Esküvő előtti para (beszélgetés)
Sziasztok!
A dolgaink úgy alakultak, hogy szilveszterre már ismét visszajött hozzám. Nagyon nagyon tepert, nagyon szépeket mondott, és tett is. (kaját hozott, drága ajándékot, feladatokat kérés nélkül elvégez otthon, programokra hív meg, folyton rajtam csüng és ölelget, folyton kíván..stb) Egyszerűen megint nem tudtam ellenállni neki. Azt mondtam, adok még neki egy utolsó esélyt, de ha még egyszer csak hasonlón kapom, akkor nem fog érdekelni mennyire szerettem és mennyire hiányozna, kiadom az útját. Állítása szerint rájött, h soha nem akar elveszíteni, most már tényleg akarja az esküvőt, és gyereket tőlem..minden. Szóval tény, h most álompasi üzemmódban van. Hajlandó volt feloldani a telefonját, h bármikor belenézhessek és párterápiára is eljönne velem, hamarosan foglalok időpontot. Mindezek mellett én még mindig nagyon szkeptikus vagyok. Hiszen ősszel még egy másik csajnál próbálkozott és ha az a lány nem mond nemet, ki tudja meddig mennek... Létezik olyan h valaki hibát követ el, aztán mikor rájön, h mit veszíthet, megfordul benne minden? Ilyen van? Vagy naiv vagyok és ha nincs ló jó a szamár is alapon próbálta meg jóvá tenni az egészet velem? Vagy ez meg túl negatív? Ha csak én lennék a "szamár" akkor feleségül akarna most venni? Én már nem tudom mit higgyek, oda a bizalmamnak :(
Szia!
Sajnálom,hogy végül csak ez bukott ki..de még mindig jobb most,mint az esküvő után. Jo ötlet,hogy elköltözik,csak tartsd magad,légy erős! Tudom,könnyű ezt mondani,főleg igy karácsony előtt 😣 de most ennél jobb döntést nem tudsz hozni,es most kell nektek a külön töltött idő,hogy mindketten rajojjetek,hogy együtt,vagy külön jobb. Azt nem mondom,hogy legyen végleges a szakitas,de egyenlőre biztos hogy az lesz a legjobb,ha csak "tartjatok " a kapcsolatot. Itt mindent ujra fel kell építeni,es az elejétől kezdeni,ha ugy gondoljátok,hogy folytatjatok. Sajnálom,hogy ebbe a helyzetbe kerültél,kitartást kívánok!
Es köszi,hogy jelentkeztel! Ha egy kis lelki fröccsre lenne szükséged,gyere mi itt vagyunk! ☺
Sziasztok! Megígértem, jelentkezem újabb infokkal (hátha segít valakinek ha látja hogyan alakulnak a dolgok) Szóval kiderült, hogy mégiscsak van egy harmadik :( Véletlenül bukott le. A lány a vonatról..akivel nap mint nap ingázik. Nagyon hosszú hoza-vona és sok vita után bevallott mindent. Még októberben leszólította és bepróbálkozott nála de a lány visszautasította mert van pasija. (nem tudom meddig ment volna el ha nem utasítja vissza) Ez után chatelni kezdett vele arról, hogy nem fogja többet zaklatni és bevallotta neki, hogy én vagyok (vagyis van barátnője), ez után a lány lecseszte (puszi neki) és állítólag ez után nem volt több kommunikáció (persze a chat et nem merte megmutatni a telóján, tehát ezt elmesélés alapján tudom csak). Jobban zavar, hogy nemrég újra ráírt a párom egy bagatell témában és most a lány is közlékenyebb volt, ami felizgathatta őt, mert ezzel kapcsolatos google keresési előzményeket találtam a laptopunkon.(ez buktatta le, pl: "a csaj visszautasított, de chatelünk") Amikor minderre rájöttem iszonyat számonkérés következett, kiabáltam vele és sírtam, ő megpróbált nyugtatni de mindhiába. Láttam, hogy borzasztóan érzi magát a történtek miatt, nem győzött szabadkozni, hogy hibázott, hülyeség volt, sosem lesz olyan jó nője, mint én..stb. Megint azzal tudott csak előhozakodni, hogy mivel sajnos előttem nem volt még komoly kapcsolata, egyszerűen hajtotta a "vadászösztön" ill. a kíváncsiság, hogy mennyire menne most a csajozás, mennyire vonzó a másik nem szemében, de hogy a lánytól semmi komolyat nem akarna. Ezt már olyan szintű gerinctelenségnek éreztem, hogy tegnap megbeszéltük, hogy el kell költöznie tőlem, a karácsonyt sem vagyok képes vele tölteni. Végtelenül letört volt. Hullára itta magát utolsó este (sosem csinált ilyet), a hánytál felett folytak a könnyei és kérte bocsássak meg. Ne tudjátok meg mit éreztem. Szóval ez még nem igazi szakítás volt, lehet azt kellett volna, nem tudom... Szeretem és utálom egyszerre...Az a durva, hogy megértem. Ha valaki nem éli ki magát, ez van. Mindenki a tapasztalataiból és hibáiból tanul, csak azok után fog tudni bármit normálisan értékelni.:( Nem tudom, mit hoz a jövő és szabad-e egyáltalán arra gondolnom, hogy visszaengedem? Talán max akkor tenném meg, ha páli fordulatot venne a viselkedése és érezném (tettek által), hogy nagyon akar engem; de még ezek után is bizonytalan maradnék, hogy meddig tart ez ki. Nem tudom jó ötlet-e benne maradni egy ilyenben (akármennyire is szeretjük egymást), ha az egyik fél még nem élte ki magát.(?) Akkor is jelentkezem, ha véglegessé vált a döntésünk valamilyen irányban..
