Első terhességem és a hiedelmeim - megcáfolva

Na már most, így a vége felé érdemes lenne egy összegzést írni, - miről is? Hogy mit vártam, mit hittem, és mi lett belőle...

Első baba és a hiedelmek - röviden talán ezt akarom elmondani.

Nem terveztük a babát, így nem bújtam az internetet arról, mik is A JELEK. Nagyon sok embernél úgy érzem, már beképzeli a dolgokat, mert annnyira szeretné azt a pici babát... szóval pszichés.

Épp annál az októberi ovulációnál szóltam rá a páromra, hogy most vagyunk ott, elő az óvszerrel. Tán akkor egyszer esett meg ez a dolog.

És babóka megfogant. Mert ő úgy akarta.

A menstruációm mindig pontosan jött: 30 napos ciklus, néha 1-1 nap csúszás. Akkor is fájt a hátam, a veséim sajogtak, és le akart szakadni a petefészekem. Vártam, vártam... aztán csak nem lett belőle semmi. Azt nem tudtam, hogy a terhességnél is fáj(hat)! Hiszen a méhben csodák történnek már akkor! ! ! Szóval akkor hol volt itt A JEL? ? ?

Aztán azon az éjszakán kiderült. Egyedül vonultam be a fürdőszobába hajnali fél 2-kor, és akkor is még azt hittem, lehetetlen, hogy NEKEM gyerekem lesz. Aztán láttam a csíkokat. Egyedül aludtam, apa reggel jött föl. És akkor elmondtam neki. Dadogtam, és azt sem tudtam, mit mondjak. Küszködtem a könnyeimmel. "Mert a munkám augusztusig, meg se lakás, meg nem terveztük. . "Ez a terhesség első, észbontó hatása. Biztosan a hormonok teszik. Mert egy őrült gondolhat ilyenkor ezekre a dolgokra! Meg sem fordult a fejemben, hogy ne legyen ez a baba, csak nehéz volt bevallani és vállalni a felelősséget, hogy LESZ.

2 nap múlva látott a doki, mi meg a fekete foltot a papíron...

AZT HITTEM, majd ha gyereket akarunk, akkor hónapokig kell dolgoznunk rajta(ezen a többség nevet, viszont manapság sajnos sok párnak az évekig való próbálkozás jut csak! ). Volt elég sok petefészekproblémám, hüvelygomba, ciszta. Mindezt tetőzte a 156 epekövem, amik a fogamzásgátlótól lettek, és amiket májusban kaparásztak ki. Ezenfelül volt bennem egy rejtett félelem, hogy a volt munkám, ahol nagyon nehéz csomagokat cipeltem, nyomot hagyhatott az érzékeny női szerveimben... ez volt a rémálmom.

De nem így lett!

Még aznap nekiláttam a szörfölésnek... a mai kor átka: az internet. 1 nap alatt millió információt szereztem mindenről. Olvastam, képeket néztem, videókat töltöttem le, szakcikkeket mentettem el. És ez azóta így megy naponta.

Ez nagy hiba. Mert a kismama szuperszelektív agya főleg a rosszat, a negatívumokat, a veszélyeket szűri ki! Tapasztalatból mondom - saját magunkat paráztatjuk.

AZT HITTEM, nagyon rosszul leszek, és állandóan hányni fogok. Ez csak részben jött be, miután otthon bejelentettük a babót egy jó kiadós, vörösboros vacsi előtt. Anyu azt mondta, ha nem vagyok rosszul, itt valami gáz van... biztos ez? Aztán másnaptól rendes terheshez méltóan, - a 6. héttől a 11. -ig - néha émelyegtem. Hánytam 3-4szer, de ennyi.

Most így utólag, szerencsés voltam. És jól tűrtem. Dolgoztam, és nem akartam mások előtt rosszul lenni, így kihúztam. Ehelyett otthon esténként ment a fetrengés. De ennyi. Semmi kínszenvedés, semmi hónapokig tartó állandó rosszullét...

Az életmentő böfi segített túl ezen a korszakon: )

Áldom azóta is azt a szénsavas-cukros-karamellás löttyöt, amit amúgy ki nem állok, de akkor életerőt adott: )

AZT HITTEM, fájni fognak a melleim. Zz milyen kellemetlen lehet, gondoltam - de nem fájtak.

AZT HITTEM, majd a terhesség vége felé tör rám a fáradékonyság. Hát igen, az első 3 hónapban minden utam az ágyba vezetett, bármikor is értünk haza. Ruhástul, cipőstül, koszosan... . ÁGYAT akartam! ! !

AZT HITTEM, a poci rendesen elkezd majd nőni, és mindenki látni fogja, hogy ott babóka van. De nem. 26 hetesen lehetett észrevenni, hogy az nem háj. A többiekhez képest most is kicsi, de babóka rendesen nő, így semmi kifogásom a méreteink ellen: )

AZT HITTEM, majd mindenem fájni fog. Fokozatosan, a terhességi kornak megfelelően hol ez, hol az.

A többi kismama álmatlanságra panaszkodott - én még ma is nehezen kelek 9 előtt. Simán bevállalok akár 11 óra alvást is.

A többi kismama sokszor jár ki pisilni - én rossz esetben kétszer, ha egyátalán.

A többi kismama keményedik - én talán kétszer éreztem ezt - a 38. héten.

A többi kismama beödémásodik, vizesedik - rajtam még most sincs semmi nyoma.

A többi kismamának méhszalag-húzódási fájdalmai vannak - én még nem tudom, mi az.

A többi kismamának őrülten fáj a háta - nekem "még" nem.

A többi kismama popófájdalmakra panaszkodik -az enyém még bírja.

A többi kismama gyomorsavtól szenved - az enyém csak a cseresznye-sör kombinációra reagált: )Ezt tessék kerülni!

A többi kismama éjszakai vádligörcstől szenved - én 1x tapasztaltam, pedig nem szedek Magnét.

A többi kismama nem tud elhelyezkedni az ágyban: körülpolcolja magát, forog, de sehogy sem jó - én csak egy kispárnát teszek a combjaim közé, és semmi gond. Biztosan könnyebb nekem, akinek pici a pocija, mint a nagypocisoknak!

Most nem jut eszembe más...

AZT HITTEM, zabálni fogok. A kezdeti kekszes-ásványvizes időszak után rendesen tudtam enni. Talán egy kicsivel többet, mint előbb, de semmiképp sem zabáltam. Éjszaka még egyszer sem jött rám a kívánás... (ezt meg filmekben látni)

Persze voltak kívánós pillanataim, a fő helyen a halpaprikás, a túróstészta és a fagyi álltak. Ezeket amúgyis szeretem. Talán 2x volt rá eset, hogy akkor, azonnal követeltem a páromtól: EZT akarok enni -az egyik a hamburger volt... De inkább az jellemző rám, hogy nem is tudom, mit ennék.

AZT HITTEM, nagyon meg fogok hízni. Bennem ez a terhesség természetes velejárójaként volt jelen.

És íme, itt vagyok a fölszedett 14kilómmal, és nem igazán vagyok még dundi sem. . Igaz, soványan kezdtem, de épp ezért kéne kereknek látszanom. Apa szerint a popóm se nőtt meg nagyon. Aranyos, hogy ezt mondja.

AZT HITTEM, majd jól kirepedezik a bőröm. Nem tette, pedig rendesen kikerekedett a kezdeti lyukhoz képest.

AZT HITTEM, majd zavarni fognak a szagok. Szerencsére továbbra is a cigifüst és az indiai füstölő a 2 ellenségem, ahogy mindig. A többit bírom. a főzéssel sem volt gondom.

AZT HITTEM, a poci majd gátol a mozgásban, és nem tudok még fölmosni sem. A poci ugyan néha útban van, de simán meg tudok csinálni mindent.

Talán csak a szőrtelenítéssel van gondom: )

AZT HITTEM, a szexet el lehet felejteni egy időre - ehelyett most jut csak igazán eszembe, naponta többször is: )

VÁRTAM, hogy megjelenjen a köldök alatti vonal, a linea negra - nálam elmaradt...

AZT HITTEM, hogy jól megnő a mellem. Örültem is, mert alapból nagyon picike. Gondoltam, legalább kiélvezem és megtapasztalom, milyen az, ha nagy, kerek, vagy lóg: D - kicsit "bedagadt", de fél számot se nőtt.

AZT HITTEM, a terhesség utolsó hetei a pokolhoz hasonlíthatóak.

Keményedések, húzódások, álmatlanság, hátfájás, mozdulni nem bírás, állandó pisiinger - ezeket csak hírből ismerem.

AZT HITTEM, fizikailag rossz érzés várandósnak lenni.

Ehhez képest:

-rég nem volt már rossz kedvem!

-a petefészekgondjaimnak semmi híre

-a fejem nem fájt, mióta babás vagyok

-a gyomrom tűri, bármit is teszek bele, és hasmenésem sem volt már rég

-a zsíros, csúnya bőröm összeszedte magát

-egyáltalán semmi "bajom" sem volt az elmúlt 9 hónapban!

Ajánlom ezt mindenkinek, aki "előítélettel" áll a terhessége elején. Nekem nem volt senkim, aki elmondta volna a tapasztalatait(ezért is HITTEM oly sok mindent). Nem is kísérhettem igazán figyelemmel egy ismerős vagy családtag terhességét sem, mert a legkisebb gyerek nálunk öcsi - idén 20 éves volt: D

Viszont rengeteg jó tippet és ötletet, tanácsot gyűjtöttem be - és "öreg" pocisként most már osztok is - a kismamák fórumán!

Nyilván nagyon sok dolog alkati, genetikai "szerencsés" örökségem, de ahányan vagyunk, annyi félék, így ne higgyünk sosem teljesen az olvasottak ijesztgetéseinek! Ne a legrosszabbat várjuk!

Szívesen megölelném azt az embert, aki áldott állapotnak nevezte el ezt a csodás időszakot.

Mert bár terhességnek hívják, ki érzi tehernek, miután a testében növekedő csoda először a szemébe néz?

Igen, nálam az még hátravan, Hanna hamarosan előbújik.

Mindenkinek csodálatos várandósságot kívánok. Használjátok ki ezt az egyedi időszakot, mert ez csak nekünk, szerencsés nőknek adatik meg!