Emlékek, amik a szerenádokról megmaradtak... (beszélgetés)

MI Pécsett érettségiztünk, mi minden tanárhoz elmentünk, és igenis az ablaka alatt adtunk neki, ami a csövön kifért:)

Virágot vagy bort vittünk nekik, és megköszöntük a munkájukat:)

A szomszédok aznap le voltak ejtve:)

Én nagyon szégyeltem magam.

A matek-fizika tanárnőm állatait Pascalnak, Newtonnak, Einsteinnek neveztem el.

Falun lakott. Kerestem az Einstein lovat, de nem volt csak kutya. Egy rakás hülyeséget összehordtam ittasan.

Az osztályfőnököm kertjébe pedig behánytam. Az osztálytársaim átlapátolták a szomszédba.

Aztán rá egy évre meséltem egy kolléganőmnek ezt a hányásos sztorit. Kiderült, hogy szomszédja az osztályfőnöknek és annakidején találkozott is a hányásommal.

Ciki.

Na azért én 8. osztályfőnököm sem volt semmi. Őt hagytuk utoljára...előtte matektanárnál voltunk, aki egy évet tanított csak minket. Na nála volt minden, ami jó egy 14évesnek..gondoltuk, nem eszünk sokat, mert ofő következik....

Odaértünk ofőhöz...sötétség..redőny....énekeltünk...redőny föl, ablak kinyit, függöny elhúz, tanár kikönyököl....rekedtre énekeltük magunkat(gondoltuk ,csak megunja, és felhív) egy idő után befejeztük. Ami következett: köszönöm....és ---->buksi vissza, ablak becsuk, függöny elhúz, redőny vissza le, lámpa le... ENNYI !!!!De a szakis, és a gimis, az felejthetetlen volt. :)

Amikor nekem volt......:-)

Mi is gyalog, BKV-val mentünk minden tanárunkhoz, egész Pestet bejártuk. Minden tanárnál énekeltünk az ablaka alatt, üdítőztünk, cseverésztünk.

Utoljára az osztályfőnökünk maradt. Nála kaját is és alkoholos italt is fogyaszthattunk, és vele több dalt elénekeltünk.

Nagyon jó volt, manapság minden jóról leszoknak az emberek...