Elmondani vagy titokban tartani? (beszélgetés)

Azt nem tudom hogy elmondjuk - e és mit abból amit tudunk.

De biztosan van egy hetedik érzék, ami jelez, valami van de nem az igazi. Nem tudjuk mi az.

Igen! Viszont ezt úgy hívják, hogy hiszékenység! Az embernek a józanságát mindig, minden körülmények között meg kell tartani, még akkor is, ha hirtelen a sötét felhő mindent, ami eddig számára színes volt, elsötétül! :)

Mondok egy szomorú példát! A saját gyermekünk elmondása alapján egy családtagról vagy egy állítólagos "barátról" tudjuk meg, hogy a gyermekünket megrontották. És az édesanya nem hisz a saját gyermekének, és inkább megbünteti, mint hogy elhiggye, mert NEM akarja elfogadni a szomorú IGAZSÁGOT! A rózsaszín felhő a fejünk fölött több kárt szokott okozni a másik ember Kedves Lelkében, mint az ilyenkor tett bölcs, határozott cselekedett. Esetünkben nyilván a gyermekünk mellé, és nem ELLENE kell tennünk, amellyel egészen biztos, hogy örökre maradandó sebet okozunk, hiszen még hazugnak is meg lett bélyegezve egy olyan embertől, akiben eddig megbízott.

Ezt az esetet mindenképpen szerettem volna megjegyezni, mert a történések 85%-ban vagy nem hisz az édesanya a gyermekének és megszakad az addigi jó kapcsolatuk, vagy maga a gyermek nem meri elmondani, mert hiányzik a bizalom és a tisztelet közöttük! :(

Amikor felnyitják valaki szemét jó szándékúan, azaz ember egy komoly döntést hozott meg, hiszen kiszámíthatatlanok a következmények. Ilyenkor véleményem szerint egy bátor döntést hoz, és mindenképpen hisz a "károsult" józan megítélésében, más különben egészen biztos, hogy semmit sem tenne az ügyben.

Köszönöm az észrevételeket és segítségeket!

"Megoldottam" a dolgot amikor a pasi egy fényképet mutatott nekem hogy szerinte azzal a pasival csalja a felesége.

Tudtam hogy mikor és hol szoktak találkozni.

A párom pedig elhívta a pasit egy kis segítségkérés címén egy olyan helyre ahol csak arra tud menni.

Így nem én szóltam de nem is hazudozok senkinek.

(max a barátnőmnek ahogy ő is tette! bár a barátságunkat is át kell értékelnem ha ilyenek vagyunk egymással)

Igen, az ember lánya érzi, de nem akarja elhinni. Aztán egyszer csak felnyílik a szeme, de úgy, mint egy vérző seb. S akkor mindent lát... és majdnem megbolondul...

De ha valaki fel akarta volna nyitni a szemem, akkor nem hittem volna neki, akár mennyire is megbízható. Hiszen biztos téved, biztos rosszul látta, biztos nem tudhatja, hiszen nem tartotta a gyertyát..

Viszont olyan is van, amikor tényleg rosszul látnak kívülről egy barátságot, mert igenis lehet szeretni ellenkező nemű valakit baráti vagy testvéri szeretettel.

Szia!

Mondd el! Így könyebb neked is, meg neki is. Bár amiről nem tud, az nem fáj, de ha rájön és tagadod, az még szemetebb dolog vele szemben. Én tudom, én átéltem..., átélem.

akkor ezt megbeszéltük.

nem szimpatikus ez a hozzáállás.felfedezni vélek benne némi paranoiát.egy jó adag hazudni vágyással fűszerezve.

de nyugtasson meg a gondolat,hogy te lennél az az ember akit én is megóvnék minden információtól.nem mondanék el neked semmit.még azt sem ami téged érint.

te is megérdemled hogy utoljára tudd meg. végül is ez a te felfogásod is.

te csak beszélsz beszélsz beszélsz.

a semmiről sokat,a lényegről keveset,a kínosról ferdén az igazról rosszat.

biztos jó ember vagy valakinek. én egy szikrányit sem látok ebből.

Kedves Ildikó, ha valaki nem látja a nyilvánvalót, akkor egy kedves ismerős segítségével sem akarja majd látni. Hiába tudnám, hogy aki felvilágosít nem hazudna, de úgy gondolnám, hogy téved, amíg nem akarnám látni a valóságot.

