Első osztályos követelemények. Minden gyereknek zseninek kell lennie? (beszélgetés)

Szia! Ezek jó hírek.

Én is azt gondolom, hogy kapásból ne szólj az új tanítónéninek semmit, tényleg jó jelzés lenne az, hogy ő lát-e valamit.

A pálcikaemberekkel meg alapból semmi gond, sokan még egyetemen is azt rajzolják.

A kérdés az, hogy van-e mit rajzolni velük :-))

Sok gyerek kifejezetten panelesen fejlődik. Sokáig semmi, aztán nagy lépésben hirtelen nagy fejlődés, aztán meg megint semmi, aztán megint nagy lépés...

Szia, nagyon örülök a jó híreidnek, továbbra is azt mondom a gyermeked teljesen egészségesen fejlődik, szerintem ne hívd fel az új tanár figyelmét hogy kell-e fejlesztés, mert ha ő úgy ítéli meg, akkor úgyis szólni fog, előítéletet miért ébresztenél benne? De te tudod, nekem csak rossz tapasztalataim vannak ilyen téren.

Dicsérd sokat, hogy mennyire ügyesen halad, milyen szépen dolgozik, nincs ennél nagyobb boldogság egy gyereknek ha Apa-Anya dicséri, ill. mondd neki hogy a tanár is látja a fejlődését, ez is még jobban fogja motiválni.

Az én fiam is járt logopédiára pár hétig anno, mert szükség volt rá.... de ez egyértelműen eldönthető, hogy kell-e egy gyermeknek adott korban logopédus vagy sem.... ezek az egyéb ilyen-olyan fejlesztéseknél pedig nincs egyértelműség. Sajnos ma már sok mindent ráfognak a gyermekekre szinte hasra-ütés alapján, ezért jobb nem mindent egy tanár rámondására elfogadni, főleg ha te magad látod, hogy a gyermeked ügyes, okos és fejlődik hétről hétre. Sok sikert a döntésedhez!

Sziasztok ! Gondolom bejelentkezem.

A fiam két hete még pálcikaembereket rajzolt. Mondtam neki, hogy azért már illene rendesen megrajzolni az embereket. Megmutattam neki és hihetetlen egyből sikerült neki. Napokig Spidermant és Iron Man-t rajzolt.

Ma pedig végre azt írta a tanítónéni az irásfüzetébe, hogy látszik, hogy sokat gyakorol, egyre szebben ír 😀.

Minden nap adok neki extra házifeladatot, úgy látszik ez működik.

Jövő hétvégén költözünk, akkor beszélek az osztályfőnökével, ha ő is úgy ítéli meg, időben el tudjuk kezdeni az ergoterápiát.

Járt 4 évesen logopédiára is, de elég volt néhány alkalom.

Talán most is elég lesz.

Olvastam a másik fórumot, szerintem előbb kellett volna fejleszteniük.

Azonkívül nyilván nem vehető egy kalap alá a két fórum gyereke, ebben egyetértünk.

A másik fórumnál nyilván mindenkinek előbb kellett volna kapcsolni. Neki mindennapos fejlesztés kellene, ha nem 1-2 év sepciális logopédiai suli.

Ebben a fórumban nagy valószínűség szerint (mert biztosat senki sem lát, sem itt sem ott, csak másokat olvasunk) elég heti egy ránézés, hogy mégis szem előtt legyen a gyerek.

A lényeg ebben az, hogy az viszont meg kell. Az egyiknek ez, a másiknak az.

Hidd el, a másik fórum gyerekénél sem voltak valószínűleg annyira éles jelek. Ez ebben a cseles, hogy a súlyos, vagy később súlyosabb problémát okozó gondok is sokszor úgy jelentkeznek, mintha nem is lennének olyan nagy bajok. Mert ha láttak volna olyan jelet, eleve kötelesek lettek volna a nevtanban szakértőihez küldeni. Ez a rendszer.

Ezért lenne, jó, ha ezen fórum gyerekénél is rendszeresen ránézne valaki, még ha nem is a fejlesztésen kell töltenie élete nagy részét hálistennek.

Már nagyanyám 40 éve is mindig azt mondogatta, jobb félni, mint megijedni.

Azt nehezen értem meg, amikor valaki - és ez itt nem a fórumindítóra vonatkozik - abba képes komoly energiát fordítani, hogy bebizonyítsa, hogy miért is nem viszi el heti egy valami kis foglalkozásra..

