Én gyerekem... te gyereked... mi gyerekünk? (beszélgetés)

Sziasztok!

Alidamolnar-ral értek egyet. Mi neveljük a párom gyermekeit akik apához kerültek a válás során, és most várjuk a picikét. Egyikük kamasz, a másik még kiskamasz, de (lekopogom) átlagon felül jó a kapcsolatunk, őket is a sajátomként szeretem. A kisgyermek jön az ő életükbe és nem fordítva, így én sem tervezem, hogy csak azért mert ő az én gyerekem vagy csak azért, mert pici még, feldúlja a nagyobb testvérei nyugalmát!

A fórumindító kisfiát gondolom szintén megviselte a válás, az új feleségnek lehetne ennyi esze! Szép szóval, kedvességgel mért nem próbálkozik? Inkább "kitiltja" onnan, ahol eddig élt... pfff. Szégyen!

Tanulj meg szöveget értelmezni, mielőtt ilyen módon nyilvánulsz meg. SZÖVEGÉRTELMEZÉS. Próbálkozz, bár nem sok reményt látok.

Nem kerülök ilyen helyzetbe, bármennyire is jól esne a kis kívánságod alapján neked, mert mi nem ezen a módon élünk.

Mit tennék hasonló helyzetben? Olyan módon élek, hogy ilyen helyzetbe se kerülhessek-ez a legtöbb, amit tehetek és kb. 40 éve sikerül is. Úgyhogy a te kis sajnálkozásodra a legkevésbé sem szorulok.

Tanulj meg a témáról és nem más ember személyéről írogatni, az előbbit érvelésnek, beszélgetésnek, vitának hívják, az utóbbi meg degradáló rád nézve.

A továbbiakban nem olvaslak, nem érdemes.

Neked az jött le, hogy a fórumindító bunkó vagy erőszakos nevelésű szülő??

Sajnállak..

Azért nagyon kíváncsi lennék, hogy hasonló helyzetben (amiben állításod szerint sosem voltál, tehát GŐZÖD SINCS MIRŐL ALKOTSZ VÉLEMÉNYT) mit tennél??!!

Nem kívánom, hogy kerülj hasonló helyzetbe, de ha mégis, majd mesélj!!

Bocs, de mi az , hogy a volt férjed sosincs otthon a láthatások alatt???

Az ég áldja meg, a láthatás azért lenne, hogy a szülő a gyerekével találkozzon.

Mit csinál olyankor, melózik?

Na erről is beszélni kellene az exeddel, hogy a kettőtök gyerekére nem az új asszonyka kíváncsi, és az gyermeketek sem az apja új feleségét és gyerekét szeretné csak látni hét végén.

Én is második feleség vagyok, férjem első felesége meghalt. A kamasz gyerekei velünk laktak, amikor született a közös kislányunk.

Soha nem hagytam, hogy uralja a terepet a kisgyermek. Úgy értem, volt egy határ. Pl. a nagyok szobájába csak akkor mehetett, ha valamelyik behívta, vagy bevitte. Ezt én alakítottam ki így, tudatosan, mert tudtam, hogy milyen volt, amikor az idegeimen táncolt a kishugom. Szóval, azért kell a kisgyerkőcöt is nevelni, nem kell mindent ráhagyni. Meg kell tanítani, hogy tartsa tiszteletben a másik magánterületét.

nem kiabáltam,hangsúlyoztam... írta hogy az apa megy érte neki pedig kötelessége elengedni,úgy írtad mintha ő nyomná oda a gyereket,pedig nem...ha nem engedi akkor apuka szépen fel tudja jelenteni,másrészt kinek jó az?az anyuka írta hogy apa dolgozik,ezt én is utóbb olvastam...nem a gyerekkel nincs hanem a jelenlegi családjával sem tud sokat lenni...egy gyereknek sokszor az is nagy élmény ha este várhatja apát ezt én tudom a legjobban...

nem szoktam kiabálni soha a neten,tudtommal a folyamatos nagybetüvel irás jelzi azt.....én elolvastam te mit irtál,olvasd el magad te is újra...

Olvasd már el mit írtam! Nem ezt írtam, hogy tiltsa el a gyereket, hanem hogy a GYEREKNEK nem kötelező menni. A bíróság pedig arra biztos nem fog kötelezni, hogy vigyék az apa lakásába, mikor ott sincs.

Nem leszel atól meggyőzőbb, ha ordibálsz, és kiabálj tovább itt másokkal.

azóta beszéltetek már az új feleséggel?mert lehet megbánta már csak gondolatlanul kiszaladt a száján...ő hogyan viszonyul a fiadhoz?

lejjebb irtam hogy nálunk nincs uj nej inkább arra értettem hogy én nem vagyok az tehát nem tudok úgy nyilatkozni de a férjemnek nem vér szerinti fia a nagyfiunk és nem látom hogy máshogy reagálná le ha a nagy tesz valamit...ha máshogy állunk hozzá max az életkora miatt mert mert azért joggal várható el más bizonyos életkorokban....

viszont az exférjnek van új felesége és egy végre megszületett picike kistesó egy 9 hónapos baba....nem tudom ott volt e konfliktuk ha járkál majd a lurkó ott is tuti lesz nem tudom a nej hogy fogja lereagálni mert eddig csak a fiam volt az ő gyerekekük is,nekik nem lehetett,tehát sok év telt el úgy hogy ott az én és exem fia volt a "közös gyerek"

Ez hosszú történet lenne és nincs jelen a másik fél, de mint írtam, engem ez a része nem érdekel a dolgonak. A volt férjem már a múlt, a gyerekünk a jelen és örök marad, de hogy ő mennyit áldoz rá, már nem izgat. Akkor nagyon jól keresett, mikor váltunk, de visszaadta váláskor a vállalkozóit az ügyvédje tanácsára és így nem volt hivatalosan miből megállapítani normális összeget. Azóta se érdekel ez a dolog, van, hogy 3 hónapig nem fizetnek, aztán egyben adják, már az sem hat meg, csak az szokott bántani, hogy még csak nem is jelzik, hogy "figyelj, most ez a helyzet".

Sokan panaszkodnak fórumokon, hogy x ezer gy.t. mennyire kevés, milyen sokat keres a volt férj és mekkora szemét stb.

Tudod, a kicsit is becsülni kell és annak aki neveli, biztosítani a gyereknek mindent. A gyerek meg felnő és látni fogja ki az akire számíthat.

Én inkább plussz munkát elvállalok, de nem pitizek 15 ezer ft-ért és nem verem az ajtót.

Tyű, elég sok volt a de...:)

A gyerektartáson nem volt vita, nem is lesz, mert a minimumot fizeti a volt férjem, nem is volt hajlandó többet, sőt, csak 10 ezer ft akart. Mindig rendszertelenül érkezik az is, de kit érdekel ez a része? a gyerekne amire szüksége van, azért megdolgozom magam, elvégre én nevelem. Úgynem is szabad vállalni, ha nem tud neki mit biztosatani az ember.

Szoktunk beszélni, találkozni. Mindig törekedtünk a normális viszonyra, mert az a gyerek/ek érdeke.

Valószínűleg tartom, hogy sok neki. Ám amikor az elején átvállalta a volt férjemtől a szerepet, még lelkesen tette, de mára a közös gyerek is sok energiát igényel. De mindig van megoldás, kell, hogy legyen, türelem és szeretet azért átlendíti az embert. De nehéz a nem sajáttal türelmesnek lenni, mindig minden helyzetben.

Nem tudom meddig fog ez az állapot tartani, egyenlőre ő közölte, hogy elég, az apja még nem jelentkezett ez ügyben, mikor láthatásra kerül sor, elválik jönnek-e érte. De ez így nehéz, hogy készítsem-e fel arra, hogy lehet, hogy mostantól egy darabig nem, vagy várjak egy kicsit. A bizonytalanság viszont egészségtelen.

"4. hancsalean 2012-08-17 10:00

Aki élt ilyen helyzetben, vagy aki konkrétan az "új feleség", írhatna arról, hogy min megy/ment át és hogy lehetett ezt kezelni? "

Tehát az érdekelt volna, hogy a másik oldal mit él át ilyenkor, vagy valaki volt-e ilyen helyzetben!

De sokan már az elejét semolvasták el rendesen és rögtön vádaskodni kezdtek. A kérdés egyszerű volt és most már csak olyanokkal szeretnék foglalkozni, akikre vonatkozik.

Igen, teljesen igazad van. De, lehet, hogy besokallt az új feleség, az alább leírt problémák, vagy esetleg más miatt is, és éppen a kisfiadon töltötte ki a mérgét. Nem azt mondom, ha így van az helyes viselkedés, de talán csak ennyi van az egész mögött. Ha amúgy is szoktatok beszélni, akkor nem lehet gond ennek a tisztázása sem. Mert a leírásod alapján azért nem rossz a viszony, jól kezelitek mindannyian a helyzetet. Az meg, hogy Te tukmálnád a gyerekedet.....pfff...abszurd! Igen, az új feleség úgy ment bele a kapcsolatba, hogy tudta ott már gyerek van. Kvázi, neki kell alkalmazkodni ehhez a helyzethez, (felmérni el tudja e fogadni a "hozományt". És ezt előre, nem utólag). "Kell a tehén? Kelljen a borja is!" Én akkor sem maradtam volna együtt a férjemmel, ha csak elviseli a gyerekem, és azt látom nem szereti valójában, vagy bármilyen szinten háttérbe szorítja a testvéreivel szemben, bármilyen szempontból hátrányba lett volna. Ezt egy gyerekét szerető felelősségteljes szülő nem tűri el sosem!

Nem ide tartozik, de ha nem baj leírom. Sokszor olvasom, hogy új asszonykák sírnak-rínak a gyt miatt, hogy a közös gyerekre azért jut kevesebb. Hát bammeg, aki olyan kapcsolatba megy bele, ahol már gyerek van, ott meg kell gondolni a jövőt, és, hogy mit vállalunk be. Ha belefér még egy gyerek anyagilag is ( és még sok szempontból is) akkor jöhet, ha nem, akkor nem! Mindig a meglévő a fontosabb. Előre kellene sok esetben gondolkozni.

Ezzel azért nem értek egyet, mert mielőtt megismerkedtek is volt egy a gyerek és a számunkra is kiszámítható rendszer, meghatározott kapcsolattartás. A felesége is vitt gyermeket a családba, akit a volt férjem nevel, most akkor a vérszerinti ne menjen? Mindenkinek van problémája, hol kisebb, hol nagyobb. Ha a gyerek szeretne menni és jönnek is érte, miért kellene megakadályoznom?

A családom oldalával én tartom a kapcsolatot, a volt férjem a saját oldalával és hétvégente esténként elmennek a rokonokhoz. Attól, hogy a feleségén keresztül kell értekezni, még szereti a gyereket és ő nem mondana le róla.

Itt most úgy van beállítva, mintha én tukmálnám a gyerekemet oda. Amikor megismertem a mostani férjemet, neki eszébe sem jutott soha, a mai napig sem, hogy ne gyerekestül fogadjon el.