Ha valaki úgy csalja a társát, hogy az egész világ tud róla, az egy aljas gyáva dög, aki nem meri pont a társa előtt felvállalni, hogy nem akarja azt a kapcsolatot és még meg is alázza, nevetségessé teszi a világ előtt azt, akit valaha szeretett. Meg fogja kapni érte a kellő "jutalmat" amikor a társa végre szembe mer nézni a valósággal. De én nem akarnám a megcsaltnak sem felnyitni a szemét, sem siettetni a dolgot. Viszont utána mellette lennék, ha a barátom.

Ha valaki viszont meg tudja oldani teljes titokban, akkor egészségére, csak önmagával kell elszámolni. Én ezt a verziót nem tudom elítélni, megvetni, esetleg sajnálom. Nem is akarnám a titkát megtudni. És ha a férjem tenné ezt? Akkor sem.

Én nem beszéltem egyébként hazugságról. Arról beszéltem, hogy nem vagyok köteles senkinek elmondani, ha valamit nem akarok. Ezt senki nem várhatja el tőlem, nem kényszerítheti rám, ha nem akarom.

Ha valaki jól érzi magát miért problémázzak rajta, inkább örülnöm kellene neki. Ha meg nem tudom akkor teljesen mindegy.

Én nem mondtam azt, hogy tudja mindenki. Azt mondom, hogy ne tudja senki. A gyakorlatban elég nehéz ezt megvalósítani, mert mindig vannak érdeklődő emberek, akik figyelnek, kombinálnak, pletykálnak.

Mi van akkor, ha én megegyezek mondjuk valakivel, hogy erről nem beszélek vele, nem mondom el neki meg ő se nekem? Aztán jön valaki, aki meg mindenáron informálni akar mindenkit. Pedig senki nem kíváncsi rá...

És szerinted tisztességes a másik embert hazugságban hagyni?

Szeretettel megkérdezem Tőled, Neked, hogy neked hogy esne Kedves Sportos pasi, ha a kedvesed egy másik sportos pasival érezné, hogy vágyai beteljesedtek?

Nem éreznéd embertelennek, és főleg nagyon szomorúnak, amit veled tettek, úgy hogy közben a kedvesed még mindig érzelmeket vált ki belőled?

És mindezt a hátad mögött, úgy hogy már szinte mindenki tudja, csak Te nem! :(

Vajon ebben az esetben nem esne neked jól egy igaz baráttól a jó indulatú felvilágosítás, aki utána is mellett áll, hogy ne tégy kárt elkeseredésedben senkiben? :)

Amit meg is tudnék érteni! Jobb egy őszinte kapcsolatban élni, mint egy hazug házaspárral!

Ha nekem egy kedves ismerősömről lenne szó, aki jól ismer engem, és megbízik a hitelességemben, akkor mindenképpen beszélnék vele, hogy megcsalják, kihasználják az érzelmeit. Ha pedig egy idegen személyről lenne szó, akkor, mint hívő imádkoznék érte, mert mást úgy hiszem, hogy nem tehetnék az ügyben.

Lehet, hogy felületesen olvastam és az elkerülte a figyelmemet:)

Én is idáig jutottam, mert az " ű dóguk".

P. Mobil után szabadon:

"Kéz a kézben, kéz a másban

Más a kézben, más a másban"

Az elsőt hagyjuk, a többi már érdekes, de nem is az az érdekes, hanem elmondani, vagy titokban tartani?

Van olyan ismerősöm, aki folyamatosan csalta a feleségét és igazán akkor sértődött meg, amikor a felesége beleszeretett valakibe, akivel kapcsolatot is kezdett.

Olyan is van, aki a társa mellett beleszeretett valakibe, és egy darabig kettős életet élt.

Van olyan ismerősöm, aki időnként "vadászgat" de semmi komoly, van egy társa, akivel jól működő kapcsolatban élnek.

Olyanról is tudok, aki egyszer, egyetlen egyszer lépett félre.

Engem is csaltak már meg és egy ideig nem akartam észre venni. Utána viharos erővel nyílt ki visszamenőleg a szemem:)) Igen mérges voltam. Magamra:) Is:)))

Nem érzem azt, hogy bármelyik esetben el kellene mondanom a megcsaltnak, hogy mi újság, mert vagy nem kell tudnia róla, mert felesleges, vagy mert nem akar tudni róla, mert még nem érett meg a helyzet rá. Ha a megcsalóval jóban vagyok el szoktam mondani a rosszallásomat, de ő általában úgyis letojja:D

kíváncsi lennék egy pasi véleményére!

te mit gondolsz erről?