Minden menyasszonynak azt tanacsolom (en,aki nagyon izgulos menyasszony voltam),hogy ne izguljon.probalja meg kielvezni ezt a gyonyoru napot maximalisan.arra is fel kell keszulni,hogy nemn lehet minden tokeletes.minden apro reszletet nem tudunk iranyitani.ezert nem erdemes parazni.szep es jo lesz minden.
Itt a mi highlights-unk:
[link]
Az is lehet, hogy nem a saját fejéből pattant ki, hanem a családjából intette valaki, aki tudott hatni rá.
Szia!
Kivanom,hogy rendezödjenek a dolgaitok a jo iranyba! Hisz a "nyakatokon az esküvö"!! Remelem sikerül szivböl jövo akarattal hazasodnotok!
Varjuk majd a fejlemenyeket!
Egyáltalán nem voltam biztos a dolgomban, amikor a topicot indítottam, ezért érdekelt mások véleménye.. és köszönöm őket! Csak annyi, hogy menet közben sokmindenről sikerült őszintén beszélgetni a párommal, ami változtatott a véleményemen és elbillentett abba az irányba, hogy adjak még esélyt ennek a kapcsolatnak (vannak akik konkrét megcsalást is megbocsátanak, nem mondom, hogy ez mindig jó, de lehet olyan a helyzet, hogy nem kell feltétlenül kidobni a másikat..)Lassan két hete nem viselem a gyűrűt, csak várok, hátha visszaadja(lehet feleslegesen, ezt még nem tudom) A hétköznapjaink egyébként normalizálódtak, olyanok, mint mindig, ez most jó. Lehet, hogy a negatív jóslatok jönnek be, lehet, hogy nem... ha nem felejtem el, beszámolok a fejleményekről!
Ha ennyire biztos vagy a dolgodban, miért érdekel mások véleménye?
Szerintem itt mindenki világosan látja a helyzeted, de majd megtapasztalod a saját bőrödön - persze ha a pasid nem lép le addig.
Nincs rosszindulat legalábbis ebben a 30+ hsz-ben nem éreztem ilyet senkitől.
Az lehet "csak" hogy egy kívülálló mindig más szemüvegen keresztül látja és meglátja, észleli a hibapontokat és kapufákat.
Szívemre tettem. A fene sem tudja mit tennék én.
De te tedd azt amit jónak tartasz és add meg neki az esélyt, légy rá büszke, nézz fel rá, dicsérd, kezdeményezz, kívánd, tartsd jó pasinak (ha van miért) és rendben lesz minden:)
Azért majd írd meg, hogy így jobban akarja-e az esküvőt. Nagyon kíváncsi vagyok rá.
...sőt időnként rosszindulatot érzek a hozzászólásokban :(
Igen, "csak úgy" nem múlnak el a dilemmák valóban, csak ha teszünk érte :) épp ez a lényeg.. Ti mennyi energiát fektettetek abba, hogy feloldjátok a dilemmáidat? A korábbi kapcsolatomból én is kiléptem, mert voltak dilemmáim, amik olyan jellegűek voltak, amiket nem lehetett feloldani, mert az exem legalapvetőbb jelleméből fakadt, és ezt hosszútávon sajnos nem tudtam volna elfogadni. Mérlegelni kell, hogy mi az, amit esetleg meg lehet javítani, és mi az, amit biztosan nem.. de ha nem tűnik bonyolultnak az a javítás, akkor miért is ne próbáljam meg? Elég nagy adag női sértettettséget sőt
Hagyd, hisz nem vagyunk pasik, nem látunk a fejükbe ;).
