Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Első találkozás a párom gyermekével.. fórum

Első találkozás a párom gyermekével.. (beszélgetés)


16. Nuray (válaszként erre: 11. - Wintertime)
2013. aug. 1. 00:03
Szívesen :) Majd írd meg, hogy sikerült az első találkozás :)
2013. júl. 31. 14:14
Köszönöm,hogy leírtad ezeket, bizony sok mindenre oda kell majd figyelni még akkor is ha a mi helyzetünk ennél egyszerűbb lesz sokkal, hisz Ő az anyukájával él. De szeretném ha amikor találkozunk akkor azért engem is meg tudna kedvelni és azon leszek,hogy ez így is alakuljon:)
14. 4c1a787e8f (válaszként erre: 13. - 4c1a787e8f)
2013. júl. 31. 08:17
Ja, a sztori vége az, hogy pár hónap után visszaköltözött a saját régi házukba, és középiskolásként egyedül élt.. Hát kellett is pár év, amire "rendes" lány lett belőle, de aztán 20 éves korára úgy-ahogy helyreállt a dolog... De azért szerencse, hogy nem kallódott el végleg...
2013. júl. 31. 08:16

Nagyon nehéz kor!


Nekem középsuliban osztálytársam volt egy lány, aki az anyukájával élt, meg a hugával, viszonylag lazán, jómódban. De mindkét lány más apától volt. Aztán meghalt az anyuka. Pont ennyi idős volt az osztálytársam.


Mivel elvileg nem maradhatott egyedül, az édesapjához került, ahol volt már két nagyobbacska, kb. 4-6 éves gyerek. (A huga az ő saját édesapjához ment, ő még be tudott oda illeszkedni valahogy.)


Persze a csaj nagyon szenvedett, ez az a kor, amikor egy kamasz amúgy is szenved, meg hüle tud lenni. A bili mégis apróságokon borult ki, amiből talán Te is tanulhatsz. Pl: nem kapott a lakáshoz kulcsot az osztálytársam. Mert hogy az elején még nem, aztán majd talán. Ő ezt iszonyat megaláztatásnak élte meg, mert hogy ennyire se bíznak benne, mit gondolnak, hogy mit csinálna a lakással, vagy kiket vinne oda...


Aztán olyanok, hogy a kicsiknek volt joghurt a hűtőben, neki meg nem..


Persze hüle dolog, mert ugye hol azt várja, hogy felnőttnek vegyék, hol azt, hogy gyereknek, de a kamasz ilyen.


Szóval nagyon sokat beszélni, ha kell nyíltan, szexről, drogról, stb.. Jobb nyíltan megmondani, hogy igen, nekem is nehéz, még nem ismerlek, tartok mondjuk attól, hogy ... Úgy egyébként meg a tárgyi részletekben mindenképpen ugyanúgy kell vele bánni, mint a kicsikkel...


Nem könnyű, de idő idő idő!!!

12. wintertime (válaszként erre: 9. - Wintertime)
2013. júl. 31. 05:55
Uh..a szóismétlésért bocsi:p, nekem már kicsit késő volt..:)
11. wintertime (válaszként erre: 10. - Nuray)
2013. júl. 31. 05:52

Tényleg nem szeretnék mondjuk:) Nagyon örülnék ha hosszú távon jó kis barátnői viszony alakulna ki köztünk!

Köszönöm,hogy írtál!

10. Nuray (válaszként erre: 1. - Wintertime)
2013. júl. 30. 23:58
Őszinteség, és hogy ne érezze, hogy az anyja helyébe akarsz lépni :) Legyél olyan mint a barátnője... :)
2013. júl. 30. 23:49

Neki már 6 éve elváltak végül is a szülei, így talán az nem lesz,hogy engem hibáztatna és talán igazad van Ő már talán gondol arra is,hogy az apukájának jó legyen. Most ettől a gondolattól kicsit felvillanyozódtam és próbálok arra gondolni,hogy minden szuper lesz csak én vagyok túl aggodalmaskodó.


Nem feltétlenül gondolom,hogy egy 4 évessel könnyebb dolgod volt, de jól csináltad az biztos hisz az idő igazolja:)

8. Pankakukac (válaszként erre: 7. - Wintertime)
2013. júl. 30. 23:44
Jó bizony! Igaz, nekem könnyebb dolgom volt, mert 4 éves volt a leányzó, amikor megismertem, most 10 éves, nemsoká 11. Kamaszokkal talán nehezebb, de annyiból meg könnyebb, hogy ők már fölfogják, apának és anyának is kell valaki társ. Nekik már van külön életük, nem függenek olyan szorosan a szülőktől, nem igénylik minden percben a figyelmet, ezért talán jobban el is fogadnak egy új társat. Természetesen ezt általánosságban írtam, nem mindenkire igaz.
7. wintertime (válaszként erre: 6. - Pankakukac)
2013. júl. 30. 23:41

Köszönöm,hogy ezt leírtad, igazán nagyon jó volt olvasni!:) Remélem nálunk is hasonlóan alakulnak majd a dolgok. Akkor hát hagyom,hogy a dolgok a maguk természetesen módján alakuljanak.

Szerencsére Ő is várja a találkozást és nem ellenséges, ez talán már egy jó alap:)

2013. júl. 30. 23:38

Szia!

Nálunk az van, hogy most is itt szuszog mellettem a férjem 10 éves lánya. Imádom!!!!

Először nem nagyon szerettem a dolgot, tartottam az első találkozástól nagyon, izgultam mi lesz. Nem kellett volna. Nekem az a tanácsom, hogy bízd rá magad a gyerekre és legyél a legtermészetesebb vele. Azt fogja legjobban díjazni, hidd el.

Kicsilány most itt van velünk 2 hétig, Apa dolgozik, így én vagyok vele és a közös fiammal itthon. Nálunk ez már évek óta természetes. Először hagytam, hogy Ő nyisson felém és azóta legjobb a kapcsolatunk.

2013. júl. 30. 23:28
Rendben:) Csak az enyémek még kicsik 2 és 7 évesek, ez a korosztály pedig számomra kicsit ismeretlen..eddig:)
4. c6973617d3 (válaszként erre: 1. - Wintertime)
2013. júl. 30. 23:21
Éppen a trükköket próbáld meg elkerülni, próbáld őt úgyanúgy szemlélni, mint a saját gyerekeidet, annyit tűrni neki is, amit a sajátaidnak is megengednél.
2013. júl. 30. 23:16
Köszönöm, igyekszem majd. Én picit zárkózottabb vagyok lehet csak emiatt aggódom, de remélem nálunk is beválik ez:)
2013. júl. 30. 23:10
Szerintem az őszinteség a lényeg, mindig magadat add ez a legfontosabb. Soha ne játszd meg magad! Nálam bevált :)
2013. júl. 30. 22:59

Nagyon örülnék ha volna olyan akinek van tapasztalata e téren.

Nemsokára elérkezik az idő amikor a párom találkozik a gyerekeimmel és én is az Ő lányával.

Én nem aggódom, mert a lányaim rugalmasak nagyon.

Inkább az Ő lánya miatt aggódom, aki 15 éves. Jó volna ha ki tudnánk jönni.

Van valami trükk amit bevethetek a cél érdekében?:) Persze alapvetőleg elvárás mentes vagyok és igyekszem nagyon kedves lenni majd de izgulok..

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook