Esküvő - "és fogadom: legigazabb vágyam, hogy sose hagyjalak el..." (beszélgetés)

és ettől a fajta gondolkodástól haladunk szépen mindenhol előre. Mert ez nem csak a házasságra, de minden másra is szól.

A szerelem és a kapcsolatok egy teljesen külön műfaj, amitől csak kapni tud az ember, még a rosszból is tud tanulni, és változik ezáltal.

Az elsönek én is igy indultam el!!!

Azt gondoltam csak Ő és Én örökké:-))))

de ez csak ÁLOM volt!

drágám, erre mondják, h az irígység, az piszkos tud lenni.

Én csak a kis barátnődet sajnálom, aki talán örülne is neki.

ma is buli?

:) a 2 lányt és a kutyát beteszem a kocsi hátsó ülésére és indul a bakterház helyett az esküvőszervező karaván :DDDD már el is képzeltem :))

igen, szeretném, meg fotózni is, de sajnos jelenleg nem lehet :( addig leírom, amit tudok róla, jó?

a nagyja a fejemből, meg picit utána is olvastam

köszi

hát engem akár nézhetnének is, nem érdekel egyáltalán - ha nekünk ez így jó, másnak nem sok beleszólása van a dologba :)

ezt meg is mondom, ha szükséges

majd, ha nekünk kell, akkor meglesz

de imádom megszerezni az esküvőket - így megélhetek sokat, nem csak egyet és mindegyiket másként - afféle dopping ez, hiszen mindegyik ad valamit a számomra, még sem az enyém, ha meg majd egyszer sor kerül rá, akkor nagyon profi leszek már a szervezésében :))

Szerintem el kellene mondani a rokonságnak, h nem attól vagytok boldogok, mert papír van hozzá, ez csak nekik jó, de mitől is?

Ha elmondod, a boldogság az égben köttetik, és ha Istennek nem tetsző dolgot cselekednétek, akkor már régen nem lennétek együtt.

Na várj, egyik este volt egy kérdés a tv-ben, a választ sajnos nem tudom, de maga az egész aranyos. Ideírom mindenki épülésére.

?"A sexet Isten teremtette,

míg a házasságot a papok. "?

Lehet nem pontos az idézet, azért is tettem kérdőjel közzé.

ez az idézet nagyon jó, lehet elrablom..

:)

nagyon jól tetted, h leírtad és összefoglaltad a mai korra jellemző házassági dolgokat.

Mi már elég régen esküdtünk és akkor sajnos nem lehetett, de én legszívesebben a magyar nők egykori ruhájában, amit egészen sokáig erre és még hasonló helyzetekre viseltek, a díszmagyart tartanám a legszebbnek. A fehér tényleg a tisztaság színe, és nem feltétlenül a szűzies tisztaságé, hanem sztem leginkább a tiszta és szép érzelmeké a másik iránt. Amit jó lenne örökre megtartani, de az a baj a mai életben, h kevés az emberek türelme, ha valami nem sikerül, azt meg kellene beszélni, nem pedig futni az ügyvédhez.

Pedig hány jó és még jobb házasság maradhatna meg, amennyiben kellően megbeszélnék a felek és nem fordítanának egymásnak hátat. Mindenhol vannak rossz pillanatok, 33 év után én már csak tudom. És nem azért vagyunk együtt, mert minek, hanem mert igazán szeretjük egymást.

szerintem is pont az a lényege, hogy a nap tényleg a házasulandókról szóljon és nem a szülőkről, vagy a násznagyról és egyebek - tehát nekik kell tudni mit akarnak és hogyan és annak kell megvalósulnia!!

pl. a barátnőm idézete, ami nekem kicsikét nyers, de hozzá nagyon is illik:

"Aki kifosztott, és akit kifosztok

Kivel napjaim külön kicsi poklok,

De aki melett egy-egy ritka percben

Haláltalanná, teljessé növekszem;

Mellette, ki- bár félem és gyalázom-

Egyedül méltó hozzám a világon,

Mellette élni, egy fedél alatt:

Ez most a tét és ez a feladat."

de pontosan, unokatestvéremnek most lesz az esküvője, és nagyon jó elképzelései voltak Ő inkább hagyomány párti, nagyon kevés "új" elemet vett bele az esküvőbe, anyja aki ugye az én nagynéném arra is beszólt, de miután előadtam az én elképzléseimet sokkot kapott, úgyhogy leszállt a témáról.

:)

Szerintem az a lényeg, hogy a pár, és elsősorban a mennyaszony (mert végülis főleg az Ő ünneplése a cél) tökéletesnek találja ezt a pillanatot, napot,ahogy azt kislánykorában elképzelte.

:)

én még nem vagyok férjnél, de már 6 éve együtt élek, van 2 lányunk és egyszer majd, ha úgy érezzük, akkor házasodni is fogunk - rengeteg esküvőt végigcsináltam már, családban, barátokkal és idegenekkel is, de még nem láttam olyan házasságra készülő párt, aki már a válás gondolatát forgatta volna a fejében

egyébként, mind a mai napig nem érzem úgy, hogy nekem el kellene majd hagynom a páromat, hanem, hogy ez egy végleges dolog és utána már nem lesz márs, tehát vele fogok megöregedni is :) még eddig nem tűnt volna fel, hogy ő másként gondolná, legalább is a terveit hallgatva, a tetteit elnézve, nem így tűnik :)

érdekes volt a cikk, engem mondjuk ismét megerősített abban, hogy a gyűrűn kívűl semmi mást nem szertnék a hagyományok szerint csinálni.

:)

Szerintem senki nem azzal a tudattal indul egy házasságnak, hogy ő akkor majd válni is fog. A házasulandók a boldogságnak élnek és reménykednek az örökben, vagyis, hogy mindörökre együtt maradnak.

A cikk egyébként inkább a hagyományokról szól, hogy bárki ötletet tudjon meríteni belőle, esetleg újat ismerhessen meg, vagy a hiányosságok kiegészítésére szolgálna. Szerettem volna leírni mindazt, amit én már ismerek, de rájöttem, hogy még mindig hagytam ki belőle, nem is keveset. Talán majd egyszer egy második részét is alkotok, ha szükségesnek érzem. :) Már így is elég hosszú lett. Na és hagyjunk másoknak is valamit, amit hozzá lehet tenni.

ha tesznek érte igen, ha nem akkor valszeg erősítik a statisztikát.

köbö ennyi a lényeg, szerintem ez is elég realista.

:)