Kívülről annyira egyértelmű a stájsz, de aki benne van, az nyilván nem adja föl olyan könnyen.
Tudom (saját tapasztalatból), hogy akinek ilyen dilemmái vannak, az nem fog elmúlni csak úgy... Csak nálunk én voltam a bizonytalan anno... Kiléptem a kapcsolatból, és jól tettem.
Bee nagyon akarja mar az esküvőt meg a családosdit, valahol meg is értem, jó srácnak tűnik a vőlegénye, de homokba dugják a fejüket.
Az meg hogy a srác teper... :D még jóhogy! Nem arról van szó hogy Bee nem kell neki, hanem hogy kéne más is alkalom adtán. Jő mély homokot kell keresni ahhoz, hogy biztosan benne maradjon a fejecske.
...nem vagyunk pasik, nem látunk a fejükbe, úgyhogy egészen biztosak nem lehetünk semmiben velük kapcsolatban:)Egyébként felajánlottam neki a különválás lehetőségét és egyszerűen nem akarja. Azt mondta nem szeretne elhagyni. Illetve, hogy egy vagy két hónap különélésnek semmi értelme nem lenne, úgysem kezdene csajozásba; vagy véglegesen különválunk, vagy együtt maradunk, de szünetet nem szeretne. Tovább beszélgettünk és most már kimondott néhány dolgot, amit eddig nem, a konkrét hiányairól. Ez szerintem nagy haladás. Én hiszek abban, hogy ha valakit egyszer megszerettél (vagyis őszintén tetszettetek egymásnak szerelmesek voltatok és minden jó volt), akkor kemény munkával és odafigyeléssel meg lehet őrizni. Lehet, hogy most valaki naivnak, vagy álmodozónak gondol, vagy egyenesen hülyének, azt szabad... Szóval az ember akkor bizonytalanodik el, ha valami hiánya van az adott kapcsolatban, nem igaz? Erre próbáltam rájönni, mi az. Kiderült, hogy emberem jobban szeretné érezni azt, hogy felnézek rá, több dícséretet vár, és több kezdeményezést részemről, vagyis jobban szeretné érezni ezáltal, hogy kívánom, és jó pasinak tartom. Elég hiú, ezt ő is tudja magáról. Azt mondta, hogy nagyon igyekszik majd azon lenni, hogy minden jó legyen, és arra kért, hogy erre adjam meg neki a teret és esélyt. Tedd a szívedre a kezed és mondd, hogy te nem adnád meg neki...
Nem, nem játszódik le majdnem minden pasiban hasonló dolog. Ebben egészen biztos lehetsz.
Abban játszódik le aki nem akar esküvőt és nem akar a másik felé elköteleződni és felelősséget vállalni.
Ne haragudj de ez igy eleg gaz! HA eljuttok az esküvöig,abbol valoszinüleg hamar valas/megcsalas lesz..
hogy a fenébe ne zavarna, hogy nyomásra volt...persze azt mondta, hogy megszeretett volna kérni, csak nem úgy, h érzi a nyomást mások részéről. Nem akarok én megmagyarázni semmit, de attól még tény, hogy időnként mindenkivel szembejön egy olyan ember, aki vonzalmat ébreszt benne, attól függetlenül, hogy van komoly kapcsolata, és szerintem az is létező jelenség, hogy egy olyan komoly döntés előtt, mint a házasságkötés, az ilyen dolgok felerősödhetnek (ezt nem én találtam ki , hanem pszichomókusok)Most pár napja levettem a jeggyűrűmet és visszaadtam neki, hogy kezdjen vele, amit csak akar, szabad akarata van. Azt sem engedem, hogy megcsókoljon, csak annyit, hogy megöleljen, ha akar. Azóta teper...én meg bajban vagyok. Azért nem olyan egyszerű döntést hozni egy ilyen helyzetben, mert nem arról van szó, hogy egyáltalán nem szeretnénk egymást, vagy ilyesmi..
