Eltűntek a barátnőim (beszélgetés)

Én nem tudom, hogy akarsz barátkozni, ha csak annyit csinálsz, hogy reggel elviszed az oviba a gyereket, jön a meló, majd haza.

Ha barátkozni akarsz, akkor mindenképp időt kell szakítani rá.

Nem fogsz olyat találni, aki a helyedbe megy. Neked is ki kell mozdulni.

Köszi, akkor minden oké! Szép, hosszú barátság valóban.

De ezt a közös tea-délutánok szervezését komolyan gondoltam. És inkább azokkal az anyukákkal kellene szövetkezni, akiknek a csemetéi barátok, barátnők az oviban, mert akkor az ilyen közös összejöveteleken a gyerekek is szívesebben eljátszanak egymással.

igen 3 éves ovis koromtól, mivel a szomszédban lakott már előtte is "barátkoztunk" de azt nem számoltam bocsánat, így 20 éves koromig voltunk barátok, a volt férjemmel pedig 22 éves jöttem össze...+17 az 39

na mindegy örülök h a lényeg átment

Kövezzetek meg, de nem értem:

17 éven keresztül voltak barátnők. Ha kb. 10 éves kortól számítjuk, + 17 év = 27 éves volt, amikor lenyúlta a barátját. Ezek után ment férjhez, akivel ismét csak 17 évig volt együtt, vagyis 27 éves kora után + 17 év = jelenleg minimum 44 éves, és nem 39!

Vagy a barátnőjével már 5 éves kora óta, óvodás korukban lettek barátnők????

De mindettől függetlenül:

egyedülálló anyaként, munkahely és 3 éves kicsi mellett, bizony nem sok idő marad barátnőre.

Inkább a hasonló gondokkal küzdő kisgyermekes anyukákkal kellene közös programokat szervezni, mert valószínű ugyanez a problémájuk.

Ha összefogtok 4-en, 5-en, és két hetente, vagy havonta felváltva hol egyik helyen, hol a másik helyen szerveztek egy közös összejövetelt, ahol a gyerekeket is össze-eresztitek az egyik szobába, ti pedig a másikban kávéztok, beszélgettek, kiengeditek a gőzt. Egy ilyesmit el tudnék képzelni, akkor a gyermek-megőrzés gondja is megoldott.

Sziasztok!

Nagyon nehéz életszakaszon vagyok túl/ benne....39 éves vagyok van egy 3 éves kisfiam. Sajnos tavaly tönkre ment a házasságom elhagyott a férjem 17 év után.

Nagyon nehéz most új életet kezdenem. Soha nem voltam az a nagy barátkozós fajat inkább mindig visszahúzódó voltam ami az alacsony önértékelésemből fakad és ami ugye a sajnos a megcsalás miatt még mélyebbre süllyedt.....Már gyerek koromban sem volt sok barátom, volt egy nagyon jó barátnőm aki nekem olyan volt mintha a testvérem lett volna.17 évig sülve főve együtt voltunk aztán sajnos lenyúlta a barátomat és rossz társaságba is keveredett ezért eltávolodtunk egymástól és vége lett a gyerekkori barátságunknak. Mellette még volt 2 közelebbi barátnőm de ahogy kikerültünk a munka világába ők is lekoptak.Eddig 3 munkahelyem volt. Mindig kis létszámú munkahelyeim voltak. Amíg együtt dolgoztunk mindig volt egy egy kollégám akikkel néha összejártunk de aztán ahogy munkahely váltás történt utána nehézkessé vált a kapcsolattartás és ők is elkoptak. Hozzáteszem nem úgy volt h ők kerestek...én is szoktam érdeklődni hogy vannak mi a helyzet de egyre jobban koptak a találkák .Jelenlegi állásom már 10 éve meg van, egy kis faluban dolgozom egy 55 éves közvetlen kolléganőm van az irodában a többiek férfiak a cégnél.A munkahely váltás nem opció mert nagyon rugalmas a munkahelyem jó a főnökség és a fizetés is magasabbnak mondható.Tehát sajnos nem nagyon tudok barátkozni sehol.A kisfiam is abba a falusi oviba jár ahol dolgozom nem ismerem a helyieket mert reggel be az irodába délután ki és a covid alatt kezdte így a gyerekek szüleivel sincsen közvetlen kapcsolat nem voltak rendezvények h kicsit lehessen barátkozni. Én városban élek panelban. A szomszédaim mind idősek de nem olyan közvetlenek...Eljárni nem tudok nagyon(akár edzeni mert szüleim idősek és messze élnek így nincsen segítségem a kicsi körül a volt férjem pedig hát hagyjuk...).Szóval annyira hiányzik egy barátnő akivel néha össze tudnánk járni, beszélgetni szórakozni stb szóval egy barát...de úgy veszem észre ennyi idősen már nagyon nem lehet igazi barátokra szert tenni....mindenki irigy a másikra, kibeszéli és látszat kapcsolatok vannak....egyre jobban depresszióba esek....nagyon hiányzik a társaság....lehet erre vmi megoldás? HA néha mondjuk a játszin vagy valahol összetalálkozom anyukákkal jól elbeszélgetünk de mélyebbre még senkivel nem vált a kapcsolatunk...biztos velem van baj mit rontok el? Nem akarok senkire ráakaszkodni de...annyira magányos vagyok...