Igen, láttam már olyan esetet is, amikor tényleg nagyot tévedett és rosszindulatú volt a pedagógus ilyen téren a szülővel, de ez az 50/1 arány.

Nekem nem lesz több, ha valaki viszi, nem viszi, csak láttam már pár szomorú esetet, kár érte..

Egyre inkább próbálnak sok helyen ehhez visszatérni, meg a hagyományos módszerekhez a lehetőségeken belül, ezt örömmel látom..

Dehogy vagyok, csak 4 gyerekem van, a normál sulistól kezdve az autistán át a zseni-beszédfogyatékosig..

Én arra jelenségre akartam felhívni a figyelmet, amit meg te nem értesz, hogy attól, hogy "nagyon jó képességű egy gyerek", attól még lehet problémája is. Egyidőben, egyszerre. Az egyik nem zárja ki a másikat.

Az is régi berögződés, hogy valaki vagy hülye, vagy okos.. Ma már a legtöbb gondot pont a szórt profil jelenti..

Az, hogy valakit négy évesen felmértek, az semmi, az az adott pillanatból egy eredmény.

Sokat változott a világ, aki akarja meghallja a szavát.

Jobb helyeken ma is így megy.

Pedagógus vagy?

Nagyon kedves vagy. Szuper hogy iskolát váltotok, ez szerintem most a legjobbkor jön. De talán előre nem kellene mondanod semmit a tanárnak, lássuk, neki magától, minden befolyásolástól mentesen mi lesz a véleménye egy-két hét után.... de persze dönts legjobb belátásod szerint.

Még egy apróság: én anno mindig 3-as voltam rajzból, sőt a mai napig egy kb. 6 éves gyerek szintjén van a rajzkészségem, ezt nem úgy értem, hogy nem tudok szépen színezni, hanem hogy nagyon bénán rajzolok. Ettől függetlenül mindig kitűnő tanuló voltam, negyvenx éves vagyok, akkoriban még nem volt elvárás hogy mindenből tökéletes legyél.

Elmondok egy másik példát, ami viszont konkrétan a most 9 éves gyermekemmel esett meg. Még 2 éves korában elköltöztünk az ország tulsó végébe egy faluba (városból). Ott a férjemmel együtt mindketten elég magas beosztásokban kezdtünk dolgozni (ezért költöztünk), a gyerek bekerült oviba, ahonnan mindig jött a hír, hogy ilyen-olyan rossz gyerek. Utólag kiderült, sokat bántották, mert mi nem vagyunk odavalók.... de ez csak utólag derült ki, szóval nekünk annyi volt az infónk, hogy a gyerek rossz, vigyük pszichiáterhez, mi a baj. Iszonyatosan fel voltam háborodva, de elvittem a gyereket. Ott várnunk kellett egy kicsit, mondta nekem a drágám, hogy Anya, rajzolok még ma neked egy szép szivárványt..... közben behívtak minket, amíg mi beszélgettünk, kérte a nő a fiamat, hogy rajzolja le a családot. Az akkor kb. 5 és fél éves fiam ígéretéhez híven rajzolt nekem egy óriási szivárványt, majd erre elkezdte rárajzolni a családot... viszont a nagy szivárvány miatt nem fértünk el mindhárman jól rajta, és a férjem kisebbre sikerült a kelleténél. Ebből a hölgy azonnal leszűrte, hogy a gyerekben iszonyú megfeleléskényszer van felém, és hogy az apa nem számít. Most tudom, messziről jött ember azt mond amit akar, de mi valóban egy igazán harmonikus család vagyunk, boldog a házasságom, a gyerekem imádjuk, következetesen neveljük, semmi gondunk otthon vele, régen és most sem. Erre a rajz miatt minden más infó nélkül ilyet az arcomba vágnak. Mondtam, hogy akkor köszönjük szépen a lehetőséget, ezt kikérem magamnak, és eljöttünk. Az óvodában is elmondtam, hogy visszautasítom a vádjaikat stbstb.... és ismétlem utána kiderültek a dolgok. a lényeg a lényeg, a gyermek iskolaérettségi felmérője (amit egy teljesen más városban végeznek) 97 %-ra sikerült, utána összehívták a szülőket, és végig azt sorolták, hogy akiknek ez meg az nem jó, mit jelent, és mit tegyenek, nekünk minden tökéletes volt. DE meghurcolták volna a gyerekemet ártatlanul. Iskolába ezek után elvittem a faluból iszonyú hercehurca árán, de azt mondtam, nekem többé nem fogják ártatlanul bántani a gyerekemet. Most harmadikos, kitűnő tanuló, a magatartásával sincsenek gondok. Ennyit a bélyegekről, amiket Szurikáta annyira elképzelhetetlennek tart... de ez persze a mi történetünk, és mindenki esete más és más.