Hmm, szépen megmagyaráztad, hogy tulajdonképpen nem is úgy gondolja ő amit mondott, hisz álmodozó típus, meg biztos mindneki átesik ezen esküvő előtt...
Megmondta hogy fel attól, hogy nem lesz többet más nő, és már most egy utastársáról fantáziál (tudom, mindenki szokott másról).
Értem én hogy kinos lemondani az esküvőt, de ami egy ilyen teherrel indul, ott szerintem garantált a megcsalás (ha gerinces, az elhagyásod).
Értem én, hogy valószínűleg csak elméletben létezik még ez a próblema, de nagy eséllyel realizálódni fog.
Az sem zavar, hogy nyomásra volt az eljegyzés is?
egyidősek vagyunk, és kb 30 évesen találkoztunk, szóval volt ideje bőven, csak kb egyik kapcsolata sem lett komoly.. belátta, hogy ő sosem volt az a csajozós típus, mellettem sem érezte soha h szeretne csajozni, és végül is, ha most elmenne sem válna azzá; csak egyszerűen kapuzárási pánik, úgy érzi, hogy a házassággal bezárul mögötte mégegy kapu.. Amikor azt mondtam neki, hogy akkor menjen, bulizzon és csajozzon, akkor meg azt mondta nem akar, velem szeretne maradni, azóta teper...szóval nem értem. Lehet ám hasonló dolog lejátszódik majdnem minden pasiban (meg akár nőben is), csak nem mondják így ki, vagy nem ül így ki rájuk. Ő egy kicsit álmodozó típus, inkább elmélkedik, mint cselekszik, és folyton a tökéleteset hajszolja. Szóval ez egész dolog számára most is csak egy fantázia. Gyanítom, ha elhagynám, ugyanúgy nem csajozgatna, hanem max összejönne megint valakivel, akivel pár év múlva pont ugyanott tartana, mint most velem. Itt szerintem a dologra való megéréssel lehet a gond, vagyis annak hiányával.
34 éves vagy, ő mennyi, hogy még tapasztalni akar?:)
Ha hurokként a nyakán éli meg, megette a fene az egészet.
"ne fújjuk most le az esküvőt ezért" - most!
Megütötte a fülem. Semmi jót nem jelent az egész viselkedése. Neki is annyira kellene várni mint neked.
Azóta az derült ki, hogy ami miatt a legjobban tart az az, hogy nem tapasztal többet. Vagyis én vagyok ez első komoly kapcsolata, és elmélkedett már arról, milyen lenne mással. Vívódik, mert közben szeret és nem akar elveszíteni... Nem lettem boldogabb ettől az információtól sem, de legalább őszintén elmondta. Mostanság gyakran váltakozott a kedélyállapota és a hozzám-állása, hol "nagyon szeret", hol "teljesen flegma". Elárulta, hogy fantáziált másról (akit csak látásból ismer a vonatról) ill. hogy az eljegyzést is külső nyomásra tette meg, nem úgy akarta ahogy, és onnantól csak azt érezte, hogy szorul a hurok. Mikor ezt elmesélte én összezuhantam, ő viszont azt mondta, hogy leesett egy kő a szivéről, és helyre is rakott pár dolgot benne. Azóta ismét azon van, hogy helyrehozza a dolgokat, állítása szerint engem akar, senki mást... én viszont már nem tudom mit higgyek..
Nàlad mit jelent a nem eléggé?
Nálam azt, hogy szeretem, jó vele.. de másra vágyom egy kapcsolattól, a páromtól. Hogy nem biztos, hogy ugyanígy akarok élni még 10 év múlva is.
Hogy hiányoznak közös programok, több odafigyelés, beszélgetés vagy vmi plusz a szexben. Hogy vmi miatt nem tökéletes a kapcsolat.
Próbálj meg vele erről beszélni. Hogy mi az, amit hiányol, ami miatt elbizonytalanodott, amit szeretne még és fél, hogy már nem lesz..
Huhh...az nem kicsi. Nem lehet hogy ez riasztja a párod?
Neki hány barátja lesz ott és mekkora család része?
Közepeset, 70-80 fővel, csak a legközelebbi családtagok és a barátok (csakhát a család nagy:))
Megkérdezhetem mekkora lagzit terveztek?
..csak tudnám hogyan derítsem ki, többet úgy veszem êszre nem nagyon hajlandó mondani... plusz heteket kért tőlem, nem tudom, mennyire bírok akár egy hetet us várni, hogy választ kapjak a kérdéseimre
További ajánlott fórumok: