát (Ő vette nekem), akkor a saját gyerekének, akivel sokkal erősebbnek kellene lennie a kötődésnek, miért nem?

Szia!

A kislány hány éves kora óta él külön az apjától?

Szia!

Nekem személyes tapasztalatom nincs erről, de a nővérem gyerekei ( hasonló korúak voltak abban az időben ) simán megmondták az apjuknak, hogy nem mennek hozzá.

Ott az volt a probléma, hogy a láthatás nem szólt másról, mint hogy folyton az anyjukat szidták ( főleg a volt anyós ).

Azóta nem mennek.

Sok okosságot olvastam már itt a hoxán.

Most légyci exférjek, exnejek gyertek és mondjátok el, hogy oldjátok meg, ha a gyerek nem érzi jól magát az apai láthatás alatt a nyári szünidőben.

Röviden:

Ami működött a házasságban (közös értékek szerinti nevelés), nem működik elváltan. Totál más nevelési szemlélet, ami nem tetszik a gyereknek. A hétvégéket elviseli, de a hosszabb ott tartózkodás már nyűg. Ráadásul az új nejjel van otthon, vagy egyedül, jobb esetben a nagyival.

Gyerkőc 12 éves kiskamasz csaj, a lehető legnehezebb korban (tudom, kisgyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond).