Én és a Candida

Rengeteg tünetem volt, amiktől nagyon szenvedtem, de bármilyen orvoshoz is mentem, minden leletem negatív volt. Végül úgy döntöttek, hogy ez biztosan neurózis, ezért annak megfelelően is kezeltek, s le akartak százalékolni.

Közben csak egyre fogytam – már senki nem tudta megállni megjegyzés nélkül, hogy a végén még elfogyok… Eljutottam arra a szintre, amikor minden mozdulat fájt, s sírtam, amikor fel kellett kelni az ágyból.

A férjem kapkodott fűhöz-fához, orvostól orvosig mentünk, aztán természetgyógyásztól természetgyógyászig. Mindkét oldalon voltak olyanok is, akik pozitívan fogadtak és voltak olyanok is, akik nem vettek komolyan.

Bújtam a könyveket, hátha találok valamit, nem akartam semmi pénzért, hogy leszázalékoljanak.

A candida témával egy véletlen folytán találkoztam, s ezután vettem egy erről szóló könyvet. Kb. három oldalon keresztül sorolta az írója a lehetséges tüneteket. Én elkezdtem aláhúzni, ami nekem akkor volt. Alig volt egy-kettő, amit nem húztam alá!

Gyorsan megkerestem, akitől először hallottam az információt: hol lehet erre vizsgáltatni, stb. Így ismerkedtem meg azzal a doktornővel, aki végül is segített kimászni abból a mély veremből, amiben voltam. Persze, nem egyedül segített. Akkor már működött a városban a Candida klub, amelynek ő a szakmai vezetője volt (s még ma is az). A doktornő és a klub vezetője alapították a klubot, ők maguk is szembesültek a candidával annak idején.

Mire kiderült, hogy valóban candidás lehetek, mert a vérvizsgálat pozitív lett, kiderült egy, a sok tünet között megbújó valódi betegségem is: agyalapi mirigy daganat. Amikor kiderült, megkaptam a gyógyszerem, aztán nem sokára kellett kezdenem a candida terápiát is.

Az, hogy milyen tünetek voltak, milyen terápiát kaptam, egy másik történet, ezért elnézést kérek, hogy most nem részletezem.

A lényeg, hogy candida ellen nem gyógyszeres, hanem gyógynövényes terápiát írtak fel, étrendi és életmód változtatást mellé. Nem volt könnyű az egész családnak átállni egy teljesen más ritmusra. Ez volt azonban már az utolsó mentsvárunk.

A konkrét terápiának kb. a harmadik hetétől elmondhatom, hogy a tüneteim 70%-a eltűnt. Annyira jól éreztem magam, ahogy már évek óta nem, s alig akartam hinni saját magamnak!

Ekkor határoztam el, hogy mindenáron kijövök ebből, bármi is legyen ez. Azt már tudtam, hogy az ellenséget csak úgy lehet legyőzni egy csatában, ha barátként bánunk vele, nem pedig ellenségként. Ráadásul, ha le akarod győzni az ellenséget, akkor ismerd meg előtte! Ez fontos szabály!

No, én nekiláttam megismerni. Megtanultam mindent róla, ami csak a kezem ügyébe került. A terápiát egy év múlva megismételtem.

Most már elmondhatom, hogy köszönöm, egyre jobban vagyok, s remélem, sok embernek segítek azzal, ha a következő összeállításomban leírom, nekem hogy sikerült, s miket tapasztaltunk a témával kapcsolatban.