Sok sikert kívánok Neked a döntésedhez.

Szurikáta: "Szóval a már 4 évesen felmért, és beszédben, finommotorikában, de nagymozgásokban is elmaradt fiam"

Hanna: "Kisfiam jövő hónapban lesz 7 éves. Az óvodában volt róla szó , hogy esetleg át kellene ugrania az első osztályt, mert számolásban, memóriában jóval előrébb jár, azaz nagyon intelligens gyerek.

Viszont nincs jó kézügyessége. Bár gond nélkül összerakja már évek óta a legapróbb legót, a rajzolás, színezés egyáltalán nem érdekli.

Óvónéni azt mondta, ha nem akar rajzolni ne erőltessem, koncentráljunk az erősségeire, az a lényeg ami a fejében van és nem az, hogy milyen szépen ír vagy rajzol.

Most, hogy iskolába jár, látom a fejlődést. Magàtól rajzolgat és ír, egyre szebben.

Nagyon szorgalmas, jól akar teljesíteni az iskolában. A házifeladatot addíg radírozza, míg a betűket, szavakat szépen le tudja írni.

Olvasást csak 6 hete gyakoroljuk, de már az olvasókönyv felénél tartunk, hiba nélkül olvas. A matek neki olyan könnyű, hogy azt mondja ovisoknak való. "

Kedves Szurikáta, szerintem a két gyermeket nem lehet összehasonlítani, és nem is kell. Fordítva is mondhatnánk, hogy azért mert te fejlesztésre hordod a gyermeked, más is tegye, akinél bármi is nem 100 %-os. Te így láttad jónak hogy fejlesztésre hordod, biztos hogy jól tetted. Én a kérdezőnek írtam, hogy szerintem esetében felesleges, ehhez tartom is magam. Ő pedig majd eldönti hogy mi lesz nekik a legjobb, nem az én, nem a te véleményed alapján, de talán ezek is segítenek neki a döntésben. Peace.

Most van a tudásbázison egy fórum, hogy hogy segítsen a nehezen tanuló gyermekének...

No ott pont látszik, hogy mi a baj azzal, ha probléma esetén a "majd behozza" szlogennel nyugtatgatjuk magunkat, vagy a pedagógus minket, vagy fordítva, vagy kölcsönösen.

Mert hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy "á nagy baj úgysincs". Mert egy alapvetően jótanuló, szorgalmas gyereknél egy nagyobb eltérés se jön ki talán olyan élesen az elején. Bizony utána kell menni az eltérés okának, és időben fejleszteni.

Mert máskülönben az van, mint abban az esetben. A szülő becsületesen küzd, de lassan nincs hova. És ez középiskola előtt már nagy bajjá tud válni.

Hozzáteszem, hogy a gyerekim járhatnának normálba is, nem lenne feltétlenül szükséges a gyógypedagógia, nem "annyira súlyos" esetek. Csak később majd f. nélkül ugye nem lehet...ni.

És én a f.-t akarom kinöveszteni, hogy később legyen mivel... A lehető leghosszabbra.

Mert az élet azon fog múlni, és nem azon, hogy általánosba hova jár, mi volt kiírva a kapura, és mit szólt a szomszéd.

..képletesen szólva..

Milyen bélyeg? Ki előtt kell lemosni mit? Ez csak a szülők hülyesége. Nem kell senki előtt lemosni semmit, hanem az adódó segítséget, plusz lehetősget ki lehet használni. Én büszke vagyok a gyógypedagógiaiba járó gyerekeim fejlődésére, munkájára, és nem akarom senki előtt lemosni a gyengeségeiket, hanem fejleszteni szeretném őket, amíg erőnkből telik. Nem ez a ciki, hanem ha nem foglalkozunk a gyengeséggel.

A rajz, finommotorika mindennek az alapja, elég bátor dolog ezt a kevésbé fontosnak nevezni.

Az más kérdés, hogy lehet, hogy több tényleg nem kell, mint a héten fél órát játékosan erre szánni, és tényleg elég lesz, ha 20 perccel több jut rá a suliban, és nyugodtabb körülmények lesznek. Aközött, hogy nem parázunk valamit túl, meg aközött, hogy eleve a homokba dugjuk a fejünket óriási különbség van.

A "bélyegek" meg többnyire a valóság alapján keletkeznek. Tehát nem attól lesz diszgráfiás, vagy autista, vagy dislexiás a gyerek, mert rásütik a bélyeget, hanem azért kap "bélyeget", mert valami nem kerek nála. Elég nehéz bélyeg nélkül annak, akinek komoly gondja van, és mégis úgy kezelik, úgy kérik számon, mintha nem lenne. Ez a buta "bélyeges" hozzáállás miatt nagyon sok gyereket látok szenvedni, mert a szülő ettől fél, és így se segítség, se könnyítés..

De kedves vagy, köszönöm a soraidat .

Most azt mondom , hogy november 20-án költözés miatt úgyis sulit váltunk , ahol tízzel kevesebb gyerek lesz. Kikérem az ottani tanítónéni véleményét, hátha ő nem látja ilyen borúsan a helyzetet .

Ma vagy 10 db Iron Mant-t rajzolt addig, míg nem sikerült olyanra, amilyenre szerette volna.

Nagyon megnyugtat , hogy nem hagyja annyiban és nem adja föl.

Nem a gyerek kezének való sem az elsős, sem a másodikos, sem a többi vonalazás.

Én szerencsére anno egy háború előtti tanárnőtől még nagy papíron, aztán írólapon tanultam írni..

Ezt mondja Vekerdy is..

Azért az az újratanulás soha nem olyan, mint a "régi".

És igen, amit anno nem is tudott, azt nem is fogja újra tanulni.

Csodálatos az agy, de csodákat mégsem tud.

Az megint más, mert ha sérül egy "szál", akkor a többi szál, ami azért a bizonyos dologért felelős, átveszi a hiányzó szál munkáját, de lényeg, hogy minden egyes szál, ami azért a feladatért felelős, tudja is azt a feladatot. Már meglévő dologról beszélünk mert a baleset előtt is tudta. De ha nem lett elsajátìtva korábban, akkor nem fogják tudni.

Másrészt meg ritka, hogy valaki mindent ugyanùgy tudjon csinálni egy baleset után, szóval valamilyen képesség azért mindig sérül.

De hogy olyat megtanulj felnőttként, amit gyerekként kellett volna, az nem megy olyan jól.

Valamelyest biztos, de sokminden utána már a nullához közelítő hatékonysággal működik..

Nyilván sokminden még felnőttként is tanulható, fejleszthető, de sokminden meg nem. Pl. a TSMT fejlesztő hatása is mérhető, és 10 év után már nem csinálják. Nincs kimutatható hatása..

Az én gyerekeim a régi tacskón, csepelen nyomják..

Itt még annyira nem alap mindenkinek..

Hidd el, vagyunk egy páran, akik tudatosan nem teszik ezeket alappá..

De egyébként igen, a folyamatleírás így van, amint mondod..

Én fontosnak tartom ezeket amíg lehet tudatosan kompenzálni..

Ez nagyon igaz.

Csak most eddig el sem jutunk a gondolkozásban, hogy mi lesz 14-16 évesen...

Most egyelőre itt ugye azt nézzük, hogy elsőben mi van.. És akkor a mi szempontunkból még ugye az van, hogy a lányok (80%) látszólag működik..

De igen, nagyon fontos megjegyzés. Én már sokszor örülök, hogy a fiaim most zizik, és jókat mosolygok az észosztó tökéleteslányos apákon, hogy majd lesz még 10 év múlva csere...

A 8 évest egyébként a szakirodalom írja, Vekerdy is írja. Nem arra, hogy akkor kell kezdeni tanulni, hanem arra, hogy a kéz akkor kezd anatómiailag alkalmassá válni arra a fajta írásra, amit a mai suli elvár.

Ebből az adódik megint, amit az előbb írtam, hogy van 1-2 év, amíg játékosan, főleg szóban, rajzban, mesékkel, nagymozgásokkal lehet tanulni...

Igen, írni olvasni. De nem úgy, mint itt elsőben..

Ahhoz kellene az az 1-2 év ovisuli..

Hálistennek a fiamnak ezt meg tudom adni, és nagyon szuper..